Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-02-20 / 4. szám

Paksi Hírnök 16 2009. február 20. Győzelem itthon és idegenben A Szolnoki Olaj elleni 85-69- re megnyert mérkőzést köve­tően tiz nap pihenő várt az ASE férfi kosárlabdacsapatá­ra. A tíznapos időszakban Ma­gyar Kupa találkozókra került sor, és mint ismeretes, a paksi csapat már elbúcsúzott a soro­zattól, ezért nem kellett pá­lyára lépniük. Dzunics edző azonban gondoskodott róla, hogy tanítványai ne maradja­nak meccsterhelés nélkül, ezért egykori játékostársát, Sztojan Ivkovicsot és csapatát meghívta egy edzőmérkőzés­re a Gesztenyés útra. Az ASE sérült centerét, Gulyás Robit kivéve mindkét oldalon pá­lyára léptek a meghatározó já­tékosok, a mérkőzést a győ­zelmet sokkal jobban akaró paksi csapat nyerte 73-55-re. - Messzemenő következtetést nem szabad levonni a Pécs el­leni mérkőzésből, de önbiza­lom-növelőnek jó volt, olyan ellenfelet sikerült megverni, akitől nemrég még nagyará­nyú vereséget szenvedett a csapat - mondta Braniszlav Dzunics a lefújás után. A bajnoki szünet után hétkö­zi mérkőzésre került sor, egy olyan ellenfél látogatott Paks­­ra, aki ellen szintén volt mit törleszteni az ASE csapatá­nak. Az Univer Kecskemét­nek köszönhető ugyanis, hogy már a harminckettő között el­köszöntek az MK-tól Mészá­ros Zalánék. Az első negyed végén még a vendégek vezet­tek három ponttal, de ezután fokozatosan elhúzott a Paks, Zsoldos András fiai képtele­nek voltak tartani a lépést a hazai csapattal. Williams és Gosa ponterős játékának kö­szönhetően a vége nagyará­nyú győzelmet hozott. Atom­erőmű SE - Univer- Kecskemét 92-68. - Az első félidőben még voltak problé­máink a védekezéssel, de ezt a második félidőre helyre tet­tük, és utána már a győzelem nem volt kérdés - értékelt Dzunics vezetőedző. A következő találkozóra Körmenden került sor. Az ősszel 86-70-re nyert az ASE, és a papírforma alapján a visszavágón is a paksi csapat volt az esélyesebb. A mérkő­zést telt ház előtt rendezték, és az első negyedben még a Fodor testvérek által vezé­nyelt hazai csapatnak állt a zászló. A második negyedben aztán fordítottak Gulyásék, a harmadikban pedig növelték is az előnyüket. Az utolsó tíz perc elején felzárkózott a Körmend, de a fordításra nem maradt már erejük, így az ASE újabb értékes győzelmet szerzett. Polaroid Lami-Véd Kör­mend - Atomerőmű SE 71- 84.- Az utóbbi két év bajnoki döntőse ellen idegenben nem könnyű játszani. Aki ismeri a körülményeket, az tudja, hogy Körmenden a külső nyo­mást, a hangulatot ki kell bír­ni. Az első félidő végére 13 pontos hátrányból jöttük fel négypontos előnyre, és az utolsó negyed elején is majd­nem egál volt, de aztán az utolsó öt percben mi dominál­tunk! Már tudunk csapatként működni, és a pontszerzők mellett nagy szükség van a vízhordókra is - értékelte a találkozót Braniszlav Dzunics vezetőedző. A következő mérkőzés: 2009. február. 23: EnterNet- NTE Hegyvidék - ASE. Kovács József Télen is merülnek Mint Pakson megannyi jó és érdekes do­log, a búváriskola megszületése is az atomerőmű létéhez kötődik. A vízkivételi mű és más víz alatti építmény vizsgálata és karbantartása jelent speciális, merülést kívánó feladatot. A Paksi Búváriskola alapítója és vezetője, Kókai Péter is itt is­merkedett meg ezzel a feladattal, ami - mint mondta - Dömötör Imre nevéhez kötődött. Az atomerőmű indulása után rö­vid idővel különlegesen nagy kihívás várt a búvárokra, a Duna vize százéves nega­tív rekordot döntött, fel kellett duzzaszta­ni a hideg vizes csatornát. Mint Péter mondja, novemberben a jeges vízben dol­goztak, egymást váltva éjjel-nappal. Neki nemhogy elment volna a kedve, éppen el­lenkezőleg: egy életre elköteleződött. Családi búváriskolája több mint tíz éve működik. Évente három-négy alkalom­mal szerveznek tanfolyamot négy-öt fő részvételével. Ez ugyanis az ideális lét­szám. Ha nyitva van, a strandon, ha nincs, a tanuszodában tanítják az alapo­kat. Kötelező a nyílt vízi merülés is, erre a közelben nincs lehetőség. Szalkszent­­márton a legközelebbi alkalmas hely, de Győr, Hegyeshalom környéki bányata­vakra is mennek. A merülés alapjait már kétszáznál is többen sajátították el Kókai Péteréknél. Sokan, akik főiskolára, egye­temre mentek, máshol telepedtek le, nin­csenek már a látókörükben, a többieket látva elmondható, hogy nagyjából a ná­luk végzettek fele nevelődött tengerre já­ró búvárrá. Az iskola szervez hosszabb­­rövidebb kirándulásokat, belföldre, kül­földre. Horvátország az autópályák meg­épülése óta könnyen elérhető, de Egyip­tomba, Szomáliába is el-elmennek, hogy hódoljanak szenvedélyüknek. - A súlyta­lanság érzése fantasztikus - mondja Pé­ter. Számára azonban a legnagyobb örö­met az jelenti, hogy a családjával együtt tud merülni hosszú évek óta. Gyerekeik már apró korukban megfertőződtek, ami­kor Péter még a hóna alatt vitte őket a víz alá. Azóta Zsolt is oktató, Melinda pedig búvármester. - A feleségem, Kati pedig a mindenes. Ahogy mondani szoktuk, egy búvárfeleségnek az a dolga, hogy hozza­­vigye a holmikat - árulja el Péter. Náluk a családi nyaralás egyet jelent a közös búvárkodással. Azt a tévhitet viszont el­oszlatta, hogy minden búvár arra törek­szik, hogy a lehető legmélyebbre merül­jön. - Nem vagyok a mélység rabja. Nem szeretem a bravúrokat. Én inkább a merü­lés idejét szeretem kitolni, hogy a lehető legtovább gyönyörködhessek a víz alatti világban - magyarázza. Vida Tünde

Next

/
Oldalképek
Tartalom