Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-02-05 / 3. szám

Paksi Hírnök 12 2010. február 5. Idén májusban ünnepük a sillert Egyre népszerűbbek a Sárgödörtéri Présháztulajdono­sok Egyesületének rendezvé­nyei, s ezzel együtt szaporod­nak a paksi borok kedvelői is. A jövőre jubileumát ülő egye­sület az évek alatt a semmiből hozott létre komoly értékeket, fő célként tűzve ki a kulturált borfogyasztás elterjesztését, borünnepek megszervezését, a paksi bor hírnevének vissza­szerzését. Terveikről, sikereik­ről beszélgettünk Leber Ferenc elnökkel és Kovács Mihály fő­pohárnokkal.- Jó időben alakult az egye­sület, csaknem a paksi borpin­ce megszüntetésével egy idő­ben, aminek következtében a szőlősgazdák kilátástalan helyzetbe kerültek, nem volt érdemes bort termeszteni - mesélik. - Polgár Zoltán, az egyesület borbírája javaslatára tavaszi borversenyt rendez­tünk, aminek keretében min­den benevező borosgazda bí­rálhatott is, így sokat tanulhat­tunk egymástól. Ezzel kezdő­dött a paksi bor szinten tartá­sa, egyre több sikert értünk el a versenyeken, ahová bormin­tákat küldtünk. Láthattuk, hogy a boraink nem rosszab­bak, mint másoké, csak épp nincsenek menedzselve. A kö­vetkező évben tartottuk a Márton-napi újboráldást, ez mára igazi népünnepéllyé vált. Az egyesületnek, nevével ellentétben, nem csak a sárgödörtéri présházak tulaj­donosai lehetnek tagjai, ha­nem bárki, aki támogatja az egyesület célját, attól függet­lenül, hogy rendelkezik-e présházzal akár a téren, akár másutt a városban. A téren ta­lálható 70 présházból ötven­­nek tulajdonosa egyesületi tag. Ez a tagság több mint fe­lét teszi ki. A tagok közül kevesen tud­ják azt a piacra kerülési nagy­ságot elérni, amellyel érdemes felvállalni a piacon való meg­jelenés költségeit, ezért első­sorban családi, baráti összejö­veteleken fogynak a paksi bo­rok.- Talán a közeljövőben ha­zánkban is kialakul olyan megközelítés, mint Ausztriá­ban vagy Szlovéniában, hogy a családi gazdaságokban meg­­termelteket, köztük a bort is, egyszerűsített eljárással lehet piacra juttatni, s nem kell fel­vállalni hozzá azokat a ko­moly költségeket, amellyel mondjuk a palackozás is jár - reménykednek a vezetőség tagjai. Paks legnépszerűbb boráról is beszéltek.- Polgár Zoltán ötlete nyo­mán kikutattattuk a régi hírne­ves paksi sillert, amely nagy múltra tekint vissza. A siller három napig erjesztett vegyes (fehér és kék) szőlő; fő alkotó­eleme a kadarka. A magyar bortörvény egyes értelmezé­sek szerint nem teszi lehetővé a siller, de egyéb bor készíté­sét sem, fehér és kék szőlő egyidejű erjesztésével. Ám va­lójában ez téveszme, ugyanis megengedi azokon a területe­ken, ahol hagyományosan ké­szítettek ilyen borokat - a pak­si siller is ebbe a kategóriába tartozik. A népszerűsítése ér­dekében szervezett fesztivál is nagyon sikeres volt a közön­ség körében és a későbbiekben igyekeztünk az országban hí­rét vinni ennek. A második, immár hivatalos sillerfeszti­válra már 95 minta érkezett, 32 településről hoztak boro­kat. Az idén lesz a harmadik (a nulladikkal együtt a negyedik) fesztivál, új időpontban, május közepe táján. Most a főszerve­ző a paksi önkormányzat lesz, ugyanis idén először városi programként szerepel, de a sa­ját programelemeinket ugyan­úgy hozzátesszük majd, mint az elmúlt években. Rendezvé­nyeink fő támogatója az atom­erőmű és a város önkormány­zata - sorolják. Arra a kérdésre, hogy meny­nyire tekintik célnak az orszá­gos babérokat, elmondták: az a probléma, hogy nincsenek Pakson vezető borászatok, so­kan csak műkedvelők.- Fontos, hogy olyan borá­szok legyenek közöttünk, aki­ket követni tudunk mi, hobbi­borászok. Ha ez megvalósul, lesz esély kitömi a paksi hatá­rokon. Jó lenne, ha egy idő után kereskedelmi tevékeny­ség is járulna a borász­kodáshoz, és nem csupán mű­kedvelő szinten, saját részre történne a bortermelés. Tudni kell, hogy a Sánchegy olyan minőségű szőlő termelésére és bor készítésére alkalmas, amely a magyarországi nagy bortermelő vidékeken készült borokkal vetekszik, sok eset­ben jobb is annál, erre több gyakorlati példa is van. A sil­lert zászlós borunknak tekint­jük, fő vonzerőnek, hisz egye­disége és a benne rejlő rek­lámérték révén ide csalogat­hatja a közönséget. Önmagá­ban nem veheti fel a versenyt egyéb neves magyar borvidé­kek fajsúlyosabb boraival, vi­szont a siller hírére idegyűlő közönség megkóstolhat más paksi borokat, lehetőség nyí­lik a silleren keresztül ezek megismertetésére is. A bortu­rizmus már nálunk is beindult, hisz rendszeresen érkeznek csoportok a Sárgödör térre és a környező utcák présházaiba. Az atomerőműbe, illetve Paksra érkező turisták meg­lepve tapasztalják, hogy a szép környezetben, a bizton­ságos atomerőmű mellett, a Sárgödör téren milyen jó bo­rok készülnek - fűzte hozzá végül Kovács Mihály. Sólya Emma Harminckét éremmel (8 arany, 14 ezüst, 10 bronz) tértek haza a paksi és dunakömlődi borászok a vajdasági Temerinből, ahol 13. alkalommal rendezték meg a Vince-napi nemzetközi bor­versenyt. A zsűriben négyen képviselték a Paksi Hegyközséget. A helyi kertbarátok meghívására 760 mintát neveztek több or­szágból, a paksiak és kömlődiek több mint harminc nedűvel szálltak versenybe. A legnagyobb sikert Spiesz József könyvel­hette el: 2007-es cabemet sauvignon barik bora 292 minta kö­zül a második legmagasabb pontszámmal nagyaranyérmet nyert. Két aranyat hozott el vörös kategóriában Temerinből Mayer István, egyet-egyet Takács József, Kovács Ferenc és Haaz Ferenc, a fehérborok között a Szedmák Pince, a rozék kö­zött pedig Hoós László oklevelére került arany minősítés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom