Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-07-23 / 14. szám
2010. július 23. 11 Paksi Hírnök Hoqy (/olt...) Elet a Pongrácz házban A Deák Ferenc utca egyik legtitokzatosabb és legszebb épülete az egykori Novák kúria, a Pongrácz ház. „A ház félig zárt sorú, hangsúlyos tömege barokk jellegű, klasszicista és romantikus átépítéssel”- olvasható Paks monográfiájában. Ebben a házban rendelt dr. Pongrácz Sándor. Az egykor köztiszteletben álló orvos tiszteletére a képviselő-testület Pongrácz Sándor-díjat alapított, mellyel azok munkáját ismeri el, akik jelentősen hozzájárultak a város egészségügyi ellátásának fejlesztéséhez. Az ünnepségen - amennyiben ideje engedi - minden évben részt vesz ifjabb dr. Pongrácz Sándor és felesége. Mosonmagyaróvárról érkeznek, ahol hosszú ideje élnek családjukkal, onnan, ahol idősebb Pongrácz Sándor a halála előtti utolsó éveket töltötte.- A szüleim éjjel-nappal dolgoztak - meséli Pongrácz doktor úr. - Édesanyám édesapámnak segített ingyen, bérmentve. A Pongrácz Sándor-díj lehetett volna közös díj, hiszen rendkívül sokat dolgoztak mindket-Nem mindennapi vendégek jártak a közelmúltban a Városi Múzeumban. A komáromi Légió Brigetio Hagyományőrző Egyesület tagjai vertek sátrat egy éjszakára az intézmény udvarán. A társaság arra vállalkozott, hogy végiggyalogol a római limes magyarországi szakaszának egy részén, mégpedig korhű öltözékben. A komáromi Légió Brigetio története a kilencvenes évek elején kezdődött. Egy római § evezős hajó megépítése volt az í eredeti elképzelés, majd azzá a 1 gondolattá formálódott, hogy | elevenítsék fel az egykor | Brigetióban állomásozó római katonák életét. A 2000 óta hivatalos formában működő társaság valami különlegességgel kívánta megünnepelni tizedik ten. A belgyógyászati feladatokat inkább édesanyám végezte, édesapám sebészeti beavatkozásokban volt gyakorlott szakember. Hogy mi mindent csinált? Mondjam? A mai ember számára szinte lehetetlen, talán hihetetlen is. Volt, hogy nyaki verőeret varrt össze, nyílt lábszártörést tett a helyére, fület szúrt, női emlődaganatokat, tályogokat tárt fel, miután édesanyám elaltatta a beteget. És természetesen a fogorvosi felszületésnapját. Úgy döntöttek, hogy korhű ruhát öltve magukra végigjárják a római limes magyarországi szakaszának egy részét. A tizenkét fős csapat Komáromtól Dunaszekcsőig gyalogolt, mit sem törődadatokat is ellátta, gyomorröntgent is készített. Soha nem felejtem el, hiszen én is segédkeztem néha a rendelőben, amikor egy cigányember fejszével vágta át az összes inát a kezén, és édesapám szépen, sorban mindet összevarrta... Munkájuk miatt velem nagyon keveset foglalkoztak a szüleim, testvérem nem volt, a nagymamám és a nagynéném vigyázott rám. Aztán volt nálunk egy csodálatos házvezetőnő, és ve a lábukon egyre gyarapodó vízhólyagokkal. Embert próbáló menetelésük egyik állomása Paks volt, ahol a Városi Múzeum udvarán vertek sátrat egy éjszakára. Ekkor a valamivel több mint háromszáz kilométenégy évig nálunk lakott Szentesi Alajos bácsi felesége, Sisa néni, aki akkoriban nem tanulhatott tovább, mert osztályidegennek számított. Sisa néni tulajdonképpen a második édesanyám volt... Édesapámnak édesanyám asszisztenciája, segítsége mellett könnyebb volt ez a szakmát magas szinten művelni. Apám még abból a korból való volt, amikor a kezdő orvosoknak a kórházban kellett lakniuk a betegekkel, éjjel-nappal a rendelkezésükre állva. Kötelességtudó, fáradhatatlan orvosember volt.” Az egykori orvosi eszközökből a szülők mikroszkópját őrzi ifjabb Pongrácz Sándor Mosonmagyaróváron, de a lakás tárgyainak nagy része Pakshoz, a család történetéhez kötődik. A doktor és felesége meghívott, menjek el hozzájuk még ezen a nyáron - amennyiben időm engedi, meglátogatom őket. Ha szerencsém lesz, találkozhatok Sólyom Karcsi bácsi - az egykori paksi evangélikus lelkész - fiával is, aki szintén Mosonmagyaróváron él. Teli Edit rés táv kettőszázharmincadik kilométerénél tartottak. Nem mondják, hogy senki nem vetett rájuk furcsa pillantásokat, de a legtöbb helyen nagyon kedvesen fogadták őket. Kulcson például egy férfi, akitől árnyékos hely felől érdeklődtek, vendégül látta őket. Az átlagosan napi harminc kilométeres gyaloglás és a forróság mellett a monotóniát is nehéz elviselni, ahogy egyikük, Kiss Gábor fogalmazott, ilyen helyzetben idővel már az is óriási élmény, ha egy gyíkocska átfut előttük. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy amikor menet közben valaki felvetette, hogy mit szólnának egy limes ötszázhoz, elég csúnyán néztek rá a többiek. Ám elcsigázottságuk ellenére is érezték, hogy érdemes volt belevágni ebbe az útba, másfél millió lépéses limes túrájuk felejthetetlen élmény lesz. -gyöngy-A rekkenő hőség miatt úgy döntöttek, hogy a páncélzatot, pajzsokat és miegyebet kísérőik gondjaira bízzák, és tunikában folytatják útjukat, ami így sem ígérkezett kéjutazásnak. Légiósok vonultak át Pakson
