Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2009-10-23 / 20. szám

2009. október 23. 13 Paksi Hírnök Fél évszázados emlékek Ötven évvel ezelőtt érettségizett az az osztály, amelynek tagjai a Bezerédj Általános Iskola Anna utcai épületének udvarán gyüle­keztek október elején. Ők vol­tak az első gimnáziumi osztály, akik 1955-ben kezdték meg ta­nulmányaikat az egykori Béke téren álló épületben, ahol az osztályterem mellett fizika- és kémiaterem, ebédlő is helyet kapott, s amelynek szomszéd­ságában lakott a gimnázium igazgatója, a legendás Kovács Győző és családja. Az Anna ut­cai tanterembe, mely kisebb lett az elmúlt ötven év során, a gim­náziumi évek második felében jártak az egykori kamaszok, amikor a mezőgazdasági tech­nikum kimenő osztályai el­hagyták az iskolát. Az érettségi­ző osztály létszáma harminc­­nyolc fő volt, akiknek jó része, rendhagyó módon nem ötéven­te, hanem gyakrabban találko­zik, hogy megbeszélhessék a maguk és a világ történéseit. A csacsogó, egymást nagy öröm­mel fogadó egykori diákokat nehéz volt a közös fényképhez a lépcsőre állítani: és még ott is szakadatlanul mesélték egy­másnak a régi és új történeteket. Névsor szerint haladt a bemu­tatkozás, az utolsó osztálytalál­kozó óta eltelt négy év történé­seinek mesélése. Nagy neveté­sek adták meg az alaphangula­tot, különösen az alábbi monda­tok hallatán: „Nem értem, hogyan jártam be annak idején dolgozni, ho­gyan volt rá időm? Mióta nyug­díjas vagyok, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan csi­náltam” — mondta Pintér Ist­ván, aki minden évben átússza a Balatont és a Tihanyi-öblöt. Vagy idézhetem dr. Nagy Mári­át: „Lehet, hogy ötven év múl­va, a százéves osztálytalálkozón többet tudok mesélni És Rajnai György: „Jól érzem magam a bőrömben ” - egysze­rű, ritkán elhangzó mondat... Dr. Zombai László tanár urat, az egykori osztályfőnököt Göndöcz István tanár úr he­lyettesítette az osztályfőnöki órán, aki csupán egy évig taní­totta az osztályt fizikából. Mindenkire emlékezett: olvas­ta a névsort és sorolta a névhez tartozó egykori személyiségje­gyeket, külső és belső tulaj­donságokat. Pontosan emléke­zett minden részletre. Göndöcz tanár úr, bár rövid ideig, mégis legendás tagja volt a tantestületnek. A fiatal, diák­jainál csupán tizenhárom évvel idősebb, Pannónia motorjáról is ismert tanár kalandos úton -az ötvenes évek sötét útvesztő­in keresztül - került a paksi gimnáziumba, ahol kiválóan érezte magát: emberi és szak­mai sikereinek híre a megyei vezetőkhöz is eljutott, mégsem tudott a Somogy megyei fiatal­ember Pakson maradni. Né­hány évnyi paksi tanítás után Fonyódra tért haza, ahol egé­szen nyugdíjazásáig tanított a helyi gimnáziumban. Ezen az osztálytalálkozón életének az egykori diákok szá­mára ismeretlen részleteit is el­mesélte a tanár úr, melyet töb­bek között dr. Bekker Zsuzsa, az osztály egykori kiválósága, a Corvinus Egyetem tanszék­­vezető tanára is csodálkozva hallgatott végig, hiszen az öt­venes évek, a származás szerin­ti társadalmi megkülönböztetés az ő pályájának kezdetére is rá­nyomta a bélyegét. Erről nem szívesen beszélt a közgazdász. Felidézte inkább a gimnázium első éveit, amikor - ahogy ő fo­galmazott - vagabundok és a klasszikus értelemben vett ta­náregyéniségek között töltötték a mindennapjaikat. „Mint egy valódi alma mater, úgy műkö­dött a gimnázium: táplált és vé­dett bennünket” - mesélte. „Példát mutatott Kovács Győ­ző bácsi, aki kémiát, és felesé­ge, Hilda néni, aki magyar nyelv és irodalmat tanított. De az egész tanári kar olyan példa­értékű közösség volt, melynek emléke kitörölhetetlen az éle­temből. Egyetlen példa a törő­désre: a hetvenes évek elején - akkoriban doktoráltam - lehe­tőségem volt Afrikában taníta­ni. Ülök Zambiában, amikor le­vél érkezik Hilda nénitől, melyben gratulál a tanulmá­nyaimhoz, a munkámhoz... még arra is emlékezett, melyik padban ültem az óráin. S az ala­pítvány? A gimnázium fennál­lásának ötvenedik évfordulóján hoztam létre. Meghatott, hogy emlékeznek rám a paksiak. Jó tanulmányi eredményért, ki­emelkedő művészeti munkáért ítéli oda az alapítvány kuratóri­uma az alapítványi támogatást az arra érdemes végzős diákok­nak. Paks? Az egykori gimná­ziumi évek? Nem érzékeny nosztalgiával nézek vissza. Szeretek itt lenni. Az osztály­­találkozóinkon mindenki bol­dog és őszinte. De mint min­denhez az életben, ezekhez a találkozókhoz is jó motor kell, ami működteti. Ők a ma is Pakson élő egykori osztály­társaink: Szigethyné Németh Margit, Bencze Barnabás, dr. Grosch József. Nélkülük le­het, hogy ritkábban találkoz­hatnánk.” Teli Edit Nemzetközi diáksereg Finn, török és szlovák diá­kok jártak a Vak Bottyán Gimnáziumban, a Comenius 1. nemzetközi iskolai együtt­működések programban, összesen 27-en. A kétéves projekt központi témája az energia, a munkanyelv az angol. A Vak Bottyán Gimnázium 1998 óta vesz részt a Tempus Közalapítvány Socrates Co­menius programjában, amely­nek lényege, hogy több or­szágból 1-1 iskola együtt dol­gozik valamilyen közös té­mán, a diákok aktív részvéte­lével. Az egyik ilyen együtt­működésük egy kétéves pro­jekt, amelyet finn, török és szlovák partnerrel valósítanak meg. A program keretében ta­nártalálkozókat tartanak, illet­ve a partnerországok iskolái­nak diákjai ellátogatnak egy­máshoz, és közös foglalkozá­sokon járják körül a kiemelt témát, ami ebben az esetben az energia. A közelmúltban megtartott paksi találkozón csoportos kí­sérleteket végeztek a diákok, például energiatakarékosság, energia előállítása témakör­ben, majd azokról bemutatót tartottak a többieknek, emel­lett ellátogattak Budapestre az OVIT-hoz, illetve az atomerő­műben vendégeskedtek. A Comenius program nagy elő­nye, hogy a közös munka­nyelv az angol, így a nyelv gyakorlására minden találko­zón lehetőség nyílik. A szak­mai programok nyomán szer­zett ismeretek és a nyelvtanu­lás mellett az együtt töltött idő kiváló alkalmat ad más országok kultúrájának, okta­tásának, diákéletének megis­merésére, a barátkozásra, mondta el Stellios Simiakis projektkoordinátor. A követ­kező állomás egy tanártalál­kozó lesz, ahol egyeztetik a következő közös összejövetel programját, majd márciusban Finnországba utaznak a part­neriskolákat képviselő diá­kok, májusban pedig Szlová­kia lesz a vendéglátó.-gyöngy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom