Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-03-18 / 6. szám
Paksi Hírnök 4 2011. március 18. Az ország most is szabadságharcot vív A március 13-i bécsi forradalom és a pesti 15-i események hatására, valamint a Bécsben tárgyaló Kossuth vezette küldöttség követeléseinek engedve az udvar meghátrált - idézte fel 1848 márciusának eseményeit ünnepi beszédében Hajdú János polgármester. Március 17-én Bécs hozzájárult gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez, beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Mindez törvényesen, egy csepp vér nélkül történt. A történelem olyan forgatókönyvet produkált, melynél különbet író sem alkothatott volna. Magyarország, a magyar nép másokhoz hasonlóan most is szabadságharcot vív - jelentette ki. A polgármester kifejtette: ma minden magyar emberre kétmillió forint államadósság jut. Ez háztartásonként havonta ötvenezer forint kamattörlesztést jelent. Az országra rátelepített pénzelszívó berendezés addig fog működni, ameddig az ország hitelgyámság alatt áll, ameddig ekkora adóssága van. Az is látszik - tette hozzá Hajdú János -, hogy az adósság törlesztését csak az ország népének jelentős áldozatvállalása, gazdaságának kizsákmányolása árán tudja kitermelni. Ebbe viszont közmegegyezés híján belebukhat a kormány. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben a szabadság kivívása nagy áldozatokat követel. Kérdés, felkelthető-e még egyszer olyan országos akaratú áldozatkészség, mint amivel talpra állt Magyarország a trianoni, és az azt követő gazdasági összeomlás után. A mi közreműködésünk, áldozatvállalásunk, megértésünk, helytállásunk nélkül a szükséges változások nem következnek be. Mi magyarok, együtt és külön-külön is, az országban és Pakson is, most magunk alakíthatjuk a sorsunkat, utódaink sorsát. Dönthetünk úgy, hogy részt vállalunk a munkából, a feladatokból és félre is állhatunk. Hajdú János emlékeztetett Deák intelmére: „Amit erő vagy hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse újra visszaadhatják. De amiről a o nemzet, félve a szenvedésekig tői, önként lemondott, annak | visszaszerzése mindig nehéz só és kétséges”.-kg-Mit kíván a magyar nemzet? 163 éve született meg az a 12 pont, ami összefoglalta a márciusi ifjak követeléseit. A forradalmárok a reformkori Magyarországon működő cenzúra miatt elsőként a sajtószabadság megteremtését követelték. A felelős magyar kormány hiánya és az udvari kancellária önkényes rendelkezései miatt jogos követelésként jelentkezett a felelős minisztérium kijelölésének és az évenkénti országgyűlés megrendezésének igénye is. A földesúri elnyomás és az úrbéri rendszer visszaéléseinek elviselhetetlen terhei miatt a '48-as röpiratban Petőfi síkra szállt az úriszék és az úrbéri viszonyok eltörlésének szükségessége mellett és kiállt a törvény előtti egyenlőség megteremtéséért. A 12 pont követelései között megjelenik a nemzeti őrsereg megalakítása is, hiszen ekkor nem létezett az ország védelmét ellátó önálló katonai erő. Magyarországnak a reformkorban nem csupán felelős minisztériuma és saját hadereje, de bankja sem volt, így a követelések között szerepel az önálló pénzügyi felügyeletet ellátó jegybank megalapításának igénye is. A ‘48-as röpirat a nép kívánságaként tolmácsolta az udvari kancellária által fogva tartott magyar lázadók szabadon bocsátását és az oszmán hódoltság alatt elvesztett Erdély visszacsatolását. Mit kíván a magyar nemzet 163 évvel a forradalom után? A ‘48-ban megfogalmazott követelések és a mai kor emberének igényei között ennyi idő eltelte után is vonható párhuzam, még ha a 12 pont követelései mára magától értetődőnek, evidenciának tűnnek is. Arról, hogy ma milyen igények fogalmazódnak meg a társadalomban, az utca emberét kérdeztük meg. Tóth Zorán c szerint a 12 'O I pont követelé-§ sei ma is aktu-CD 3 álisak, csupán £ egész más a vetületűk. Ma nem azzal van probléma, hogy nincsen nemzeti hadsereg, hanem, hogy kevés a katona és azokat is külföldre viszik. Nem ért egyet azzal, hogy magyar katonák az afganisztáni fronton tartózkodnak. Az I. István Szakképző Iskola 9. évfolyamos tanulója azt is kiemelte, ma már Magyarország az Európai Unió tagja, így az ott zajló döntések befolyásolják életünket. Molnár Józsefné szintén úgy véli, hogy az egykor megfogalmazott gondolatok ma is érvényesek, ő például legfontosabbnak a béke és egyetértés megteremtését tartja. Azt is kiemelte, hogy a felelős minisztérium működtetésére vonatkozó igény nemcsak ‘48-ban fogalmazódott meg az emberekben, ma is a társadalom egyik legalapvetőbb követelése. Takácsné Dömény Rózsa elmondta, reggeltől estig dolgozik, ezért nem ér rá televíziót, híradót nézni, nincs otthon a napi politikában, ennek ellenére úgy gondolja, a legnagyobb problémát ma a társadalmi széthúzás jelenti. Szerinte régen sokkal jobban összetartottak az emberek, nem volt ekkora különbség és ellenségeskedés a társadalmi rétegek között. Matus Dóra
