Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-12-17 / 24. szám

Paksi Hírnök 12 2010. december 17. Mit vár az új esztendőtől? Mint hivatal­­vezető elvá­rásom, óha­jom, kérésem az égiektől 2011-re az, hogy nyu­godjon meg végre már az or­szág, induljon be egy egész­séges kilábalás ebből a vál­ságból, fogalmazott dr. Blazsek Balázs. Hozzáfűzte, érezhető a mindennapi élet­ben, munkában, hogy az em­bereknek a devizahitelek mi­lyen nehézséget jelentenek, hogyan fogja vissza őket, s nem tudnak kivergődni a vál­ságcsapdából. A város címze­tes főjegyzője szerint ez az úgynevezett munkás közép­­osztályt igencsak sújtja a vá­rosban is, holott mindig el­hangzik, hogy Paks gazdag város. Az új esztendőre gaz­dasági fellendülést, kicsit jobb létet kíván az országnak és azt, hogy sikerüljön véget vetni annak a hisztériának, ami a politikában zajlik. Pak­­sot illetően pedig azt, hogy döntse már el végre a politika és induljon be az erőmű bőví­tése, hiszen - bár nem min­denki dolgozik az erőműben - egy ilyen nagyléptékű beru­házás mindenkire kihat. - Akkor, úgy gondolom, a gye­rekeink jövője biztosítva van. Ha jól megy a városnak, jól megy minden egyes család­nak - emelte ki. Vei land Lász­ló nyár óta az Erzsébet Nagy Szállo­da vezetője. Eredetileg I veszprémi, de az utóbbi években a Bala­tonnál és külföldön dolgozott. Egyelőre kétlaki életet él csa­ládjával, de hosszú távon azt tervezik, hogy letelepednek Pakson. 2011-től azt reméli, hogy sikerül otthonra találni­uk, gyökeret verniük, és meg­szokniuk az eddigi nyüzsgő élettől kissé eltérő paksi kör­nyezetet, a lassúbb ritmust. Szállodavezetőként elsősor­ban azt várja, hogy elindul és beáll a rendes üzembe a szál­loda. - Próbáljuk a konferen­ciaturizmus és a rendezvény­­szervezés terén megismertetni elsősorban a belföldi piacon, de valószínűleg külföldre is kacsintgatunk - fogalmazott. - Megpróbáljuk az egy-két hete együtt dolgozó csapatot kicsit összerázni, összeková­csolni, illetve a szállodát kö­zelebb vinni a paksiakhoz. Ar­ra számítok, hogy ez sikerül - mondta az azt firtató kérdésre, hogy mit vár 2011-től. Hozzá­tette, hogy jövő évtől a turiz­mus fellendülését várja. Ab­ban is bízik, hogy számára jobb lesz, mint az idei, mert úgy tapasztalja, hogy neki a páratlan évek jobban szoktak sikerülni. Feilné Szom­bat Csilla, a Dél-dunántú­li Regionális Munkaügyi Központ paksi kiren­deltségének vezetője azt mondta, munkájukat illetően komoly változásokat ígér a következő esztendő. Szerve­zeti átalakulás előtt állnak, a kormányhivatalhoz tartoznak majd és megyei igazgatás váltja fel a mostani regionális tagozódást. Jogszabályi vál­tozás várható januárban is, ta­vasszal is, de Feilné Szombat Csilla úgy gondolja, hogy ez nem okoz gondot és meglepe­tést számukra, hiszen sok vál­tozást megéltek már. Arra számít, hogy zökkenőmentes lesz az átmenet. A munkaerő­­piacot illetően azt várja az új esztendőtől, hogy folytató­dik, felerősödik az a tenden­cia, amit az utóbbi időben ta­pasztalnak: újabban ugyanis kicsit „megindult” a foglal­koztatás. - Bízom benne, hogy így lesz - erősítette meg. Hozzátette, hogy a csa­ládját illetően legalább olyan évet kíván maguknak, mint a mostani volt. Azt viszont iz­gatottan várja, hogy milyen lesz majd, amikor a „hóhért” akasztják: nagyobbik fia ugyanis 2011-ben diplomá­zik, így az új év nagy kihívá­sa az álláskeresés lesz. Alapvető, hogy legyen béke, bol­dogság és egészség - kezdte Ko­vács Mihály, a paksi atomerőmű munkatár­sa, a Sárgödör Téri Présháztu­lajdonosok Egyesületének fő­pohárnoka. - Ami igazából ne­kem a szívem csücske: fejlőd­jön a Sárgödör tér, legyenek sikeresek a rendezvényeink. A sillerfesztiválon és az azt kö­vető konferencián minél több neves sillerkedvelő szakember vegyen részt és a siller bor ke­rüljön végre méltó helyre a borpalettán, a paksi bor régi fényében ragyogjon - sorolta aztán. Hozzátette, hogy véle­ménye szerint a tér egy kitöré­si pontot jelent. Tudja, hogy a neves borvidékekkel nehéz versenyezni, de a paksi siller mindig márka volt, és mellette talán a többi paksi bor is ver­senyre tud kelni. Mint mondta, egyébként jó évre számít. Már most érezhetőek a pozitív vál­tozások az országban. - Talán a fejlődés jó irányba fordult. Az emberek, köztük jómagam is, optimisták lettek - taglalta. Kovács Mihály további kíván­ságai az új évtől, hogy legyen mindenkinek munkája, mert ha az embereknek van munká­juk, tudnak költeni, adót fizet­ni. És legyen több mosolygós ember is! Vida Tünde Ideges hang estefele a telefonban: - Kel­lene az autó, elhagytam a pénztárcámat! Indulok rögvest, aztán ketten keresgélünk, egyre reménytelenebbül. Először irány a munkahely, még bizakodva, hátha ottma­radt, majd kétségbeesett nyomozás a buszsofőr után, aki az öt órás munkásjá­ratot vezette. Mindhiába - sem az íróasz­tal, sem pedig a busz nem rejti az er­szényt. Amiben persze nem csupán néhány ezer forint lapul, hanem MINDEN okmány, bankkártya, az elmaradhatatlan pont­gyűjtők - kicsi plasztik lapok, életünk be-JÓ történetek azonosítói. Marad a remény, hátha valaki megtalálja, leadja és jön a fogadkozás: legközelebb nem vágom csak úgy zsebre, jobban figyelek rá... Egyszer csak megcsörren a telefon: megkönnyebbülést hoz a feszült estébe a megtaláló (milyen szerencse, hogy névjegykártya is volt a pénztárcában), aki a buszon akadt rá. Hazafele a lép­csőházban a szomszédok mesélik uj­jongva: a család férfitagja még csak észre sem vette, hogy a bankkártyáját otthagyta a postán, néhány perce csön­getett be a postás kisasszony, aki ház­hoz vitte (az egyébként kód nélkül is működő) kártyát. Belépvén a lakásajtón párom a nya­kamba borul és önfeledten kiszakad be­lőle: Jó Pakson! -pré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom