Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-02-19 / 4. szám
Paksi Hírnök 10 2010. február 19. A szerencse mellett biztonságot is hoz Egykor tyúkot eresztettek a kéményekbe, hogy az ijedtében verdeső szárnyas tisztítsa ki a füstjáratokat. Ma már ilyen „furfangokat” nem alkalmaznak, de változatlanul felkeresnek minden otthont a kéményseprők, hogy bebocsátást kérve ellenőrizzék, kitisztítsák a kéményeket az ott élők biztonsága érdekében. Pakson a Caminus Kft. végzi a tüzeléstechnikai szolgáltatást, azaz más feladatok mellett a kémények felülvizsgálatát, tisztítását. A paksi központú kéményseprő mesteri körzethez Dunaföldvár városa és több mint tucatnyi község tartozik a kistérségen jóval túlnyúlóan. Mint Petrovics József műszaki vezető mondja, több mint negyvenezer kéményért felelnek Pálfától Sióagárdig. Munkájukat a kéményseprő tevékenységre vonatkozó minisztériumi rendelet szabályozza. Feladatuk a füstjáratok ellenőrzése, tisztítása, átjárhatóságának biztosítása. Ez minden kéményre vonatkozik, legyen az olaj-, szilárd- vagy gáztüzeléshez kapcsolódó. A rend az, hogy évente kétszer kell ellenőrizni, szükség szerint tisztítani a járatokat. Hogy utóbbira sor kerüljöne, arra a kéményseprő tesz javaslatot és a tulajdonossal közösen döntenek. Ilyenkor előkerül a kéményseprő válláról a kefe, vagy éppen golyós kötél... Eddig azonban el kell jutni. Petrovics József sokéves tapasztalata alapján mondja, hogy ez nem mindig sikerül. Megesik, hogy kollégái előtt bezáródnak a kapuk. A háztulajdonosok nem akarnak fizetni, és el akarják kerülni a kéménysepréssel járó rendetlenséget, ami nem ritka esetben különböző mennyiségű kormot jelent. A műszaki vezető elsők között leszögezi, a kéményseprés kötelező közszolgáltatás. Ezt a Caminus Kft. az önkormányzatokkal kötött szolgáltatási szerződés alapján végzi, ezek egyébként tulajdoni részesedéssel is rendelkeznek a cégben. A szolgáltatási díjat az önkormányzatok jóváhagyják, a kéményseprés ütemezését pedig közzéteszik. A díjakat két részletben kell fizetni, így amennyiben valakinek egy hagyományos kéménye van, az alkalmanként 710 forintot fizet. Fontos tudni, hogy a tartalékkéményekért is számolnak fel dijat, hiszen annak is garantálni kell a megfelelő állapotát, igy ellenőrizni kell, és szerepeltetni a nyilvántartásban. Ennél a féléves díj 605 forint. Ez nem kéményadó, hanem a közszolgáltatás ellenértéke, húzza alá Petrovics József. (Folytatás a 11. oldalon) Kéményseprővel találkozni a néphiedelem szerint jó szerencsét jelentett. A kéményseprőket azért tartották szerencsehozóknak, mert a lángoktól, szén-monoxid mérgezéstől mentették meg az embereket. A mesterség a XV. században terjedt el Európa-szerte, a füstjáratok tisztítását Mária Terézia tette kötelezővé a tűzvészek megelőzésére. Védőszentjük, csakúgy, mint a tűzoltóké, Szent Flórián. Korábban széles kéményeket építettek, amelybe be lehet mászni, ezekben füstölték a szalonnát, kolbászt; a kéményseprő ha jól végezte a dolgát, kapott is belőle. A szőkébb helyekre, ahová felnőtt nem fért be, gyerekeket küldtek, hogy toliseprűvel sepregessék ki - sok mester ezért vett magához vékonydongájú árvaházi lelencet. A kémény, komin szó az olasz caminóból származik, amely tűzhelyet, kürtőt, kéményt jelent. Fotók: Molnár Gyula
