Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-10-22 / 20. szám
2010. október 22. 11 Paksi Hírnök Jókedvre deríti a vásárlókat Előadó. Ezt mondta egy vásárló Flóris Attiláról, aki első pillantásra tanulónak látszik. Ezzel szemben már végzett szakember, évek óta kereskedőként dolgozik. Mindezt olyan elhivatottsággal teszi, ami kevesekre jellemző. Vendéglátóiparban szeretett volna dolgozni, de csak szakácsnak vették volna fel, ő viszont el sem tudta képzelni magát a konyhában, mert hogy emberek között szeret lenni. Flóris Attila így lett eladó-pénztáros. Szekszárdon a Bezerédjben tanult, utána még két képesítést szerzett munka mellett: kereskedelmi vállalkozóit és vendéglátó vállalkozóit. Pakson két és fél éve él - ahogy mondani szokták a szíve húzta ide. Éppen egy esztendeje, hogy egy városközpontban lévő üzlethálózatnál dolgozik, a vásárlók a hentespultnál találkozhatnak vele. Könnyű ráismerni, mindig mosolyog, le sem tagadhatná, hogy élvezi, amit csinál. Mindenkihez van néhány jó szava, a vevők legtöbbjének arcára sikerül mosolyt csalnia. Mint mondja, ha rosszkedvűen érkezik valaki, az nem neki szól, bizonyára gondja van. O igyekszik jó kedvre deríteni egy-egy apró poénnal. Teszem azt, ha rábök a vevő a párizsira, és azt mondja: ebből kérek, ő visszakérdez: hány kiló lesz? Nem esik nehezére barátságosnak, kedvesnek lenni, hiszen imád emberek között lenni. Lapunknak elmondta, hogy Alsónánán nőtt fel. Édesapja is kereskedő, ugyanolyan mentalitású, mint ő. Öccse hentes, húga Londonban dolgozik bébiszitterként. Nagyon jó család az övék, összetartó. Soha nem voltunk gazdagok, de nagyon szeretjük egymást, ámlja el. Azt is a lelkemre köti, hogy ne mulasszam el édesanyját is megemlíteni, mert ő az, aki mindig mellettük áll, akitől rendkívül sok szeretetet és megértést kapnak mindannyian. Attila jól érzi magát, tetszik neki Paks, az, hogy olyan gyorsan fejlődik. Egyre több az ismerőse, szereti a zenét, jó filmeket, diszkóba, bálba is szívesen megy. Egyébként angolt is tanul, hátha úgy hozza a sors, hogy külföldön kell dolgoznia. Erre, mint mondja, legfeljebb átmeneti időre kerülhet sor, mert a jövőjét itthon, Magyarországon képzeli el. Szeretne egyszer egy saját üzletet. Nem kereskedést, mert ott nem lehet versenyezni a multikkal, inkább egy vendéglőt. Addig is, míg ez meglesz, nem kesereg, hiszen jó kollektívában dolgozik, élvezi a munkáját. Azt mondja, csak így érdemes. Aki olyan munkát végez, amit nem szeret, annak váltania kell. -ví-Aki kóstolt már házilag készített, teknőben dagasztott, kemencében sült kenyeret, az tudja: összehasonlíthatatlan az üzletekben ma kapható könnyű pékárukkal. Van, aki ma már meg sem tudná enni a régi receptek szerint kidolgozott, tömör, kicsit füstös ízű kenyeret, azokról a változatokról nem is beszélve, amelyek a 19. századig kedveltek voltak: volt almás, kukoricás, kalácsízű (cukros élesztővel sütött), borral és tejjel kevert ún. czökös kenyér és burgonyás tésztájú, páréélesztővel (sárgarépa, petrezselyemgyökér, vöröshagyma, zsályalevél, komlóvirág, köménymag, egres, megforrt borhab főzete és korpa keveréke) eresztett változat is. A ma bemutatott eszközt a burgonyás kenyér készítéséhez használták. A burgonya hazánkban a 17. század közepén bukkant föl, de csak egy évszázad múlva kezdték felhasználásra termeszteni. Térhódítását mind Európában, mind nálunk gátolta az addig ismert növényektől eltérő művelési mód és a hozzá fűződő balhiedelmek. Magyarországi felhasználása azóta sokrétűvé vált. Tápláló, ízletes kenyeret készíthet krumpli hozzáadásával az, aki ismeri a fortélyokat. Az arányokat régen mindenki családja f idősebb nőtagjaitól tanulta, és saját tapasz- ? • ;0 talata alapján finomította. A kenyér sütése a * Tárgy/Történet menyecskék első nagy próbája volt, akinek nem sikerült az új házban sütött első kenyér, sokáig nem kaphatta meg anyósától a kamra kulcsát, mert nem tanulta meg a háztartás vezetésének alapját, és ezt minden adandó alkalommal el is mondták neki. Egy visszaemlékező szerint a jó burgonyás kenyér titka a jó kovász, minél kevesebb víz, és hogy a krumpli meleg legyen, amikor a tésztához keverik. A krumpli gyors finomra törése nagyon fontos volt, mert a kihűlt burgonyát nem lehetett jól begyúmi. A munka meggyorsitásához használták a képen látható az eszközt. A krumplitörő két részből áll: egy négyszögűre faragott, négy lábon álló hasáb fából, aminek közepén egy vésett lyuk, alsó felén apró lencseszem nagyságú lyukakkal ellátott bádoglappal, valamint egy kar, közepén henger formájú, a vésett lyukba illeszkedő törőfejjel. A megtisztított, forró krumplit ennek segítségével nyomták át a bádoglemez lyukain. A faragással díszített krumplinyomó múzeumba kerüléséről nincs pontos adatunk. A házi kenyérsütés fokozatosan tűnt el az asszonyok kötelező feladatai közül, okai közt az építészeti és fűtésrendszerek fejlődésétől a társadalmi változásokig sok mindent említhetnénk. Az ún. bérsütés - az otthon gyúrt tésztát a pékségekben kisüttethették - sokáig lehetőséget nyújtott azoknak, akik ragaszkodtak a régi ízekhez. Ha ismernek olyan történeteket, amelyek a paksi kenyérsütéssel, pékségekkel kapcsolatosak, recepteket, amik a paksi kenyér készítésének titkait tartalmazzák, kérjük osszák meg velünk! írjanak a muzeum.paks@gmail.com e-mail címre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. cimre. Kövi-Onodi Gyöngyi
