Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-11-19 / 22. szám
Paksi Hírnök 8 2010. november 19. Egyszerre áldás és átok lehet a pince Tolna megye legnagyobb pincerendszere a paksi, kiterjedésében és hosszában felülmúlja a szekszárdit. Városunk belterülete alatt közel húsz kilométer hoszszan található és a talajba leszivárgó víz miatt állandó figyelmet igényel. Az első paksi pincék az őskorban készültek, de zömében a római és a török hódoltság idejében vájták ki őket, illetve vannak újkoriak is. Keletkezésükben alapvetően két szempont játszott szerepet: az akkori település központjában épült, kicsit mélyebben elhelyezkedő pincékből előkerülő fold építőanyagul szolgált a vert vályogfalas házak számára, a peremrészeken pedig bortárolásra készültek. Ezekre később présházak kerültek, így fordulhatott elő, hogy a település bővülésével az egyik legjelentősebb pincerendszer a belvárosban, a Sárgödör téren van. A pincék nagyon sokszor nem csupán hűtő- és tárolóhelyként szolgáltak, bár egyéb titkos funkciójukról sokáig nem szivesen beszéltek a tulajdonosok, meséli Sólymos Attila építészmérnök, a paksi pincék jó ismerője. A háborúk alatt és után élelmiszerkészleteiket rejtették a pincék földdel takart titkos járataiba a paksiak és menekülési útvonalként is használták az utcák között. Emellett sokszor csak kúszva megközelíthető titkos zugszeszfőzdék is működtek a föld alatt. A löszbe vájt pincékben, mint amilyenek a paksiak is, nagy problémát jelent a csapadékvíz és a növényzet. A gyökérzet mentén lehúzódik a csapadékvíz és föllazítja a löszt, ami amúgy is hajlamos a vizesedésre. A víz állandó jelenléte hosszú távon tömbös leválásokat okoz, a pince fala és mennyezete leomlik, sokszor hosszú pincerészeket elzárva egymástól. A nem megfelelően megoldott felszíni csapadékvíz-elvezetés mellett a közműépítések is veszélyeztetik a pincék egy részét, hiszen a felszín alatti vezetékek egy-két méterre húzódnak csupán a pincék felett. Ez állandó problémaforrás, hiszen a közművek nyomvonalán többször tapasztalható felszín alatti vízáramlás vagy a meghibásodásból adódó vízfolyam erősen növeli az omlásveszélyt. Emellett a városiasodással egyre több lakóház épült, sokszor nem megfelelő csapadékvíz-elvezetéssel, megnőtt a vízfelhasználás, egyre több kerti csap, mészoltó gödör került az ingatlanokra, utat biztosítva a víznek a föld alá. A pinceomlás jó néhány esetben megjósolható, figyelni kell a jelzésekre, így csökkenthetők a károk. Az első intő jel, ha gyökérzet jelenik meg a pincében, majd ezen a víz „gyöngyözni” kezd. Ilyenkor már el kell kezdeni keresni a vizesedés okát. A pinceomlásról érkező bejelentések száma az esős időszakoktól függ, tudtuk meg az építészmérnöktől. Ma már egyre csapadékosabb valamennyi évszak, emiatt a pincéket is állandóan terheli a leszivárgó víz, így az omlásokról érkező bejelentések száma is több. Minden esetben célszerű a polgármesteri hivatal műszaki osztályát értesiteni az eseményről. A városháza szakemberei továbbítják a jelzést Sólymos Attilához, a pinceügyekkel foglalkozó műszaki ellenőrhöz, aki azonnal a helyszínre siet és megkezdi a károk felmérését, valamint tanácsokkal szolgál a további veszélyelhárításhoz. A terepszemlét és kárrögzítést követően fotókkal illusztrált dokumentáció készül, ennek alapján megállapítható a felelősség és elkezdődhet a károk felszámolása. A probléma jó néhány esetben már olyan régi keletű, hogy szinte elkerülhetetlen a pinceomlás, de legtöbbször a pincék megfelelő kezelésével és a felszín feletti vízelvezetés megoldásával megelőzhető. Az önkormányzat minden esetben azt vizsgálja, hogy az omlás érint-e közterületet. Magáningatlannál csak akkor avatkozik be, ha a beszakadás lakhatást veszélyeztet vagy életveszélyt jelent. A kárért felelős mindig egyértelműen meghatározható. Paks abban a szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezik térképes felméréssel a pincerendszerérői - kevés település mondhatja el ugyanezt. Az első felmérések még a nyolcvanas években készültek, abban az időszakban, amikor már országos szinten is olyan mértékűvé váltak a pinceproblémák, hogy megoldásuk csak kormányzati szinten volt lehetséges. Az első tanulmány 1986-ban készült el, a felmérés hosszú távra prognosztizálta a beavatkozásokat, a költségeket és a teendőket. A korai mérések adatai nem mindenütt pontosak, hiszen ez a pincekataszter még mérőszalaggal, műszerek nélkül készült. Tíz évvel később újabb felmérés indult különös figyelmet szentelve a közterület alatt húzódó pincékre, pontosítva és kiegészítve az eredeti dokumentumot. A térképen külön jelölik a járható, a használhatatlan és a valószínűsíthető pincéket. Napjainkban 1600- 1800 ismert pince van, ez 20 km pincerendszert jelent. Mintegy 80-90 pince az, amiről tudják, hogy létezik, de már nem lehet bejutni a járataiba és becslések szerint ugyanennyi van, ami nem ismert, csak egy-egy beszakadás után bukkannak rá. A pince tulajdonosa mindig az a személy, akinek a telkéről indul a pince, akkor is, ha a járatok nagy része a közterület vagy a szomszéd telke alatt van. Omlás esetén csak akkor terheli felelősség a tulajdonost, ha az állagmegóvásra nem fordított figyelmet, nem viselkedett „gondos gazdaként” és ebből eredően károsodik a pince, valamint a felette húzódó terület. A paksi önkormányzat korábban országos, központi pályázati források igénybe vételével több tízmillió forintot költött évenként a pinceveszély elhárításra. A pályázati rendszer átszervezése miatt ma már az ötezer fő alatti települések igényelhetnek csupán minisztériumi támogatást. Az elmúlt időszakban a város évente 4-5 millió forintot különített el erre a célra (idén ennek a kétszeresét, mintegy tízmilliót), ha ez egy váratlan eset miatt kevésnek bizonyul, akkor a képviselő-testület dönt a keret kiegészítéséről. Dallos Szilvia
