Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-06-18 / 12. szám

2010. június 18. 11 Paksi Hírnök Egen-földön védekezünk a szúnyoginvázió ellen Az árvíz levonultával különösen megkese­rítik életünket a szú­nyogok. A csipkelődő rovarok ellen a város légi és földi szúnyog­­irtással védekezik, a feladatot az önkor­mányzattal kötött megbízási szerződés alapján a DC Duna­­kom Kft. szervezi. A szúnyoggyérítés idő­pontjainak meghatá­rozását idén ento­­mológus segíti. A szúnyoglárvák és kifejlett példányok ritkítására külön­böző módszert alkalmaznak a szakemberek. A földi kémiai, a kifejlett példányokra van hatással. Ilyenkor géppel füst­­ködöt képeznek, amely 20-30 percen keresztül lepi el az ut­cákat. A légi, biológiai irtás a lárvák ellen eredményes, ilyenkor nem vegyszert alkal­maznak, hanem egy baktériu­mot, amelyet nagyon finom kvarchomokkal juttatnak a vi­zekbe. A baktérium bekerülve a lárvák szervezetébe roncsol­ja bélhámsejtjeiket, és gya­korlatilag éhen pusztulnak, tájékoztatott Veiczi Veronika. A DC Dunakom Kft. környe­zetvédelmi referense kiemel­te, hogy a szúnyoggyérítést szélcsendes, csapadékmentes időjárás esetén tudják elvé­gezni, illetve megfelelő hő­mérséklet szükséges, ugyanis a földi irtáskor használt vegy­szert a meleg levegő lebegte­ti. Egy alkalom nem elég egy szezonban, mert az időjárás­tól és a csapadék mennyiségé­től függően a vérszívók ismét megjelennek. Ha 20-25 Celsi­us fok közötti a hőmérséklet, a lárvák két hét alatt kikelnek, hűvösebb időben ez a ciklus négy hét. Magas vízállásánál, erős sodrásnál a szúnyogok szaporodása lassúbb, míg a sekély, gyorsan átmelegedő víz kedvez a csípős rovarnak. Az előző évekhez hasonlóan az idén is hat alkalomra bizto­sít forrást az önkormányzat a szúnyogirtáshoz. Emellett tá­mogatást nyújt a Magyar Tu­rizmus Zrt. azzal a feltétellel, hogy a szúnyoggyérítés idő­pontjainak meghatározásában entomológus segít. A rovarta­ni szakember a Duna vízállá­sát, a pangó vizeket, a lárva­fejlődés stádiumát folyamato­san figyeli, javaslatot tesz az irtás legideálisabb időpontjá­ra, azt megelőzően, illetve utána rögzíti az állapotot. Az első légi és földi szúnyog­­gyérítést elvégezték a város közigazgatási területén, ez al­kalommal kémiait, amelyhez már vízbázisú irtószert hasz­náltak, a gázolaj bázisút ugyanis betiltották. Az új módszerrel nincs füstköd, de ugyanolyan hatékony, emelte ki a cég környezetvédelmi re­ferense. Ha marad a jelenlegi időjárás, akkor egy hét múlva várható a következő szúnyog­­gyérítés, ami a vizek vissza­húzódásával valószínűleg bi­ológiai lesz. Kohl Gyöngyi A mai cikk témáját ismét a természet ihlet­te. A folyamatos esőzés, az elmosott utak és az áradások juttatták eszembe a „Paks­­faddi duna védgát társulat” iratait. A szerve­zet alapszabályában rögzített célja a „ Pakstól-Faddig elvonuló árterületet a je­lenleg már kiépített védtöltés által a duna áradásai ellen biztosítani és a biztosított árterületen természetes belvizeinek lefolyá­sáról gondoskodni." A társulat 1837-ben alakult, majd 1878- ban újraalakult. A képen látható két alap­szabály keltezése 1886. november 6. illet­ve 1888. május 3. Tartalmazzák a szerve­zeti felépítés és a működés rendjét, a ta­gok pontosan meghatározott feladatait és azok elmulasztásának következményeit. Megtudhatjuk, hogy a társulathoz 19438,163 négyszögöl terület tartozott, melyet 27,93 km hosszú töltés védett. A tagok „ mindazok, akik az adott területen ingatlannal rendelkeznek, vagy a társulat működése által közvetlenül érdekelve van­nak”. A töltésvonal „két szakaszra osz­­tatik”, Pakstól Galgócz nyakig és Galgócz nyaktól Faddig. Megismerhetjük a védelmi rendszer jól felépített rendjét és a mindig készenlétben tartott védekező § eszközöket: 1000 kéve rozsé, 4000 karó, ~ :0 20 lénia, 160 deszka és palló, 15 talicska, j 15 sulyok, 30 tömőfa, 8 csákány, 10 lám- & Tárgy/Történet pa és lámpás, 20 fáklya, 200 zsák, 2 ladik, 100 istráng, 10 saráglya. Az alapszabályok mellett levelek, fő­könyvi kivonatok, fizetési meghagyás és nyugták találhatóak a múzeum dokumen­tumtárában a társulat iratanyagából, me­lyek szintén sokat elárulnak nem csak a társadalmi szervezetek működéséről, ha-A i'aks-Wdi dana védgát társulat dtipsaataljai. nem a társadalmi érintkezés szabályairól is. Ezek közül az egyik sokat mondó szó­fordulat a „van szerencsém értesíteni... ” egy olyan levél kezdő kifejezéseként, ami az éves tagdíj emelését közli és az előző év elmaradt tagdíjainak befizetésére szó­lítja fel a címzettet. Ezeket a dokumentumokat a Telkes Gaz­daság feliratú ládával és a benne tárolt 1400 darabból álló iratanyaggal 1997-ben aján­dékozta a paksi Városi Múzeumnak Pach Ferencné, gyakran azonban az iskolai pa­pírgyűjtés és a lomtalanítás alkalmával talá­lunk hasonlóan érdekes és múltunk megis­merése szempontjából értékes iratokat. Az első pillantásra szemétnek tűnő papírokból a kutatók sok fontos infonnációt szerezhet­nek, ezért kérjük, ha tudomásuk van hason­­lóakról, jelezzék a múzeum munkatársai­nak. Vannak azonban olyan kérdések is, melyek csak a papírok alapján nem vála­­szolhatóak meg. Hol volt a Galgócz nyak, milyen elnevezései voltak még a Duna kü­lönböző szakaszainak? Hogyan változott a társulat, kik és milyen tisztségeket töltöttek be benne? Válaszaikat, történeteiket a muzeum. paks@gmail.com e-mail címre, vagy a Vá­rosi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. cím­re várjuk. Köszönjük eddigi visszajelzései­ket! Kövi-Onodi Gyöngyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom