Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-07-23 / 14. szám
Paksi Hírnök 8 2010. július 23. Eltűnt a tömeg a várótermekből Hónapok óta nincs tömeg az 1-es számú rendelőintézet folyosóin, a betegek vizsgálata kiszámíthatóan történik. Dr. Bodnár Imre igazgató-főorvos - aki 2004-es Paksra kerülésekor a kardiológiai rendelésen vezette be az előjegyzési rendszert - most arra törekszik, hogy ez minden szakrendelésen megvalósuljon. — Legutóbb a íul-orr-gégészeten vezettük be az előjegyzést és meghatároztuk, hogy milyen esetek igényelnek azonnali ellátást és melyek azok (például: torokfájás, kaparás, szédülés), amelyek pár nap múlva is elláthatóak. Ezen a szakrendelésen nagyon rövid, 1-2 nap az előjegyzési idő. Erősen túlterhelt volt a rendelés, s az új gyakorlat óta a forgalom jelentősen, megközelítőleg 25 százalékkal csökkent - ez azt jelenti, hogy az esetek negyedében indokolatlan volt a szakrendelés igénybevétele, hisz, ha az 1 -2 napos várakozás helyett valaki a háziorvosához megy, aki el tudja őt látni és utána már nem indokolt a szakrendelés, akkor valószínűleg első körben sem lett volna az. A szakorvosi ellátás nem emelt szintű háziorvosi ellátást, hanem speciális szakellátást kell, hogy jelentsen, hangsúlyozta az igazgató főorvos, majd így folytatta: - Ha valakinek a hasa fáj, nem biztos, hogy a szakorvost kell elsőként megkeresnie. Ha a háziorvosánál jelentkezik a panaszával, ott megállapítják, hogy melyik szakterülethez tartozhat. Lehet urológiai, nőgyógyászati, gasztroenterológiai probléma egyaránt a háttérben. Nem a betegnek kell tudnia, hova tartozik, ezért kell betartani a lépcsőket: elsőként elmenni a háziorvoshoz, ő ad iránymutatást, és ha sürgősnek minősíti az esetet, arra is lehetősége van, hogy beszéljen az illetékes szakorvossal a beteg fogadásáról, vagy kórházba utalja őt. Pakson is vannak olyan rendelések, amelyek csak akkor látnak el sürgős eseteket, ha itt, vagy az intézet közelében lett roszszul a beteg (ilyen például a kardiológiai szakrendelés); a sebészet, fül-orr-gégészet, a szemészet, nőgyógyászat azonban akut esetekkel is foglalkozik. Az előjegyzési rendszer előnye a főorvos szerint, hogy sokkal kiszámíthatóbb a betegellátás, kevesebbet kell egy adott napon várni, programozottan lehet bizonyos vizsgálatokat végezni, kiegyensúlyozottabb a személyzet is, és jobban tud koncentrálni feladatára. Hátrány, hogy, ha valakinek problémája van, nem azonnal kerül az itteni orvos elé, de vannak halasztható kórképek, amelyekkel lehet várakozni. Megtudtuk: nem kuriózum ez, hisz a megyében, országosan, sőt, nemzetközileg is ez a tendencia érvényesül. Dr. Bodnár Imre az előjegyzési időről is beszélt: — A mi várakozási időink nem különlegesek, törekszünk arra, hogy ezek elfogadható és belátható időpontok legyenek. A leghosszabb előjegyzési idő most a diabetológiára szól, orvostól függően akár fél év is lehet, de Szekszárdon is hasonló az előjegyzési helyzet, ott 7-8 hónapot is kell akár várni. Nem mi vagyunk tehát a legrosszabb helyzetben, igyekszünk az előjegyzések idejét csökkente*o g ni. A kardiológián volt, hogy hat hónapot o > meghaladóan kellett várakozni, most 4 hónapnál tartunk, próbáljuk ezt még lejjebb szorítani, de nulla előjegyzési idő szinte soha nem lesz. Nem ritka tőlünk nyugatabbra fekvő államokban, hogy néhol még ennél is többet kell várni. Előfordul: akivel közlik, hogy csak néhány hét múlva kerülhet szakorvos elé, az kétségbeesésében inkább külön fizet az ellátásért.- Bizony, az is megesik, hogy a hosszú várakozási idő miatt türelmetlenné válik a beteg és privát orvost keres. Az OEP által, a betegbiztosítás terhére finanszírozott szakellátás határa mind az óraszám, mind a betegszám tekintetében véges, s a jelenlegi színvonalat is csak jelentős önkormányzati támogatással tudjuk biztosítani - zárta beszélgetésünket az igazgató főorvos. Sólya Emma Álmatlanul Éjszaka van, alszom. Majd velőtrázó, kétségbeesett sikításra, halálra vált, félelmet ordító segítségkérésre ébredek. Nem gondolkodom, ösztönből cselekszem. Mire az ablakhoz érek, a rendőrségen már fel is veszik a telefont, elmondom, hogy egy fiatal nő kér kétségbeesetten segítséget, egyre halkuló, elfúló hangon. A gyomrom a torkomban, remegek... félek! Rögtön jönnek, mondják, miután behatárolom a területet. A lakótelep visszhangzik, tehát bárhonnan jöhetett a rettegő hang. Figyelek még néhány percig, félelmetes a csend... jön a járőrautó. A fejemhez kapok, az enyémek itthon vannak? Rohanok végig a lakáson, közben gondolkodom. .. persze, hétköznap van, kedd van, vagyis már szerda, hiszen hajnali kettő. Aztán eszembe jutnak a barátaim, a gyermekeik, vajon ők otthon vannak? Magamban rettegek reggelig... Reggel hívom a rendőrséget, tudom, felvilágosítást nem adhatnak, de mondják meg, megtalálták a lányt? Nem, sajnos nem találták meg és másik bejelentés sem érkezett. Most félek csak igazán! Senki nem hallotta? Vagy benéztek a szobába a békésen pihenő gyermekre és azt gondolták, az enyém itthon van, alszik, akkor a máséval történt baj, az nem az én dolgom? Azt tanítottam a gyermekeimnek, amikor önállósodtak, hogyha bajban vagy, megtámadnak, akkor ordíts, ahogy tudsz, mert vagy elriasztja a támadót, vagy meghallja valaki és a segítségedre siet, vagy hívja a rendőrséget. Most mire tanítsam? Végezetül: remélem, kislány, nem esett bántódásod, csak nagyon megijedtél! Gazdag Erzsébet
