Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-04-16 / 8. szám
Paksi Hírnök 16 2010. április 16. Az 1913-ban született Stiener Ádám 1946 októberében változtatta családnevét Szilasira. A névváltoztatás hatálya - a korabeli belügyminisztériumi dokumentum szerint - kiterjedt Ilona, Teréz és Éva lányára is. Az új nevet azonban unokáira már nem örökíthette át, mert a későbbiekben még két leánygyermeke született, Klára és Margit... A következő történetet az elsőszülött Szilasi lány, Ilona mesélte el: „Az 1937-ben még Hartán dolgozó - szakmája szerint hentes és mészáros - paksi fiatalember 1938-ban egy lakodalomban találkozott későbbi feleségével, aki mellé kísérőnek rendelték a szülők. Rövid idő múlva - 1939. január 23-án - a fiatalok összeházasodtak. A szorgalmas, takarékos henteslegény néhány év elteltével nyitotta meg Pakson a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán saját hentesüzletét. A kínálat friss sertés és marha tőkehúsból állt, valamint a töltelékekből: hurka, kolbász, szalámi, disznósajt. Sonka és szalonna is került a pultba. A húsfeldolgozást a férj végezte, az üzletben pedig a fiatal feleség szolgálta ki a vásárlókat. Többek között a Tarisznyás, a Grosch, a Gosztonyi, a Huszár családot. A hentes az állatokat maga hizlalta, vásárban vagy ismerősöktől vásárolta. Takaros, abban az időben országosan is az egyik legmodernebb üzletet vezette Szilasi Ádám: elektromos árammal működő jégszekrényben tárolta az árut és a feldolgozáshoz is villanyos darálót használt. A mészáros munka mellett Magyariban művelte a család a legna-Hoqy \)olt...? A Szilasi-féle hentesüzlet A portré Hartán készült Szilasi Ádámról, első munkahelyén, 1937-ben. gyobb földterületet, kisebb, a nagyközség határában fekvő földekkel együtt... 1945-ben sorsfordító változás következett be a hentesüzlet és tulajdonosa életében: először a Pakson állomásozó orosz csapat tiszti karát volt köteles kiszolgálni, majd az államosítás következett, melynek során a családtól elvették az üzletet és a földek egy részét is. Szilasi Ádám ezt követően hosszú évekig nem kapott munkát. Nehezen viselte a kiszolgáltatottságot, az igazságtalanságot, ám az akkor már négygyermekes családapa a megmaradt földeken - féltve megmaradt vagyonkáját és családja sorsát - kezdett gazdálkodni, s ezzel egy időben lovat, tehenet, malacokat nevelt, galambokat tenyésztett és horgászni járt, méhészkedett, télen „eljárt” disznót vágni. Az államosítás után néhány évvel, amikor mindez kevésnek bizonyult családja eltartásához - megszületett a kis Margitka is - a pártbizottságra ment munkát kérni az akkori párttitkártól (Szekrényesi Bélától), aki azt javasolta a hentesnek: »Küldje a családját legelni.« A kilátástalan helyzetből a Kápolna utcával szemben az 50-es évek közepén nyíló Népbolt mentette meg, ahol eladóként helyezkedett el. A húsos pult mögött dolgozó, egykor saját hentesüzletet megálmodó mészáros munkáját a felesége továbbra is segítette - kezdetben fizetség nélkül, majd őt is alkalmazták a boltban. Innen ment nyugdíjba aztán Szilasi Ádám, aki hetvenévesen, 1983-ban halt meg.” Teli Edit Ezek a mai fiatalok Tóth Péter A Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium végzős diákja az érettségi vizsgák után útnak indul, hogy valamelyik nagyvárosban álljon majd saját lábára. Peti „reál beállítottságúnak" mondja magát, választott tantárgyként fizikából tesz majd érettségi vizsgát, ám a humán tárgyakkal sincs gondja, szereti a történelmet és a művészetek is érdeklik, főleg a rajz. Eleinte ilyen területen tervezte a továbbtanulást, de végül a műszaki pálya mellett döntött, mert az „talán megélhetés szempontjából kiszámíthatóbb és előnyösebb”. Jelentkezését az Óbudai Egyetemre, annak is a mechatronikai mérnöki, valamint gépészmérnöki szakára adta be, ha pedig egyikre sem vennék fel, harmadik lehetőségként Dunaújvárosba menne tanulni OKJ-s mechatronikai mérnök képzésre. A talán többek számára kacifántos szó takarta szakmát úgy határozza meg, hogy nagyjából ez a nanotechnikát, a robottechnikát, az informatikát, a gépészetet és az elektronikát ötvözi. Négyes-ötös tanulmányi átlaggal azt gondolnánk, nem sok ideje jut egyéb dolgokra - ám tévednénk. Rajzszakkör és drámakor töltötte ki idejét, harmonikázni is tanult. Egy éve íjászkodik és nem szokványos küzdősportokban is kipróbálta már magát, beszélgetésünk idején pedig épp cserkészhétvégére készül Kővágószőlősre: három éve foglalkozik cserkészkedéssel, most karácsonykor avatták fel, jelenleg Pécsre jár őrsvezető képzésre.- Nehéz a fiataloknak, mert régebben másképpen tanítottak, sokkal gyakorlatiasabban, és leginkább az élethez szükséges tudást adták át. Az erkölcsi értékek határozottabban voltak jelen, most elég nehéz megtalálni az egyensúlyt. Az iskolákban a tanárok helyzetét nagyon behatárolják, kevés eszköz van a kezükben, a diákok között meg vannak, akiknek sajnos minősíthetetlen a magatartásuk. Ugyanakkor pozitívumként azt gondolom a mai világról, hogy nagyon sok lehetőségünk van, 30-40 évvel ezelőtt nem biztos, hogy ennyi mindenbe bele lehetett volna vágni. Azt hiszem, ahogy a lehetőségek nőttek, úgy a kockázatok is - mondja a fiatalok helyzete kapcsán. -ms-
