Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-12-17 / 24. szám
Paksi Hírnök 2 2010. december 17. Lussonium díj a tanár úrnak Mittler József neve összeforrt a Vak Bottyán Gimnáziuméval, ahol majd' ötven évet töltött - először diákként, majd pedagógusként -, és amelyért mindig kimeríthetetlen energiával dolgozott. Munkáját a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör Lussonium díjjal ismerte el. Mittler József, a Vak Bottyán Gimnázium egykori diákja némileg megszeppenve kezdte meg a munkát volt tanárai kollégájaként 1965. augusztus elsején. A tanár úr 1970-től hét nappali tagozatos osztálynak volt osztályfőnöke. Mindig arra törekedett, hogy színessé és tartalmassá tegye tanítványai számára az iskolában töltött négy évet. Az országjáró kirándulások mellett határon túlra is elvitte őket, ami abban az időben nagy szó volt. A felejthetetlen utazások megvalósításáért együtt dolgoztak, hol a mezőgazdaságban, hol a konzervgyárban, mert azt vallotta, hogy utazzanak a gyerekek, de dolgozzanak is érte. 1995-ben az akkori igazgató felkérte, hogy legyen az iskola egyik igazgatóhelyettese. Részese volt az új szárny és a díszudvar megépítésének, az informatikatermek berendezésének. Minden energiáját és kapcsolatát az iskola érdekében vetette be, és ahogy mások mondják, ha egy kéréssel megkeresett valakit és kitessékelték az ajtón, ő nem adta fel, addig járt vissza, amíg elérte a kitűzött célt. Mindeközben meghonosította a korábban Pakson ismeretlen tájfutást a városban és a megyében, segítette a diákmozgalmat, elindítója volt az Országjáró Diákok Megyei Találkozójának, és bábáskodott a gimnáziumi gólyatábor elinditásánál. Unokái: Dorottya és István, akik a papa nagy örömére mindketten a gimnázium diákjai, elmesélték, hogy amikor a tanár úr nyugállományba vonult, szomorú volt, egy ideig nem találta a helyét a világban, de ez már a múlté és újra a tőle megszokott lendülettel jön, megy, intézkedik. Kovács Sándor, a vállalkozói kör tiszteletbeli elnöke így fogalmazott köszöntőjében: díjaztunk már az élet szinte minden területéről nagyszerű, hivatásukban jártas, kitűnő embereket, akikben közös, hogy sikerek és kudarcok után egyaránt tudtak újrakezdeni, új reményt adni önmaguknak és az őket körülvevő világnak. A tanár úr a Lussonium díjasok közül legyen jelképe a fiatalság minden erényének, az összefogásnak, a tiszta szívű küzdeni tudásnak, a valódi hitnek, vagyis a félelmek nélküli egymásra hagyatkozásnak, és nem utolsósorban a lélek szabadságának. Tőle és dr. Hüse Istvántól, a Paksi Iparos és Vállalkozói Kör elnökétől vehette át a megtisztelő elismerést a díjazott a művelődési központ színháztermében tartott ünnepségen. Kohl Gyöngyi Úgy fogadta sorsát, ahogy azt neki szánták Családja körében ünnepelte minap századik születésnapját Árki Károlyné Bözsi néni, aki öt gyermeket nevelt, s nekik köszönhetően ma tizenegy unokája, kilenc dédunokája van. A város egyik legidősebb polgárát Hajdú János polgármester — Orbán Viktor miniszterelnök jókívánságát is tolmácsolva - virágcsokorral és emléklappal köszöntötte. Bözsi néni ma már többnyire csak üldögél, sőt az is megesik, hogy ágyban marad, ha gyengének érzi magát. Ez különösen azóta jellemző, hogy tavaly agyvérzés érte. Azóta megkopott a memóriája is, de még így is előfordul, hogy néha meglepi családját, mert felidézi az évtizedekkel korábban történteket vagy tanultakat. Tavasszal például egy olyan - igen hosszú - gyerekdal szövegét mondta el, majd el is dúdolta, amit nyolcévesen tanult. A 95 éves koráig aktiv, háztartási és ház körüli munkákat önállóan ellátó Bözsi néni ma már gyermekei ápolására szorul, két lánya, két fia felváltva gondoskodik róla. Öt gyereket nevelt - legkisebb fia, Pista már nem él - szinte egyedül. - A mamának nagyon nehéz élete volt, fiatalon özvegy maradt, 37 évesek voltak, amikor édesapám meghalt - idézte fel az egyik gyermek, Erzsébet. Mint mondta, édesanyjuk boltot vezetett, majd takarított Földespusztán, az Állami Gazdaságban. Busz híján gyalog járt, gondoskodott a gyerekekről, csinálgatta a házikót, ahol ma is él. - Mi is nehezen éltük meg, mert hát nekünk nem jutott az, mint más gyerekének. Tudomásul kellett venni, hogy a mama egyedül dolgozik - tette hozzá. Bözsi néni azt mondta, hálás azért a kegyelemért, aminek hosszú életét köszönheti. Nehéz volt, de úgy fogadta sorsát, ahogy azt neki szánták, mondta lapunknak. Vida Tünde Paksi Hírnök Megjelenik kéthetente, 4400 példányban Kiadja a TelePaks Nonprofit Kft. Főszerkesztő: Dávid Ildikó Szerkesztőség: Paks, Dózsa Gy. u. 51 -53. E-mail: paksihimok@index.hu Telefon és fax: 75/310-153 Nyomda: Kerényi Nyomda, Szekszárd Hirdetésfelvétel: Fonyó Lajos, 30/557-3645, fonyo.lajos@t-online.hu Következő megjelenés: 2011. január 7.
