Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2010-01-22 / 2. szám

2010. január 22. 3 Paksi Hírnök A családi vacsoránál is a múzeum a téma Dr. Váradyné Péterfí Zsuzsanna kapta idén a „Paks Kultúrájáért” kitüntetést. A Városi Múzeum igaz­gatója büszke arra, hogy a múzeum eredményesen működik, szakmai körökben is egyre inkább ismert és elismert intézmény. Hiszi, hogy a siker nem ma­rad el, ha az oda vezető út elhivatottsággal, munka­­szeretettel és bizalommal van kikövezve.- A munkaidő lejártával sok­szor úgy kell rászólni a kollé­gákra, hogy menjenek haza pihenni. A rendezvényeink látogatottak, a tiszteletbeli muzeológusokra, akik az in­tézmény külső segítői, folya­matosan számíthatunk. A kis­­múzeumok közül elsőként kaptuk meg az országban a Poroszlai Ildikó Emlékérmet- sorolta dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna mindazt, ami a si­kert jelenti számára. A Váro­si Múzeum igazgatója része­se volt az intézmény tizenhat esztendővel ezelőtti indulá­sának, ahova néhány év kité­rő után, 1998-ban igazgató­ként tért vissza. Amikor ki­nevezték az intézmény élére, szakmai szempontból nem, ám a vezetői státusszal járó személyzeti kérdéseket ille­tően voltak félelmei önmagá­val szemben, nem tudta, ké­pes lesz-e az embereket irá­nyítani, munkájukat össze­fogni. Mint mondja, ma is nehéz a szíve, amikor szigo­rúnak kell lennie, de úgy ér­zi, hogy sikerült megtalálnia az egyensúlyt, él a klasszikus főnök-beosztott viszony, de barátsággal vegyes. Mint mondja, igyekszik nem elme­rülni abban, hogy igazgató, ezért ügyel arra, hogy mindig legyen tanult hivatásához kö­tődő munkája. Igaz, nincs annyi ideje a régészeti mun­kára, publikációra, mint sze­retné, hiszen elsősorban az intézményvezetői feladatok ellátására hivatott, de ezzel tisztában volt, amikor meg­pályázta a vezetői posztot. Örömmel tölti el, hogy csa­patában olyan szakemberek dolgoznak, akiknél hozzá ha­sonlóan nem a kötelező fel­adatok „kipipálása” dominál, hanem mindig a jobbra, több­re törekszenek, tudják, hogy csak így lehet előrevinni az intézményt. Abban, hogy megállta a helyét az elmúlt években, családjának is oroszlánrésze volt. Ma már felnőtt gyermekei megértés­sel fogadták, amikor anyu későn jött haza, és megmoso­lyogták, hogy sokszor még a családi vacsoránál is a múze­um volt a téma. Mint mondja, férje, Zoltán is mindig hitt benne, a mai napig számíthat rá lelkileg és szakmailag egyaránt. Amikor gyermek­korában dicséretet kapott, az­zal mindig szárnyakat is, ha megszidták, az visszavetette igyekezetét. A kitüntetés, amely visszajelzés számára arról, hogy jó úton jár, hogy van értelme a sokszor erőn felül végzett munkának, ha­sonló érzéseket kelt benne. Szükség is van a szárnyalás­ra, hiszen számos feladat vár a múzeumra, amelyek sorá­ban különösen nagy kihívás a Lussonium projekt, illetve a Deák házzal kapcsolatos ter­vek. Kohl Gyöngyi Nehéz feladat lesz a szakorvos-utánpótlás Dr. Bodnár Imre tíz évvel azután érkezett a paksi rendelőintézetbe, hogy orvosi diplo­máját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen megszerezte. Amikor 2004-ben eleget téve a hívó szónak átvette a kardiológiai szak­­rendelés irányítását, kihívásnak érezte ezt a feladatot annak ellenére, hogy korábban a Tolna Megyei Balassa János Kórházban szerteágazóbb munkát végzett. A rendelő­ben önálló munka, egy új stílus és új rend­szer kiépítésének lehetősége várta, és - mint mondja - a megszokottnál jóval jobb felszereltség. Most, hogy megüresedett az igazgatói poszt, azért pályázott erre, mert intézményi szinten szeremé folytami az ál­tala létrehozott struktúra továbbépítését. A kardiológiai szakrendelésen az elmúlt években a hangsúly a tervezett betegellá­tásra helyeződött, ami előjegyzésre épül. Dr. Bodnár Imre szerint a sürgősségi beteg­­ellátás nem az intézmény feladata, nincse­nek is meg a hozzá szükséges feltételek, és a beteg számára is időveszteséggel jár, ha egy felesleges állomást iktatnak be az ellá­tásában. A különféle műszeres vizsgálatok viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak, ennek köszönhetően pontosabb diagnózist tudnak felállítani, és amennyiben a beteg állapota megengedi és nem sürgősségi, ha­nem tervezett műtétre, beavatkozásra vár, fel tudják erre készíteni. A főorvos kiemel­te, hogy ez nemcsak a kórházban történt időt rövidíti le, hanem heveny eseményeket is megelőz. 2004-ben szivultrahangot tízes nagyságrendben végeztek, most ezer-ezer­­ötszáz esetszám szerepel a statisztikában, hasonlóképpen a terheléses vizsgálatoknál, amelyekből korábban egy-kétszáz volt évente. Az, hogy az általa képviselt szemléletet átültetheti a rendelőintézetbe, egy újabb kihívás dr. Bodnár Imre számára, akit négy jelölt közül választott az intézmény igazgatójává a képviselő-testület. Nagyon hosszú, nagyon sok munkát igénylő tevé­kenység lesz ez, amit a stabil alapok meg­teremtésével szeretne kezdeni az új igaz­gató. Az egyik legfontosabb kérdés a szak­ember-utánpótlás, ami - miként aláhúzta - országos szinten is probléma. Hiába van jó felszerelés, szép épület, ha nincsenek szakemberek, fogalmazott. Hozzáfűzte, hogy van olyan alapszakma, mint például a belgyógyászat, ami rendkívül alulrepre­zentált, hiszen heti egy napon biztosítják az ellátást helyettesítéssel. Ez mindenkép­pen megoldásra vár. Az sem elhanyagol­ható kérdés, hogy a központi telephely szép és kulturált, de vannak olyan épüle­tek — például a tüdőgondozóé - ahol to­vábblépés szükséges, illetve szintén na­gyon fontos, hogy az új épület műszer­parkja is öregszik, azt programozottan cserélni kell. Ezekhez a városvezetés meg­felelő hátteret biztosít a főorvos vélemé­nye szerint, de óvatosságra int, hogy az egészségpolitikai irány, a finanszírozás folyton változik. Vida Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom