Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-09-10 / 17. szám
2010. szeptember 10. 15 Paksi Hírnök A paksi bogrács titka A Paksra annyira jellemző szűk utcák egyikében várakozom, gyönyörködöm a mesés kilátásban addig a pár percig, míg a rézműves - aki talán az utolsó paksi rézműves - hazaérkezik. Bach Ferenc munkából jön most is, üdvözöl, igazít az egyik gépen még, majd hellyel kinál. Kérésemre a lugasban ülünk le, felesége a verandán pihen, körülöttünk barátságos fekete kutya sétál, minden nyugodt - mintha megállt volna az idő. Ferencet a múltról faggatom.- Apósom, Tezás József űzte ezt a szakmát Pakson. Kezdetben, amikor megismerkedtem a nejemmel, már segítettem neki, szerszámokat készítettem elő, de ki- g <p mondottan nem foglalkoztam rézműves- jü séggel. Építészeti gépszerelő az eredeti § szakmám. 1975-től a greifswaldi atom-* erőműben, majd 1983-tól a paksi atom- ^ erőműben dolgoztam, dekádban, több ° műszakban, így volt sok szabadidőm. Szaporodott a család, elkészült a melléképület, elővettem apósom régi szerszámait, anyagait és gyakorolgattam, magamtól. A nejem az édesapjának segített, látta, hogyan savazott apósom régen paradicsommal, látta, amint csiszolgatott. Egy ismerősünk Budapesten szintén rézműves volt, felutaztunk hozzá, ő a szakmai fogásokban segített. Alapvetően abból, hogy láttam, apósom hogyan készítette a bográcsokat, nem volt nehéz rájönnöm a fortélyokra, hisz fémes az alapszakmám. Meglátszott a munkáján az is, hogy melyik bográcsot vitte hegeszteni hátizsákban, biciklivel, itthon alakított rajtuk, majd ismét visszavitte őket. Én már magam hegesztek, ellenőrizni is tudom a minőséget. 1990 óta foglalkozom igazából ezzel a mesterséggel, akkor váltottam ki az ipart is.- Van segítség?- Alapvetően az volt a célom, hogy olyan munkát keressek magamnak, amit egyedül végzek, nem kell alkalmazkodnom senkihez, és akkor csinálom, amikor időm van rá. Ez olyan szakma, aminek az alapvető fogásait nem lehet elmondani, hisz látni kell minden egyes bográcson, hogy milyen formát akarunk kihozni, hogyan alakul, keményebb vagy puhább az anyag, vagy éppen az egyik fele kemény, másik puhább... Vagy, ha lágyabb, akkor már nem úgy viszi a kalapács... Ilyenkor kezdeni kell elölről az egészet: újra lágyítani, megvárni, míg kihűl, hogy alakítani lehessen újra.- Mennyire keresik a paksi bográcsot?- Ez kuriózum. Aki tudja, hogy a réz mire való, mire jó, mennyire könnyű benne főzni, az úgyis meg fogja venni - bár az tény, hogy mindent le lehet égetni, minden edényben... Megvan a hangulata annak, hogy egy bogrács alatt fával (az sem mindegy, milyennel) elkezdek tüzelni, belemehet a pernye a halászlébe, mert az is kell bele; amikor már egyenletesen melegszik, vastagabb fát teszek alá, tartom a hőt, forgatom a bográcsot, kóstolgatom — mindezzel sajátos érzés jár. Nagyon sokan megkeresnek, visszahozzák a régi bográcsot, amit még az apósom készített, kitakarítani, rendbe tenni, átpolírozni, ha összehorpadt, kijavítani. Kilencven százalékban bográccsal foglalkozom, de van néhány tetődíszem, kisebb tárgyak is. Már nyugdíjas vagyok, úgyhogy próbálok elég időt szakítani arra, hogy szépeket készítsek. Fontos, hogy ne kelljen azzal kapkodni, hogy gyorsan átkalapálom - ne kelljen sietni. A rézlemez, amit veszek (Németországból) mind más fajta, más tulajdonsággal rendelkezik.- Mi a jó ebben a tevékenységben?- Nincs két egyforma bogrács. Amelyiken például vastagabb a hegesztés, ahhoz másképpen nyúlok. Másképp kell mindet alakítani... ez a szép a rézművességben.- Továbbadja-e valakinek a szakma fortélyait?- Ez nehéz. Vajon van-e olyan fiatal, olyan késztetésű ember, aki ráérez, hogy a kalapácsot hogyan kell megfogni? Van-e, aki ráér arra, hogy leül és egyfolytában, négy-öt órát kalapál, ugyanazzal az ütéserősséggel? Van-e, aki ráérez arra, hogyha az anyag nyúlik, akkor hogyan kell nyúlnia, mennyire kell megütni, hogy ne nyújtsa túl... Nem volt még időm keresni az utódaimat. Remélem, ráérek még... Elterveztem, hogy eljövök nyugdíjba, felújítom, megerősítem a gépeimet, hogy lehessen velük dolgozni úgy, ahogy kell - de még erre sem jutott időm. Még mindig apósom szerszámaival dolgozom.- Meséljen az apósáról...- Neki a szakmája is rézműves volt, bár az utolsó öt évben kezdett el rézzel foglalkozni. A hajósok hozták neki a lemezt, külföldről. Szép vevőköre volt. Apósom fejlesztette ki a tipikus paksi bográcsot.- Miben különbözik ez a többitől?- A bajai kúpos, azt csinálom én is, az alföldi húzott tálszerű, az apósom amit kitalált, az pedig egyenes falú, és ő behúzta a közepét - ezzel adta meg azt a lehetőséget, hogy a halászlé meg tudjon a bográcsban forogni.- Láthatja-e a nagyközönség a bográcsokat?- Az Altem Art Egyesület az atomerőműben dolgozó kézművesek egyesülete, itt én is tag vagyok. Legutóbb a Prelátusban tartottunk kézműves napokat, ahova bárki bemehetett, megtekinthette a kiállított tárgyakat. Tavasszal a művelődési házban ugyancsak az egyesülettel volt egy kiállításom.- Úgy tudom, restaurálással is foglalkozik...- A pécsi kerületi püspökség rézművese készítette a paksi katolikus templom rézgömbjét; én ezt és a keresztet políroztam ki, és együtt raktuk fel a templom tetejére. Készítek kisebb tárgyakat is sárgarézből. Floztak például ón gyertyatartót is már, vagy alpakka csillárt, hogy takarítsam ki. Amikor leégett a Budapest Bank paksi kirendeltségének épülete, akkor annak a nagy csillárját políroztam úgy, hogy előtte 118 darabra szedtem szét... A csillárt azóta megvásárolták, még ma is működik. Sólya Emma
