Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-05-07 / 9. szám
Paksi Hírnök 14 2010. május 7. Fogyókúrázók országa A paksi Kovács Melinda bangladesi barátjával az angliai Lutonon él. Főiskolás évei alatt járt már Angliában nyári munkán, azon az egyetemen, ahová később visszament tanulni. Másfél éves itthoni vargabetű után pedig újra megcélozta az esős országot.- Visszajöttem Angliába tanulni a nyelvet, a kultúrát, és bizonyítani akartam, hogy itt is meg tudjuk állni a helyünket. Engem nem a pénz motivált, hanem a szakmai előrejutás. A magyar rendszer nagyon zárt, és hiába képzett az ember a szakmájában, minden ajtón hét lakat van. Angliában aki szorgalmas és tudja, hogy mit akar, könnyebben boldogul. Jelenleg egy állami cégnél dolgozom projekt asszisztensként, a cég főként otthonok és közösségek finanszírozásával, támogatásával foglalkozik az épitőiparon keresztül. Magyarországon nincs ilyen, ezért időbe telt, míg átláttam a rendszert, amit leginkább az otthoni önkormányzati lakások rendszeréhez tudnék hasonlítani. Melinda, mint mondja, nagyon jól érzi magát, csak az időjárással nehéz együttélnie...- Az angoloktól nagyon sokat lehet tanulni államháztartásról, rendről, hatékonyságról és főleg a demokráciáról. Aki karrierista, az itt megtalálja számításait, mert előrébb juthat. Aki szorgalmas, az félre tud rakni, tud élni. Ez nem meglepő, hisz a világ egyik legnagyobb gazdaságáról beszélünk... Az ő gondolkodásuk merőben eltér a kontinentálistól, a magyartól. Az általános az, hogy mindenkinek mindenből egyenlően kell részesülnie, egyenlő esélyeket kell kapnia. Itt az egyén áll a család előtt, az utóbbi társadalmi értéke csekély.- Vicces - mondja Melinda, mikor legmeghatározóbb élményeiről faggatom - Itt alapvetően mindenki fogyókúrázik és nem értik, mégis miért kövérek. Az átlagos étkezési kultúra viszonylag alacsony, pedig minden alapanyag rendelkezésre áll az egészséges étkezéshez. A legtöbben ebédre minden nap ugyanazt a szendvicset eszik csipsszel körítve, vagy bio-készételt. Otthon szinte senki nem főz. Főétkezések között kekszecskéket, muffint kólával és üdítőitalokat fogyasztanak. Majd mikor azt tapasztalják, hogy szűkül a nadrág, rászánják magukat az úgynevezett „weight watchers” klubra, amit csak kövérek klubjának hívnak, és ott azt számolgatják, hogy hány pontot esznek. Úgy vélik, lefogyni nem sporttal és egészséges étrenddel lehet, hanem a pontok számolgatásával. Melinda egy darabig még szeretne Angliában maradni. Családot alapítani viszont „nem érdemes” - véli, hiszen nincs állami óvoda, a bébiszitterre pedig rákölthetné a havi fizetését.- Utána pedig beadhatnám a gyermekem egy olyan általános iskolába, ahol azt sem tanítják meg neki, hogy milyen Európa; vagy pedig magániskolába járatom majd, amire a féljem fizetését is rákölthetjük. Sajnos, ezen a téren nincsenek jó tapasztalataim. Szerencsés vagyok, mert viszonylag gyakran haza tudok jönni Paksra. A családdal és barátokkal telefonon illetve e-mailen keresztül tartom a kapcsolatot. Ezért nincs nagyon honvágyam. Egyelőre... Sólya Emma A városban történő felújítások, építkezések, átalakítások miatt mostanában többször keresték meg a múzeumot egy-egy épület vagy terület múltbeli küllemére, történetére vonatkozó kérdésekkel. Sajnos nem mindig tudtunk segíteni, ugyanis vannak olyan részei a városnak, melyekről sem képi, sem iratanyaggal nem rendelkezünk. Emellett persze vannak olyanok is, melyek , jól dokumentáltak”. Ezek közé tartozik a főutca északi szakasza, ami gyakran szerepel régi képeslapokon, és a korabeli fotókon is kedvelt témát adtak a patinás épületek. Szintén ide sorolhatjuk a Duna-partot: a képeslapok hol idilli tájképként, hol életképek háttereként ,„Duna-korzó”, „Dunaparti sétány”, „Dunaparti sétatér”, „Erzsébet sétány”, „Erzsébet-sétatér” aláírással mutatják be. A tárgy, aminek történeteit ezen a héten keressük, szintén ezt a környéket szemlélteti. Egy rajzról van szó, melyet Gosztonyi János okleveles építő-, iparművész készített 1939 márciusában. ,,A paksi Erzsébet park nyári szórakozóhelyének tervvázlata” a Duna-korzó és a főszolgabíróság parkja által határolt területet ábrázolja. A vázlat három egységből álló szórakozóhelyet szemléltet, melynek központjában tánctér található, egyik végén „falatozó, söntés” és hozzá tar-Tárgy/Történet tozó raktár, másik végén pedig cukrászda, mely műhelyből és „kiadóból” áll. Az egységeket sövény keríti körbe, és választja el egymástól a falatozó és a cukrászda kerthelyiségének asztalait. Nem valószínű, hogy ez a terv megvalósult, de azt mindenképpen sejteti, hogy 1939-ben milyen élénk társadalmi élet zajlott a városban, valamint hogy ennek egyik központja a Duna-korzó környéke lehetett. Feltehetnénk a kérdést, hová tűntek azok a közösségek, akik éltették a korzót, eljártak cukrászdába, táncoltak, szórakoztak, élvezték a nyári délutánok beszélgetéseit, de most a múltnak nem ilyen vetületét szeretnénk megjeleníteni. Arra vagyunk kíváncsiak, Önök hogyan emlékeznek a város változásaira, mely területeket tartják központi jelentőségűnek, hogyan, hol szórakoznak mostanában, szórakoztak régebben. Ha rendelkeznek olyan képekkel, melyek a korabeli paksi társadalmi élet mozzanatait, vagy ma már nem látható, megváltozott épületeket, terülteket ábrázolnak, kérjük osszák meg velünk. A képek másolatai a múzeum digitális gyűjteményét gazdagíthatják. írjanak a muzeum.paks@gmail.com emailre, vagy a Városi Múzeum, 7030 Paks, Deák F. u. 2. címre. Köszönjük eddigi viszszajelzéseiket és történeteiket! Kövi-Onodi Gyöngyi
