Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-12-03 / 23. szám
Paksi Hírnök 12 2010. december 3. A Paksi Halászcsárda Pakson 1945. november 14-én a Duna utcai Resch kocsmában alakult meg 17 taggal a mai halászati szövetkezet jogelődjének számító Paks és Vidéke Halászati Szövetkezet. Csatlakoztak hozzájuk Dunaföldvár, Madocsa, Dunapataj, Úszód halászai is, de már az év végére 23 főre nőtt a paksi halászok száma a szövetkezeti tagok között. A társulás tagjai 1952-ben a „korszellemnek” megfelelően felvették a Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezet nevet. A tsz vezetői közé az idősebb, nagytekintélyű halászok közül választottak elnököt, közéjük tartozott id. Isgum Ferenc, az ismert tolnai Isgum halászdinasztia 1908-ban Paksra költözött tagja, aki 1947-től 1950-ig volt a paksi szövetkezet elnöke. Őt 1950- től ilj. Bencze Ferenc (aki szintén régi paksi halászcsalád leszármazottja) követte, aki később Budapesten, a Halászati Termelőszövetkezetek Szövetségének országos vezetője lett, s fővárosi kapcsolatai révén jelentős szerepe volt a paksi halászok budapesti csárdájának megnyitásában. A halászati szövetkezetek a jövedelmezőség és a halértékesítés biztosítására melléküzemágként országszerte halászcsárdákat működtettek. A paksiak is nyitottak saját éttermet, előbb a fővárosban 1951- ben, néhány évre rá pedig Pakson. Pakson működő halászcsárdáját a szövetkezet a Duna utca 8. számú házban nyitotta meg, amelyben az államosítás előtt Resch József kocsmája működött, ami a paksi halásztársadalom törzshelyének számított. Közel volt a „szanaszét”, a Duna utca és a Villany utca közt álló vízparti kis ház (ahol a szerszámaikat, a hálókat, vontatóköteleket tartották), a halászok a nehéz munka, szerszámaik bepakolása után nap mint nap ide tértek be megbeszélni, elosztani a fogást, s az egyezséget megpecsételni egy pohárral. Reschék vállalkozása több volt mint egyszerű kocsma, ma inkább vendéglőnek neveznénk. Az 1930-as évek közepén nyitották meg, az utcára nyíló söntés mellett volt egy kisebb kártyaszoba is, amellett az étterem, s nyaranta kellemes kerthelyisége is, a mellette lévő ház udvarán (a 6. számúban, ahol Reschék laktak). A vendégeknek a gödöllői Vidák Béla zenekara húzta a talpalávalót, bár őket később Baumann Gáspár elcsábította az Erzsébet szálló éttermébe, de az utánuk felfogadott Sárközi zenekar ezt feledtetni tudta, s még évtizedekig a Paksi Halászcsárda zenekaraként ismerte őket mindenki. Reschék szódagyárat és sörfejtőt is üzemeltettek (nem sörfőzőt, hanem sörfejtőt: a Kőbányáról hordókban hozott sört üvegekbe töltötték, s lovas kocsival, később teherautóval szállították a környező falvak vendéglőibe). Mivel Resch Józséf tanult mestersége hentes volt, még egy kisebb mészárszéket is nyitott a vendéglő mellett, ami az étterem konyhája mellett a paksi lakosságot is kiszolgálta. Az államosítás után Resch József vendéglőjét a halászati szövetkezet kapta meg, és Magyar János vezetésével 1953- tól (más források szerint 1955- től) halászcsárdaként működött. Kerthelyisége ekkor már nem volt, de megmaradtak a törzsvendégek, a paksi halászok, a régi felszolgálók: Mészáros János és Surányi Károly, és továbbra is Sárköziék zenekara muzsikált esténként. A halászélet, a vízpart hangulatát a dunakömlődiéhez hasonlóan a paksi csárda éttermének falán is freskószerű faliképek idézték fel, amelyeket a hatvanas évek elején Bézi Sándor készített, aki 1960-ban fiatal rajztanárként érkezett a városba. A csárda nemcsak a kisebbnagyobb társaságokat szolgálta ki, hanem bankettek, lakodalmak lebonyolítását is vállalta. Ennek ellenére ráfizetéses volt, s a szövetkezet számára nyereségesebbnek látszott egy új vendéglő építése a 6-os főút mellett, s 1964-ben hozzá is láttak a Dunaföldvári úton a nagyobb, korszerűbb étterem megépítésének, ami egy év alatt el is készült, s azóta is működik. Napjainkban a Duna u. 8. számú épület, ahol a paksi halászszövetkezet első csárdája működött, az önkormányzat tulajdonában van. A szövetkezet az új megnyitása után eleinte irodának használta, majd elcserélte az önkormányzattal f a hajóforgalom megszűnése s következtében üressé vált ha! jóállomás épületéért. Az ön| kormányzat a hajdani vendéglő | helyén alakította ki a nyugdíj a- I sok napközi otthonát, napja| inkban pedig az ÁNTSZ irodáinak ad helyet. Forrás: Dr. Németh Imre-Somogyi György- Dr. Koch József: Paks nagyközség monográfiája, Paks, 1976: Sólymos Ede: A közép-dunai halász szövetkezetek megalakulása, Cumania 19.kötet, Kecskemét, 2003; Sólymos Ede: Dunai halászat, Akadémiai Kiadó, Bp. 2005; Mészáros Jánosné, Resch Józsefné és Zerza József szíves közlései. Kernné Magda Irén Budapesten ismert és népszerű volt a Paksi Halászcsárda, a Mártírok útja (régen Margit körút) 14. számú épületben működött. (A házban emberemlékezet óta vendéglő üzemelt, a két világháború közti évtizedekben Budai Kis Pipa néven.) Vendégeit a forgalmas körút bejáratott helyén fogadó csárda kitűnő halételeivel a nyolcvanas évek végéig nyereséges üzletmenetet biztosított a paksi szövetkezetnek és az üzemeltető bérlőknek egyaránt. Éttermi dekorációja, a kitömött viza a paksi halászok legsikeresebb fogásaira utalt, konyhája híressé tette a paksi halászlét. Sajnos a vállalkozás az ezredfordulóra masszívan veszteségessé vált, be kellett zárni, majd el is adták, s 2006 óta a Menta Terasz nevű éttermet találhatjuk az egykori csárda helyén.
