Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-11-19 / 22. szám

Paksi Hírnök 6 2010. november 19. Beteljesült az álom Orlandóban Tovább fényesítette nimbuszát Orlandóban a Neutron. A ma már Terrorelhárító Központ IX. Műveleti Osztálya­ként működő bevetési egység páratlan sikersorozata foly­tatódott: akadálypályán ezüstérmet szereztek, összetett­ben pedig harmadik helyen végeztek a speciálisan képzett rendőri szervek világversenyén. Egykori kollégájuk és csapattársuk, Farsang János világbajnok lett egyéniben. A fiúk igen rövid idővel a ver­seny előtt érkeztek Orlandóba, ahol 35 fokos hőség és a SWAT Round-Up öt különbö­ző feladata várt rájuk. Köztük meglepetések is, hiszen a szer­vezők igyekeznek évről évre nehezíteni a próbatételeket és ügyelni arra, hogy az egyes fe­ladatokról a lehető legkeve­sebb információ szivárogjon ki, és minden csapat csak ott szembesüljön azzal, hogy mit kell tennie. Ez leginkább az el­ső versenyszámra, az úgyneve­zett vakpályára igaz. Itt kellett a verseny történetében először mozgó járműről fix célra lőni. Kiss Attila őrnagy, az osztály és a versenycsapat vezetője él­ménybeszámolójában elmond­ta, hogy a harmadik verseny­számban, a sebesülttiszt-men­­tésben is új helyzettel kellett szembenézniük. Csak karabi­nert vehettek igénybe a drótkö­télen átjutáshoz, azt megtiltot­ták, hogy csigát használjanak. Az őrnagy szerint valószínűleg ellenük iktatták be ezt az új szabályt, hiszen szinte csak ők szokták használni. Ám hiába a változtatás, alig valamivel le­maradva a dobogóról, negye­dik helyen végeztek ebben a versenyszámban. A vakpálya, kombinált küzdelem, sebesült tiszt mentése és a torony után jött a csapat erőssége, az aka­dálypálya. Itt is voltak módosí­tások, például az A elem he­lyett - ami a paksiak erőssége volt - úgynevezett „majomlét­­rát” tettek be, amiben egyéb­ként szintén jók a paksiak. Ezen kívül volt egy teljesen új próbatétel is: egy 25 fontos súlyt kellett kötéllel a meg­adott helyre húzni. Nehezítette a helyzetet, hogy a korábbi évekkel ellentétben nem en­gedték a versenyzőket gyako­rolni. A csapat ideje 3 perc 53 másodperc volt, ennél jobbat csak egy társaság futott, így ezüstérmet szerzett idén Kiss Attila legénysége. Az akadálypályán szerzett ezüst is kiváló eredmény, de az igazi örömet és büszkeséget az összetettben szerzett bronz­érem jelenti, derült ki a pa­rancsnok szavaiból. Szerinte a szép siker az öt nap alatt nyúj­tott kiegyensúlyozott teljesít­ménynek köszönhető. Mint mondta, 2006-ban sokan nyug­díjba mentek, újjászerveződött a versenycsapat, ami mostanra érett be. Egyetlen olyan feladat sem volt, amit elrontottak vol­na, összegezte. Azt is elmond­ta, hogy a tiz év során minden­ki megismerte a nevüket, szak­mai kapcsolatot építettek. Ba­rátságot kötöttek a légi marsai­tokkal, akik annak ellenére, hogy idén nem indultak, min­dennap kint voltak szurkolni és kölcsönadták a paksiaknak so­rozatlövő fegyvereiket is. A hírnév és a szakmai kapcsolat mellett a verseny tapasztalatai sem elhanyagolhatóak. A napi feladatra készít fel, mert olyan számokat próbálnak összeállí­tani a szervezők, amelyek ha­sonlítanak a való életre. Az, hogy a munkájukban profitál­nak belőle, nemcsak a verseny­re igaz, hanem az azt megelőző két-három hónapos felkészü­lésre is. Dobogóra a verseny közel há­rom évtizedes története során csupán négyszer állt fel nem amerikai csapat, ebből egyszer egy svéd gárda, háromszor a paksi kommandósok. Az már szinte természetes, hogy Paks­­ra került a legjobb nemzetközi csapatnak járó trófea is. Kiss Attila elmondta, hogy az ezzel járó díjat felajánlották a texasi San Antonio csapatának, amely a negyedik napon felad­ta a versenyt, mert kollégáik közül négyen megsérültek egy éles akcióban. A rendőröket gépkarabéllyal fogadták a bű­nözők, a sérültek még életben voltak, amikor a paksiak haza­indultak. .. A csapat, azaz Járai Antal, Felhősi László, Kemény Lász­ló, Keresztély György, Benkő Péter, Major István, Dömötör István, Oláh György és vezető­jük, Kiss Attila hétfőn érkezett haza Orlandóból. A napsütötte Floridában nem­csak az ő álmuk teljesült, hanem Farsang Jánosé is, aki korábban hétszer volt tagja a Neutron vá-Farsang János lógató ttjának a különleges rend­őri egységek versenyén. Elárul­ta, hogy már akkor is csodálat­tal, sőt áhítattal nézte az egyéni versenyben indulókat, de nem volt idő és energia, hogy arra is külön felkészüljenek. Amikor három éve nyugdíjba ment, ez már nem okozott számára gon­dot, és miután a szervezőkkel megőrizte a jó kapcsolatot, meghívást kapott a versenyre. 2007-ben állt először rajthoz, akkor hajszálnyival lemaradva az elsőtől, a dobogó második fokára állhatott és még inkább megerősödött benne, hogy min­dent megtesz a győzelemért. Ta­valy egy sérülés ebben megaka­dályozta és „csak” hatodik lett. Idén azonban beteljesült az ál­ma, ő nyerte az egyéni versenyt. Mint elmondta, hat kilométert d kellett futni, illetve különböző o célokra lőni, mindezt persze ne­­| héz, akadályokkal teletűzdelt fá terepen. Egy NASA-nál dolgo­­zó rendőr hét másodperccel előtte ért célba, hogy mégis az ő nyakába került az érem, annak egyszerű oka van: aki nem tí­zest lő, büntetőperceket kap. A NASA-s fiú 3 perc 30 másod­percet kapott, Farsang János pe­dig 1:30-at. A verseny után nem sokkal elmondta lapunknak, hogy nagyon örül a sikernek és tudja, hogy talán itt, a csúcson kellene abbahagynia, de egyál­talán nem biztos benne, hogy így lesz. Vida Tünde Fotó: Szaffenauer Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom