Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-11-05 / 21. szám
Fotók: Szaffenauer Ferenc 2010. november 5. 9 Paksi Hírnök Évfordulóra készül az alapítvány „Tudod, Zsike, amikor ott álltam, és kezet foghattam az atomerőmű vezérigazgatójával és a polgármesterrel, az valami csoda volt.” Olyan, ma már felnőtt emberek mondják ezt L. Németh Erzsébetnek, akik egykor a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány díjazottjai voltak. A szervezet megalapítása óta 24 alkalommal díjazta a □ kimagasló eredményeket el- <3 ért diákokat. O 'Ö Huszonöt S. esztendővel ezelőtt az akkori pedagógus szakszervezet kezdeményezte a fiatal tehetségek elismerését. Az ötlet mellé állt a városi tanács és az atomerőmű vezetése, és egymillió forint alaptőkével létrejött a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány. Az első években az iskolai tanévzáró ünnepélyeken köszöntötték a fiatalokat. Új fejezet volt az alapítvány működésében a kategóriák szerinti értékelés, illetve Bor Imre volt polgármester javaslatára az ösztöndíj pályázat és a felkészítő pedagógusok díjazásának bevezetése, amihez az alaptőkét is megemelték. Az alapítvány vezetése 1992-ben döntött úgy, hogy a díjazottak műsorával fűszerezett díjkiosztót október 23-án tartják, ahol a fiatalokkal együtt emlékeznek az 1956-os forradalom és szabadságharcra - foglalta össze dióhéjban az alapítvány történetét L. Németh Erzsébet. A szervezet alapító titkára elmondta, hogy a program sikere töretlen, minden esztendőben száz fölött van a pályázatok száma. A kuratórium minden tagjának megvan a maga szakterülete, amelyet értékel, néha segítségül hívva más szakembert is, majd összeülnek és áttekintik a teljes anyagot. Megbíznak egymás szakértelmében, így ezeken az egyeztetéseken már nem az a kérdés, hogy egy pályázat formailag megfelel-e a kiírásnak, illetve tartalmában érdemes-e az elismerésre, hanem például a több kategóriában pályázóknál eldöntik, melyikben díjazzák, illetve a díjazás összegének meghatározásában kell dűlőre jutniuk. Bár elsősorban erkölcsi elismerésről van szó, a díj pénzjutalommal is jár, amit az alaptőke kamataiból valamint alkalmankénti felajánlásokból biztosít az alapítvány. Idén az atomerőmű és az önkormányzat 150-150 ezer forintos kiegészítésével hatszázezer forintot tudtak felosztani a sikeresen pályázók között. Tanulmányok és irodalom kategóriában a megszokottnál több, míg zene és sport kategóriában kevesebb pályázat érkezett, illetve figyelemre méltó volt a felkészítő pedagógusok díjazására érkező javaslatok száma. Jövőre negyed évszázados lesz az alapítvány. Az évfordulóra szeretnék a huszonöt évet egy kiadványban összefoglalni, bemutatni azt a sok értékes munkát, ami fémjelzi a paksi fiatalok tehetségét. Feleleveníteni azokat a találkozókat, amikor a fiatalok a környező településeket járva bemutatkoztak produkcióikkal, illetve a Péger kávéházban tartott hasonló szamováros, zsíros kenyeres délutánokat. Zsike számára a legmeghatóbb emlékek egyike, amikor a frissen megalakult I. István Szakképző Iskolából megkapták az első pályázatot. A díjazott és szüleinek öröme és büszkesége felejthetetlen. Megkapó az is, amikor egy kiváló sportolót díjaznak, elképzelik, milyen lehet, aztán a díjkiosztón megjelenik egy húszkilós, picike leány. L. Németh Erzsébet elmondta, hisz a tabula rasa elméletben, amely azt mondja, hogy az ember elméje születésekor egy fehér lap, nem tartalmaz semmiféle veleszületett tudást, minden ismeretünk a környezetünkből, a nevelésből és tanulásból származik. Vallásosan hisz a nevelés erejében, abban, ha lehetőséget kap egy gyermek a családban majd az óvodában, iskolában, akkor a benne rejlő tehetség ki fog bontakozni. Mint egykori középsúlyos értelmi fogyatékos óvodása esetében, aki mikor hozzá került, nem beszélt. Emlékszik, első szava az volt, hogy Zsike, és úgy énekelt, mint a mennyben az angyalok. N a g y n é Lakos Mária két tanítványával érkezett az alap í t v á n y díjkiosztójára, akik versenyeredményeikkel érdemelték ki az elismerést. Az ESZI matematika-fizika szakos pedagógusa maga is kitüntetett volt, hiszen a kuratórium idén neki ítélte a „Tehetségekért díjat”. A tanárnő elmondta, hogy a tehetséggondozás pályája kezdetétől fontos szerepet tölt be életében. Szerinte a tehetségazonosítás kulcsa a figyelem, észre kell venni, ha egy diák érdeklődik egy terület iránt és akar is tenni az eredményekért, azután személyre szabottan kell foglalkozni vele. Hozzátette, hogy mivel csökkent az óraszám, így a kísérletezés lehetősége is beszűkült, ám az eszközök nem azért vannak, hogy bezárják a szertárba, hanem azért, hogy használják. Fizika szakköre nem csak a tehetségeknek szól, hanem mindazoknak, aki kedvet éreznek egy kis kalandozáshoz a fizika világában. Egy évtizede a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány díjkiosztójának háziasszonya Strasszer Andrea. Jól tudja, milyen érzés átvenni ezt az elismerést, hiszen három alkalommal volt maga is részese. Először általános iskolásként irodalom kategóriában, majd középiskolásként szintén ebben a körben díjazták, bár akkor már a versmondó mellett sakk- és népdaléneklési versenyeken is jeleskedett. A harmadik csoportos alkotó munka eredménye volt, Kövi Gergő megzenésített verseit énekelte másodmagával. Mint mondja, az alapítvány díjai számára önbizalmat adtak, biztatást és hitet a folytatáshoz. Díjazottként új lehetőségek tárultak fel előtte, hívták konferálni, illetve amikor felkérték, hogy verseket mondjon a határon túli magyarok táborában, felfigyelt rá a TelePaks akkori főszerkesztője, Nagy Zoltán és hívta televíziózni. Ezekre az élményekre ma is szívesen gondol vissza. Kohl Gyöngyi
