Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-07-23 / 14. szám

2010. július 23. 13 Paksi Hírnök A színpadon képzeli a jövőt A feltűnően szép Kiss Alexandra édesanyjá­val érkezik beszélgetésünk helyszínére. A talpraesett, tájékozott, energikus édesanya, aki a Paksi Cigány Kisebbségi Önkormány­zat képviselője, büszkén, fáradhatatlanul kí­séri (kísérné) lányát bárhová - ha tehetné. De a húszéves Alexandra saját maga alakít­ja életét a Bartók Kamaraszínház és Művé­szetek Háza Dunaújváros Táncszínházában. Néhány héttel ezelőtt lépte át a színház ka­puit, több színdarabban kapott szerepet, szorgalmasan jár a próbákra és csupán hét­végén haza. Alexandra már négyévesen balett órákra járt. Az első ijedtség, megszeppenés után, majd később a fáradtságtól elgyötört kis­lányt látva a szülők szerették volna, ha vé­get érnek a táncórák. Ám a kislány kitartá­sa, konok elhatározása, az óvó néni (Rauth Ildikó) biztatása átsegítette a családot a kez­deti nehézségeken. A Bezerédj Általános Is­kolában született meg az életre szóló elhatá­rozás: Alexandra úgy döntött, a tánc lesz a legfontosabb feladata a tanulás mellett. Saj­nos későn, tizenhárom éves korában táncol­hatott először a balettintézet mesterei előtt, akik ugyan megdicsérték a kislányt, de saj­nálkozva utasították el az életkora miatt. Ekkor úgy látszott, a csalódás eltávolítja Alexandrát eredeti elhatározásától, ám édesanyja nem hagyta magára: tartotta ben­ne a lelket, újraélesztette a lelkesedést. Az általános iskolai évek alatt Alexandra kipró­bálta a távolugrást, a magasugrást, a íütást. Atlétikai versenyeken vett részt (kiváló eredménnyel), táncolt a Csillag Show Tánc­egyesületben, énekkarba, színjátszó körbe járt és furulyázni tanult. Ezek után az előz­mények után úgy tűnt, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola nem okoz gondot a kamaszlány számára, ám a sze­rény, csendes Alexandra az első tanévben - az újfajta szigor, oktatás-nevelés miatt - ne­hezen állta a sarat. A küszködés, a szorga­lommal társult kitartás végül elhozta számá­ra a sikert: érettségi után azonnal szerződtet­ték a dunaújvárosi színházba, ahol hat da­rabban kapott szerepet. Alexandra első fellépése augusztus 21- én, Móron lesz. Szeptember elején indítja Pakson, a Kereszt utcai óvoda épületében táncóráit - balett és modern tánc — ahová gyerekeket és felnőtteket is vár. Tervei szerint Dunaújvárosban marad és a követ­kező évben felvételizik a Táncművészeti Főiskolára. Teli Edit Tárgy/Történet A most bemutatott tárgy kivá­lasztásához a futball-világbaj­­nokság adta az ötletet, ponto­sabban az ott megszólaló szur­kolói hangszerek. A vuvuzeláról legalább annyi szó esett a magyar sajtóban, mint a mérkőzésekről. Megtudhattuk, hogy tölcséres füvókájú, kúpos furatú, B hangolású, általában 60-65 cm hosszú, de az egy métert is elérheti. A kudu­­antilop szarvából készült, ün­nepeken, háborúban, vadászat­nál használt eszköz üzletiesített változata. Szerepe a stadionokban ugyanaz ma­radt, mint a harci összecsapá­soknál: a saját csapat erősítése, az ellenfél ijesztgetése. A hangszer magyar változatá­nak is lehetett hasonló funkció­ja a honfoglalás korában, de a most bemutatott darabot már jelzőhangszerként használták. A pásztor- vagy kanászkürt ter­mészetes anyaga a magyar 1» szürke szarvasmarha szarva. A “ jól fejlett szarv hosszúsága * 60-80 cm. A 20. században már többfelé használtak a sza­rukürt szerepében annál kissé hosszabb, egyenes, iparossal fémlemezből készíttetett bá­dogkürtöt is. A múzeum törté­neti adattárában, a Telkes Gaz­daság számlái alapján megtud­hatjuk, hogy 1907-ben már „bádogból készült tűrök” volt használatban a paksi állatok ki­hajtásakor. A pásztorkürt hangképzése hasonló a többi, tölcséres fúvó­­kájú hangszerhez: hangforrása a használójának a füvókához szorított, rezgésbe hozott ajkai között átpréselt levegő. Meg­határozó szerepe van a hang­szín kialakulásában a fúvóka formájának, belső kiképzésé­nek. Csöve rövid, ezért alap­hangja elég magas, g és c' kö­zötti. A pásztorkürtön csak a természetes hangsor első né­hány hangjából álló jeleket le­het játszani, ezek tempója Bar­tók Béla szerint leginkább a parlando előadásmódhoz ha­sonlít. Zenei formájuk nincs, „inkább afféle improvizációk, vagyis néhány motívumnak teljesen szabad, rögtönzött ke­verése.” A kürt hangja - bár egy idő után az állatok is hall­gattak rá - elsősorban a gazdá­nak szólt, kihajtáskor figyel­meztette, hogy a jószágait en­gedje ki az utcára. A pásztorok a kürtöt mesterségük jelké­pének tekintették, nagy becs­ben tartották. A múzeumban található hangszer hangját nem ismer­jük, többen próbálták már megszólaltatni, de nem sok si­kerrel. A paksi pásztorok saját jeleit sem ismerjük, hiszen nem maradtak felvételek. A le­geltetés rendjéről különböző dokumentumokból tudhatunk meg részleteket, de szívesen megismernénk az Önök visz­­szaemlékezéseit is, hogyan változtak az állattartás lehető­ségei. Kérjük írjanak a muzeum.paks@gmail.com e­­mail címre, vagy a Városi Mú­zeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Köszönjük eddigi törté­neteiket! Kövi-Ónodi Győrigyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom