Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-10-09 / 19. szám
2009. október 9. 15 Paksi Hírnök Lektor úr rövidnadrágban Rácz Péter nem szeret egy dolognál leragadni. Csinálja szívvel-lélekkel, de ha úgy érzi, végére ért egy feladatnak, másikat keres. Vagy éppen mások találják meg egy-egy új feladattal. Kis kitérő után hamar rátalált az útjára, aminek vannak ugyan egymástól eltérő állomásai, de közös bennük, hogy szorosan kötődnek a magyar nyelvhez, irodalomhoz. A cikkhez elengedhetetlen kávéházi randevún nem kis meglepetést okozott Rácz Péter fotósnak, újságírónak egyaránt. A lektor úr nem öltönyben, nyakkendőben, hanem rövidnadrágban, pólóban érkezik, s inkább hasonlít rockzenészre, mint egyetemi oktatóra. Kiderül, hogy valóban szereti a zenét, mégpedig a keményebb fajtából valót, és koncerteken is meg-megfordul. Erre most kevesebb ideje van, hiszen Budapesten sok a munkája, és van egy négyhónapos kisfia, akivel a lehető legtöbb időt igyekszik tölteni, és aki, követve a tradíciót, a Péter nevet kapta. A családban így ő legalább a negyedik Péter, de az is meglehet, hogy az ötödik, édesapja nem kutatta a családfát. Az egykori paksi fiú természetesen hazajár édesanyjához, ha ideje engedi, és figyeli a várossal kapcsolatos híreket, főként az atomerőműről szóló híradások keltik fel az érdeklődését. Az érdeklődés nemcsak a szülőföldnek szól, hanem korábbi szakmájának is: Rácz Péter ugyanis - bármily meglepő - atomerőmű-gépésztechnikusként végzett az ESZI-ben, sőt még a Budapesti Műszaki Egyetemen is elvégzett egy szemesztert. Ám ott már egyértelművé vált számára, hogy a gépészmérnöki pályát nem neki találták ki. Ezek után jelentkezett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemre. Úgy érezte magát itt, mint aki Kánaánba érkezett. Az irodalom kiskorától kitöltötte az életét, s itt megtalálta azt a közeget, ahova mindig is tartoznia kellett volna. Mint mondja, többen voltak műszaki pályát elhagyók, akik egyaránt az irodalom és bölcsészet felé fordultak, és miután ők már valóban tudták, mit akarnak, sokkal eltökéltebbek voltak a többieknél. Ennek eredménye, hogy az általuk alapított irodalomelméleti önképzőkör országos hírűvé vált. Könyveket jelentettek meg, a tanszék „meghatározó” hallgatóivá váltak. Péter 2000- ben irodalomtudományi, 2003- ban művészettudományi diplomát szerzett. Ebben az évben nyerte el a Maribori Egyetem magyar nyelvi lektori állását. A szlovén városban eltöltött öt évnek köszönhetően - miként mondja - bővült a látóköre. Külföldi diákokat már előtte is tanított a budapesti Balassi Intézetben, de a Maribori Egyetemen más volt. Más a légkör, az egyetemi élet, más tanítási módszereket kellett alkalmazni. A várost, amely Szlovénia második legnagyobb városa, nagyon szerette. Nagyon emberléptékű, megkapó a belvárosa, és a fiatal egyetemi tanárnak „bejött” a kávéházi kultúra is. Az egyetemi élet viszont nem volt olyan színes, mint mondjuk a pécsi. A diákok nem éltek tartalmas campus életet, náluk katedraszellem dominált, s talán ezért meglepetten, de örömmel vették, hogy fiatal tanáruk alkalomadtán elkísérte őket sörözni, bulizni. Péter jól érezte magát Mariborban, a tanszék ugyan kicsi volt, de munkája és a nyelvi környezet változatos. Diákjai tudtak úgy magyarul beszélni, hogy egy szót sem értett, hiszen az ott élő magyar közösségek annak ellenére, hogy a kisebbségi jogokat biztosítja a liberális vezetés, már nagyon elszlovénosodtak. - Néha kulturális missziónak is éreztem a munkámat - árulta el Péter, aki bár élvezte a tanítást, amiben - mint kifejtette - az a lényeg, hogy maga is tanuljon, más vizekre evezett hazatérését követően. Jött ugyanis egy új szerelem: a szerkesztés. Könyveket, újságot szerkeszt és szerkesztett, októbertől pedig eleget téve a felkérésnek, a Szabad Föld című hetilap olvasószerkesztője. Mint mondja, változatlanul foglalkozik kritika- és tanulmányírással, de 0 most kézzel fogható eredmény 5 születik munkája nyomán, ami 1 már korábban is vonzotta. A O E cél azonban változatlan: minő■O £ ségi szöveget létrehozni. Az írói, szerkesztői munkát nem lehet félvállról venni, hiszen egy könyv és egy lap megjelenése után igen nehéz korrigálni, vallja. Nagyon pontosnak, aprólékosnak, felelősségteljesnek kell lenni, teszi hozzá. Azt még elárulja, hogy leginkább a könyvkiadói tevékenység vonzza. Könyvet nemcsak „csinálni”, olvasni is szeret. A szépirodalmon kívül rajong a sci-fíért, valamint vonzzák a mikrobiológiai, evolúcióelméleti és kozmológiai témájú könyvek is. Hogy a műszaki, majd tanári pálya után a szerkesztői időszak meddig tart, azt Péter nem tudja megmondani. Nem szeret egy dolognál leragadni, de, amibe belefog, azt maximálisan végigcsinálja, majd, amikor elérte a célját, jöhet az új feladat. Nagy váltást nem tervez, de miután szereti magát új területeken kipróbálni, biztosan talál magának majd új kihívásokat. Hogy mi lesz az? „Ahol kompetenciám van, vagy hasznosan tudok működni” - hangzik a válasz. Vida Tünde