Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-11-05 / 21. szám
2010. november 5. 13 Paksi Hírnök A katasztrófa átszabja az értékrendet Az, hogy Bana János nem pénzzel, adománnyal, hanem kétkezi munkával segít a bajbajutottakon, elsősorban habitus kérdése. Az atomerőmű balesetelhárítási osztályvezetőjének azonban többet - lehetőséget, szakmai tapasztalatokat is - jelent, ha részt vesz egy segélyakcióban. Mint mondja, építő egy ilyen élmény emberileg és szakmailag is. O koordinálta a vörösiszap sújtotta Devecseren az atomerőmű segélycsapatát is. Elmondta lapunknak, hogy nyugdíjasok, tűzoltók, az erőműben dolgozó MVM-es cégek munkatársai mellett a PA Zrt. dolgozói adták a csapat gerincét. Napi tíz órát dolgoztak, összesen 129 munkanapnyit. Bana János nem először részese segítségnyújtó akciónak, arra azonban első ízben került sor, hogy itthon tegye ezt. - Mindenki másképp éli meg az ilyen helyzeteket. Én már sok olyan helyen voltam, ahol rendkívül súlyos helyzetet és megrázó emberi tragédiát láttam, de mégis megérint, azonban nem lehet úgy dolgozni, ha az ember beleviszi az érzelmeit - fogalmazott. Mint mondta: a vörösiszap pusztítása nagyon megviselte az embereket, sokan nem tudják felfogni, hogy életük egy szakasza véget ért, innentől másképp vagy máshol kell élniük. A balesetelhárítási vezető szerint leginkább háborús helyzethez hasonlíthatók az ottani körülmények. olyan emberekkel, akik speciális mentési munkákban vesznek részt. Velük utazott többször is olyan országokba, ahol súlyos földrengés nyomán végeztek mentési munkákat. Először 2000-ben Indiában járt, majd kétszer Indonéziában és egyszer Pakisztánban dolgozott. Mint elmondta, ilyen esetekben nagyon gyorsan kell dönteni, hogy tudja-e vállalni, az itthoni feladatait át tudja-e Több alkalommal járt már katasztrófa sújtotta területen azóta, hogy 1992-ben hivatásos katonaként elszegődött a paksi atomerőműbe. Itt kiképzéseken, gyakorlatokon került kapcsolatba, majd barátságba csoportosítani, hátra tudja-e hagyni. Mindig valamilyen önkéntes civil szervezettel, orvoscsoport tagjaként utazott, s logisztikai feladatokat látott el, illetve sebész mellett aszszisztált. Tapasztalatai alapján az első tíz nap mindenütt káosz van, önállóan kell megtalálni a munkát. Ok azt a módszert vezették be - ami talán egyedi még mindig -, hogy a helyszínen keresnek szállítójárművet, helyi vezetőt és olyan helyekre mennek el, ahova a kórházak és a nagyobb segítség nem jut el. Szerinte a nagyobb országok képesek rendkívül gyorsan telepíteni katonai kórházat, nagy mentőegységeket, a magyar kapacitás erre nem elég. A segélyakciók során megélteket felidézve elmondta, hogy Indiában - miután hisznek a halál utáni további életben - rendkívül nagy nyugalmat tapasztalt. Pakisztánban folyamatos fegyveres kíséret mellett kellett dolgozniuk, Indonéziában polgárháborús helyzetbe csöppentek. A segélyakciók alkalmával szembesült azzal, hogy egy katasztrófa milyen nagy mértékben átszabja az emberek értékrendjét, milyen sokat jelenthet egy marék rizs vagy egy fájdalomcsillapító. Hozzátette, ezek az esetek nem arról szólnak, hogy ők a hősök, de mivel „ezek nem játszóterek” csak összeszokott csapattal érdemes belevágni. Eddig bárhol járt, pozitív visszajelzéseket kapott, ami nagyon fontos, mert elsősorban ezért vállalják.-vida-Menedéket kínálnak a hajléktalanoknak Paks város önkormányzata - bár nem tartozik a kötelezően ellátandó feladatok közé - 1991 óta működtet egy 15 férőhelyes átmeneti szállót a Deák Ferenc utcában. Az épületben moshatnak, tisztálkodhatnak, főzhetnek és pihenhetnek az otthon nélküliek. A lakók száma az időjárás, illetve sorsuk alakulásának függvényében folyamatosan változik. - A szálló a téli hónapokra mindig megtelik. Jelenleg van még férőhelyünk, várjuk azokat a hajléktalanokat, akik most úgy döntenek, a hideg évszakot fedél alatt töltenék - mondta el Gogolák Róbertné, a Szociális Intézmények Igazgatóságának vezetője. Az átmeneti szállóra állandó paksi lakosok, illetve életvitelszerűen legalább fél éve a városban élők kerülhetnek be, de egy-egy éjszakára az átutazó otthontalanokat is befogadják. Az építmény nyílászáróit kicserélték, de nyáron csempéztek és festettek is a szakemberek. Az épület állagára a lakók figyelnek, ez a házirend része, de vannak, akik a szabályok miatt nem hajlandóak az átmeneti szállóra költözni. - A legtöbb konfliktus az alkohol miatt van és nagyban befolyásolja a bent lakókat. A szállón nem lehet szeszt fogyasztani, a hajléktalanok közül többen emiatt nem költöznek ide. Sokan a kötöttséget sem bírják, valamint nem toleránsak társaikkal szemben, élik a maguk világát - fogalmazott Bozsó Károly, a Hajléktalanok Átmeneti Szállójának vezetője. Az utcán élők száma tíz körülire tehető, velük szociális munkás tartja a kapcsolatot, aki teát, élelmiszert, ruhaneműt és takarót visz a fedél nélkülieknek. Gogolák Róbertné elmondta, a városközpontban található egyik élelmiszerüzletnél élő hajléktalan viselkedése és a ruházatából áradó szag bizony zavarja a polgárokat, amit a városban élők többször jeleztek. Kényszerítő eszközöket azonban senkivel szemben nem alkalmazhatnak. - Jó néhányszor bevittük már az említett személyt a szállóra, de ő mindig elhagyja azt. Folyamatban van az intézményi elhelyezése, kérelmét aláírta, mi a szükséges eljárást lefolytattuk, várjuk az értesítést, hogy egy Pakshoz közeli településen felvegyék egy otthonba - tette hozzá Gogolák Róbertné. Faller G. Munkában a paksi csapat Devecseren
