Paksi Hírnök, 2010 (19. évfolyam, 1-24. szám)
2010-04-02 / 7. szám
Paksi Hírnök 14 2010. április 2. Gyógyító állatok Állatasszisztált terápiát végez Puppné Oláh Szilvia, a Paks Térségi Pedagógiai Szolgáltató Központ gyógypedagógusa és kutyusa, Dorcsa a Bóbita Bölcsődében. A foglalkozássorozat a Dél-Dunántúli Aranykapu Program keretében, uniós támogatással valósulhat meg. A cél a sajátos nevelési igényű gyermekek segítése. Tolna megyében elsőként alkalmazta az állatasszisztált, közkeletűbb nevén kutyás terápiát a Paks Térségi Pedagógiai Szolgáltató Központ. Puppné Oláh Szilvia, a Mancsos Segítőtársaink Terápiás és Oktatási Alapítvány segítségével jutott el odáig, hogy két esztendővel ezelőtt sikeres vizsgát tettek kutyájával, Dorcsával. Jelenleg a központban a korai fejlesztésben dolgoznak, illetve a pályázatnak köszönhetően havonta egyszer a paksi Bóbita Bölcsődében négy, valamint a györkönyi általános iskolában egy sajátos nevelési igényű kisgyermekkel foglalkoznak. A módszert szívesen fogadták az intézményekben, a szülők is örülnek a lehetőségnek, az pedig, hogy a gyerekek hogyan reagálnak a kutyás foglalkozásokra, jól látszik abból, hogy amikor Szilviák megérkeznek, először mindig Dorcsát rajongják körül. Természetesen akad olyan kisgyermek, aki fél a kutyától, ezért van egy speciális módszerük az elfogadásra. Emellett van egy bevezető is, ami arról szól, hogyan kell bánni a kutyussal, ezt gyorsan megtanulják, és be is tartják a gyerekek. Dorcsa nagyon jól bírja a „gyűrődést” amiben a gazdinak óriási szerepe van. A négylábú „kolléga” még kölyökként került Szilvihez, aki mindenképpen golden retrieverre vágyott. Ahogy először vette kézbe a nyüszögő szőrcsomót, máris megkezdte nevelését. Amint a terápiások mondják, az alfa hímből ómegává kellett válnia a kutyusnak, azaz meg kellett tanulnia, hogy utolsó a sorban. Ez nagyon fontos, mert nyugodtnak, fegyelmezettnek kell lennie, eltűrni sok apró kéz simogatását, s ha véletlenül rálépnek a farkára, lábára akkor sincs helye morgásnak, mert ezzel egy pillanat alatt kárba mehet az addig végzett munka. Éppen ezért az is rendkívül fontos, hogy a kutyus megbízzon a gazdiban, tudja, hogy ahova viszi, ott biztonságban van. Mivel gyerekekkel foglalkoznak, különösen nagy gondot kell fordítani Dorcsa egészségi állapotára, ápolására, valamint kondíciójára, ugyanis a terápiás munka fárasztó. Az állatasszisztált foglalkozást úgy kell elképzelni, mint egy hagyományosat azzal a különbséggel, hogy itt a kutya egyfajta „katalizátor” szerepét tölti be, aminek eredményeként jobb a gyerekek feladattudata, feladattartása és így hatékonyabb a munka. A foglalkozást általában egy másik gyógypedagógus vezeti, Szilvi pedig ilyenkor kutyás felvezető, de egyedül is végez terápiás munkát. Pályázat keretében szeretnének megvalósítani egy pedagógusoknak szóló „érzékenyítő napot”, aminek lényege, hogy a fogyatékossággal együtt élő emberek helyzetét érzékelteti. Itt Dorcsa is aktív szerepet kap, mondta el Puppné Oláh Szilvia. Hozzátette, hogy bár jól lehet dolgozni ezen a területen más állatokkal is, ő marad szíve csücskénél, a kutyánál. Kohl Gyöngyi 1% Az Önzetlenül Környezetünkért, Otthonunkért Munkacsoport Alapítvány azzal a kéréssel fordul önhöz, rokonaihoz, ismerőseihez, hogy adója 1%-át ajánlja fel alapítványunk részére. Kérjük és javasoljuk, hogy változtasson eddigi gyakorlatán, és ebben az évben az ÖKO Munkacsoport Alapítványt részesítse előnyben a rendelkező nyilotkozota elkészítésekor. Felajánlásával támogatja:-„Ültess fát, életfát" akciónkat- séta az egészségért programunkat- a hulladék-kommandó munkáját- gyerekeknek kiírt pályázataink díjazását- környezetvédelmi vetélkedő szervezését felnőtteknek- ismeretterjesztő előadások szervezését, környezetvédelem témakörben- komposztláda programunkat. Adószámunk: 18857333-1-17 Köszönjük, ha megtiszteli alapítványunkat! Az ÖKO Munkacsoport Alapítvány kuratóriuma A lány nemtörődöm, hanyag volt; a virágok sem maradtak volna meg a szobájában, ha édesanyja nem locsolta volna őket. Nem szeretett kertészkedni sem, és nem voltak kisállatai, akiket szeretgethetett volna, és akik meghálálták volna a gondoskodást. Magával foglalkozott a legtöbbet. Vőlegénye szomorúan gondolt a jövőre, hisz a lánnyal képzelte el az életét, és többször eszébe jutott: vajon hogyan törődik majd a gyerekeikkel, ha ennyire nem érdekli semmi? Aztán, húsvét közeledtével gondolt egy>et: meglepi kedvesét egy nyállal. Hátha a kis állat, aki akár szerelmük záloga is lehet, törődésre ösztönzi a lányt. Be is szerezte a fehér bundás. piros szeműt az egyik nyúltenyésztőtől. Húsvét reggelén fűvel bélelt kosárkába tette, úgy vitte a lánynak, aki tapsolt örömében, mikor a fedél alá kukkantott. Lelkendezve el is keresztelte rögtön Sanyinak. Az udvar hátsó részében a vőlegény kis ketrecet fabrikált az állatnak, kényelmes fészket Sanyi alakítottak ki neki. A fiú mosolygott magában: talán megtört az átok és a lány gondos gazdája lesz a nyuszinak. Nézegette, simogatta, etetgette is - talán két napig. Aztán fontosabb dolga támadt: barátnőzni, moziba, fodrászhoz, kozmetikushoz menni... A vőlegénye vette át Sanyi gondozását, az „Eddig tartott?” szomorú kérdésével. Aztán ő is egyre kevesebbszer ért rá, reggeltől estig dolgoznia kellett. A lány szülei etetgették egy ideig a nyalat, aki közben kinőtte a kis ketrecet, és senki sem akadt, aki nagyobbá költöztette volna, mert a vőlegény közben levette jegygyűrűjét - úgy érezte, jobb, ha búcsút mond az önző teremtésnek, ahelyett, hogy egy életre elkötelezné magát mellette. A szülők. lát\’a Sanyi magára maradottságát, és kínlódását a szűk ketrecben, egyik reggel úgy döntöttek: pörkölt lesz az ebéd. A lány anyja könnyes szemmel kevergette a hiist a lábasban. Megterítettek szépen, de valahogy nem volt kedvük az ételhez nyúlni, csak pislogtak laposan jóízűen falatozó lányukra. Sólya Emma
