Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)

2011-05-06 / 9. szám

Paksi Hírnök 10 2011. május 6. Dzsúdóval nevel kitartásra A sport kitartásra nevelte, ezért verseny­­szerű sporttevékenységét meghiúsító sé­rülése és a klubvezetést megnehezítő problémák ellenére sem adta fel hivatá­sát Szanyi-Nagy Gábor dzsúdóedző, aki külföldön találta meg számításait. Szanyi-Nagy Gábor 1979-ben, az ASE szí­neiben kezdte meg dzsúdó pályafutását, ahol több évig edzett és versenyzett többek között Krausz Tamással, Kun Szilárddal, Wolf Gáborral és a későbbiekben Kovács Antallal és társaival egyetemben, míg egy sérülés derékba nem törte sikeresnek indu­ló versenyzői pályafutását. A versenyzés felhagyása után edzőként folytatta tovább, a Testnevelési Főiskolán kiváló eredmény­nyel végezte el a szakedzői szakot, miköz­ben Százhalombattán és Érden dzsúdók­­lubot alapított. Azonban a klub és a ver­senyzők megtartása, az állandó működési nehézségek és a létért folyó harc az évek során felőrölte minden energiáját. A váltás mellett döntött és külföldi lehetőségek után kezdett kutatni. Mint mondta, a sport nem arra nevelte, hogy feladja, ezért úgy határo­zott: Angliában próbálja meg kamatoztatni szakmai tudását és tapasztalatait. London­ban nem várják tárt karokkal a külföldieket, mindenkinek végig kell járnia a szamárlét­rát, mesélte. Kezdetben személyi trénerként dolgozott egy edzőteremben és dzsúdók­­lubokban tartott bemutatóedzéseket. Egy ilyen bemutató alkalmával fedezték fel és ajánlották figyelmébe a brit dzsúdószövet­ség által meghirdetett edzői pályázatot, ahol az interjúkon sikeresen vette az akadá­lyokat és a végén állást kínáltak számára. A 2012-es londoni olimpia végéig az úgyne­vezett Premier League 4 Sport-program ke­retein belül oktatja a dzsúdót az Arsenal ál­tal kiválasztott iskolákban, ahol már be is iktatták a testnevelési órarendbe az általa kidolgozott oktatási programot, árulta el a paksi fiatalember. A Premier League 4 Sport-programon belül belül négy - az él­csoportba tartozó futball klubok által prefe­rált - sportág közül választhatnak a diákok, ezek egyike a dzsúdó. Gábor naponta 3-4 edzést tart a fiataloknak a hét öt napján. Mint mondja, nem egészen zökkenőmente­sen: edzőként úgy véli, a magyar gyerekek sokkal szorgalmasabbak, könnyebben mo­­tiválhatóak, míg Angliában nehezebben ke­zelhetőek a fiatalok. Ennek ellenére látja diákjain a változást, a dzsúdónak köszön­hetően egyre fegyelmezettebbek, kitartób­bak és céltudatosabbak. A cselgáncs nép­szerűsége is növekszik, a sportág előnyeit már neves sportklubok is kezdik felismerni: Gábor az elmúlt év végén az Arsenal és a brit dzsúdószövetség támogatásával létre­hozta a Capital London Judo Clubot. A fia­talember elárulta, ő maga is rendszeresen foglalkozik futballistákkal és edzőkkel, akiknek különböző eséstechnikákat tanít a sérülések hatékony elkerülése érdekében. Ennek kapcsán a magyar tréner dolgozott már együtt olyan világhírű labdarúgókkal is, mint a francia Diaby, Sagna és az orosz Arsavin. A paksi fiatalember elmondta, nem álmodozni ment ki, konkrét céljai van­nak, úgy véli egyre jobban alakul a sorsa, más országokból is kapott ajánlatot nemzeti válogatottjuk szakmai irányítására. Vélemé­nye szerint külföldön jobban megbecsülik és elismerik a magyar szakemberek munká­ját, mint Magyarországon. Ennek okán nem lát esélyt arra, hogy rövid távú tervei között szerepeljen a hazatérés gondolata. Matus Dóra A diáknyelv világában kalandoztak Két esztendővel ezelőtt már szerveztek anyanyelvi vetélke­dőt a művelődési központban, amely nagy sikert aratott a di­ákság körében, ezért úgy gon­dolták, hogy idén megismétlik. Az egész napos rendezvényt a középiskolások vetélkedésével nyitották, amely négy nyolcfős csapat között dőlt el, délután pedig az általános iskolák 5-6. évfolyamairól verbuválódott négyfős formációk küzdöttek az elsőségért. Idén a diáknyelv és az intemetnyelv világában kalandoztak a versenyzők. Megoldásaikat kéttagú zsűri: Maróti István, az Anyanyelv­ápolók Szövetségének főtitká­ra, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa és dr. Bódi Zoltán nyelvész, intemetnyelv-kutató értékelte. Maróti István el­mondta, egy ilyen vetélkedőn hamar megmutatkozik, hogy a résztvevők szeretik-e anya­nyelvűket, hogyan viszonyul­nak az olvasáshoz, ugyanakkor a tudáspróba rávilágít, hogy az anyanyelvnek milyen fontos szerepe van a kapcsolatterem­tésben, egymás megértésében, amelyek a társadalmi együtt­élés alappillérei. Kiemelte, alapvetően nincs baj a moder­nizálódással, hiszen maga a nyelv nem változik, ám a nyelvhasználatra, azaz a szó­kincsre, választékosságra és a durva beszéd mellőzésére fi­gyelni kell. A legfontosabb, hogy elültessük a gyerekekben az anyanyelv szeretetét, ami­nek leghatékonyabb eszköze a családban a beszélgetés, mese­olvasás, de az oktatási-nevelési intézményeknek is felelőssé­gük van ebben. A középiskolások versenyé­ben végül harmadik helyen az I. István Szakképző Iskola végzett, második a Balogh An­tal Katolikus Iskola és Gimná­zium formációja lett, első pe­dig az Energetikai Szakközép­­iskola és Kollégium egyik nyolcasa, akik Schmitt Pál ne­vét viselték. A kisebbeknél hat formáció közül a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a Bezerédj Általános Iskola Szó­törők elnevezésű csapata állha­tott fel, második a Csoda- Borotvák, első pedig a Szipor­ka elnevezésű csapat lett, mindkettőt a Balogh Antal is­kola indította. Kohl Gyöngyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom