Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-01-22 / 2. szám
2010. január 22. 3 Paksi Hírnök A családi vacsoránál is a múzeum a téma Dr. Váradyné Péterfí Zsuzsanna kapta idén a „Paks Kultúrájáért” kitüntetést. A Városi Múzeum igazgatója büszke arra, hogy a múzeum eredményesen működik, szakmai körökben is egyre inkább ismert és elismert intézmény. Hiszi, hogy a siker nem marad el, ha az oda vezető út elhivatottsággal, munkaszeretettel és bizalommal van kikövezve.- A munkaidő lejártával sokszor úgy kell rászólni a kollégákra, hogy menjenek haza pihenni. A rendezvényeink látogatottak, a tiszteletbeli muzeológusokra, akik az intézmény külső segítői, folyamatosan számíthatunk. A kismúzeumok közül elsőként kaptuk meg az országban a Poroszlai Ildikó Emlékérmet- sorolta dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna mindazt, ami a sikert jelenti számára. A Városi Múzeum igazgatója részese volt az intézmény tizenhat esztendővel ezelőtti indulásának, ahova néhány év kitérő után, 1998-ban igazgatóként tért vissza. Amikor kinevezték az intézmény élére, szakmai szempontból nem, ám a vezetői státusszal járó személyzeti kérdéseket illetően voltak félelmei önmagával szemben, nem tudta, képes lesz-e az embereket irányítani, munkájukat összefogni. Mint mondja, ma is nehéz a szíve, amikor szigorúnak kell lennie, de úgy érzi, hogy sikerült megtalálnia az egyensúlyt, él a klasszikus főnök-beosztott viszony, de barátsággal vegyes. Mint mondja, igyekszik nem elmerülni abban, hogy igazgató, ezért ügyel arra, hogy mindig legyen tanult hivatásához kötődő munkája. Igaz, nincs annyi ideje a régészeti munkára, publikációra, mint szeretné, hiszen elsősorban az intézményvezetői feladatok ellátására hivatott, de ezzel tisztában volt, amikor megpályázta a vezetői posztot. Örömmel tölti el, hogy csapatában olyan szakemberek dolgoznak, akiknél hozzá hasonlóan nem a kötelező feladatok „kipipálása” dominál, hanem mindig a jobbra, többre törekszenek, tudják, hogy csak így lehet előrevinni az intézményt. Abban, hogy megállta a helyét az elmúlt években, családjának is oroszlánrésze volt. Ma már felnőtt gyermekei megértéssel fogadták, amikor anyu későn jött haza, és megmosolyogták, hogy sokszor még a családi vacsoránál is a múzeum volt a téma. Mint mondja, férje, Zoltán is mindig hitt benne, a mai napig számíthat rá lelkileg és szakmailag egyaránt. Amikor gyermekkorában dicséretet kapott, azzal mindig szárnyakat is, ha megszidták, az visszavetette igyekezetét. A kitüntetés, amely visszajelzés számára arról, hogy jó úton jár, hogy van értelme a sokszor erőn felül végzett munkának, hasonló érzéseket kelt benne. Szükség is van a szárnyalásra, hiszen számos feladat vár a múzeumra, amelyek sorában különösen nagy kihívás a Lussonium projekt, illetve a Deák házzal kapcsolatos tervek. Kohl Gyöngyi Nehéz feladat lesz a szakorvos-utánpótlás Dr. Bodnár Imre tíz évvel azután érkezett a paksi rendelőintézetbe, hogy orvosi diplomáját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen megszerezte. Amikor 2004-ben eleget téve a hívó szónak átvette a kardiológiai szakrendelés irányítását, kihívásnak érezte ezt a feladatot annak ellenére, hogy korábban a Tolna Megyei Balassa János Kórházban szerteágazóbb munkát végzett. A rendelőben önálló munka, egy új stílus és új rendszer kiépítésének lehetősége várta, és - mint mondja - a megszokottnál jóval jobb felszereltség. Most, hogy megüresedett az igazgatói poszt, azért pályázott erre, mert intézményi szinten szeremé folytami az általa létrehozott struktúra továbbépítését. A kardiológiai szakrendelésen az elmúlt években a hangsúly a tervezett betegellátásra helyeződött, ami előjegyzésre épül. Dr. Bodnár Imre szerint a sürgősségi betegellátás nem az intézmény feladata, nincsenek is meg a hozzá szükséges feltételek, és a beteg számára is időveszteséggel jár, ha egy felesleges állomást iktatnak be az ellátásában. A különféle műszeres vizsgálatok viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, ennek köszönhetően pontosabb diagnózist tudnak felállítani, és amennyiben a beteg állapota megengedi és nem sürgősségi, hanem tervezett műtétre, beavatkozásra vár, fel tudják erre készíteni. A főorvos kiemelte, hogy ez nemcsak a kórházban történt időt rövidíti le, hanem heveny eseményeket is megelőz. 2004-ben szivultrahangot tízes nagyságrendben végeztek, most ezer-ezerötszáz esetszám szerepel a statisztikában, hasonlóképpen a terheléses vizsgálatoknál, amelyekből korábban egy-kétszáz volt évente. Az, hogy az általa képviselt szemléletet átültetheti a rendelőintézetbe, egy újabb kihívás dr. Bodnár Imre számára, akit négy jelölt közül választott az intézmény igazgatójává a képviselő-testület. Nagyon hosszú, nagyon sok munkát igénylő tevékenység lesz ez, amit a stabil alapok megteremtésével szeretne kezdeni az új igazgató. Az egyik legfontosabb kérdés a szakember-utánpótlás, ami - miként aláhúzta - országos szinten is probléma. Hiába van jó felszerelés, szép épület, ha nincsenek szakemberek, fogalmazott. Hozzáfűzte, hogy van olyan alapszakma, mint például a belgyógyászat, ami rendkívül alulreprezentált, hiszen heti egy napon biztosítják az ellátást helyettesítéssel. Ez mindenképpen megoldásra vár. Az sem elhanyagolható kérdés, hogy a központi telephely szép és kulturált, de vannak olyan épületek — például a tüdőgondozóé - ahol továbblépés szükséges, illetve szintén nagyon fontos, hogy az új épület műszerparkja is öregszik, azt programozottan cserélni kell. Ezekhez a városvezetés megfelelő hátteret biztosít a főorvos véleménye szerint, de óvatosságra int, hogy az egészségpolitikai irány, a finanszírozás folyton változik. Vida Tünde