Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-01-23 / 2. szám
Paksi Hírnök 10 2009. január 23. Megmutatják: van más út Húszmillió forintot nyert uniós pályázaton egy kétéves programra a paksi önkormányzat, amelynek megvalósítója a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat. A szakemberek gyermekek és fiatalok integrációs programját valósítják meg. A sikeres iskolai karriernek meghatározó hatása van a későbbi munkaerő-piaci életpályára, azonban ezt akadályozzák a különböző családi problémák, illetve a gyakran ezek következményeként kialakuló iskolai kudarcok, csavargás, lemorzsolódás. Az érintett gyerekek segítését szolgálja az a két éven átívelő program, amelyre a TÁMOP-5.2.5. pályázaton nyert a város húszmillió forintot, és amelynek megvalósítója a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat. A közvetlen célcsoportot a szolgálat klienskörébe tartozó, elsősorban tíz év feletti, csellengő vagy átmeneti gondozásban részesülő gyerekek alkotják, de a szülőket, családot is szeretnék megszólítani, tudtuk meg Borbás Lászlótól, a szolgálat vezetőjétől. Számukra önismereti, kommunikációs és szociális beilleszkedést segítő foglakozásokat tartanak minimum öt alkalommal, a gyerekeknek pedig heti kétszer két órában, többek között az önsegítés, személyiségfejlesztés, agressziókezelés, felzárkóztatás, tehetséggondozás jegyében. A megvalósításban résztvevő szakembereknek felkészítő szemináriumot tartanak, illetve feladat a szakmaközi együttműködési hálózat kiépítése. A tervek szerint negyven gyermek és szüleik vesznek részt a programban, akiknek összesen 225 foglakozást szerveznek és két tábort. A szakembereknek két konferencia lesz, illetve kilenc alkalom a találkozásra. A kezdeményezés egyébként nem új keletű, hátrányokkal küzdő iskoláskorú gyermekeknek a szolgálat évek óta szervez 15- 20 fő részvételével játszóházat és kamaszklubot hasonló céllal. Kohl Gyöngyi Arany, ezüst egybeesett Csámpán Eddig sosem látott ünnepséget tartottak a csámpai közösségi házban. Valószínűleg nemcsak itt, más helyeken sem mindennapos, ha egy családban ezüst- és aranylakodalmat ülnek egyszerre. Egy ilyen ritka eseményre gyűlt össze a Kardos család apraja és nagyja az év első napjaiban. A készülődés napokkal korábban megkezdődött, ezt egy hízó bánta, ami ínycsiklandó finom ételek formájában a „násznép” asztalára került. Nem hiányzott a lakodalmi asztalról a menyasszonyi torta sem, igaz, nem mindennapi módon nem egy pár, hanem két menyaszszony szegte meg: Emi néni és menye, Kati. Az aranylakodalmas János bácsi addigra már lepihent, régóta betegeskedik. Zoli fia pedig úgy gondolta, legyen az asszonyok dolga a háromemeletes finomság elosztása. Akik a családot ismerik, tudják, a mindennapokban is jól megosztoznak teendőkön, örömön és bánaton. Emi néninek sokáig főként az utóbbiból jutott, nem volt könnyű sorsa. Mostanra már kárpótolta őt az élet, gyerekei, unokái és dédunokái képében. O maga áporkai lány, 16 esztendős volt, amikor későbbi férjével megismerkedett. Csámpára, ura családja közelébe ’62-ben költözött két gyerekkel. Egészen pontosan szentestén. Zoltán a legfiatalabb, Emikét, Janit követve 1965-ben már itt született.- Több volt a rossz, mint a jó - összegzi életét Emi néni, miközben elmeséli, hogy semmi nélkül kerültek össze, majd gürcöltek évtizedeken át. Férjét, aki szinte teljesen ágyhoz kötött, tizenhat éve ápolja. Kisebb fia 1984-ben hozta a házhoz Katit, majd hat éven át együtt laktak a szülőkkel. Amikor elkészült az új ház a közvetlen szomszédban, már két gyerekkel költöztek. De Kata még sokáig hazajárt aludni a nagymamáékhoz. Nem csak ő viselte nehezen a „hatalmas” távolságot, Emi néni szíve is majd’ megszakadt. Eleinte a lábát sem akarta betenni a házba, úgy fájt neki, hogy elmentek. - Hetekig bőgtem. Megfőztem nekik, aztán leraktam a teraszra - meséli. Azt is elárulta, hogy fiáék nagyon fiatalok voltak, amikor összeházasodtak, de ő biztatta őket. - Őket soha nem hallani veszekedni, nagyon ritka az ilyen család. Nagyon szépen élnek, náluk nincs ellenségeskedés - árulja el. Szemmel láthatóan a család a mindene, büszke az unokákra, imádja a dédunokákat: Illéskét, Dominikát és Bettikét. Alig tudta kivárni a kilenc hónapot, amikor megszülettek. A lakodalomban is rendre elfelhősödött a tekintete, amikor valamelyiket az ölébe vette. Emi néni azt is elárulta a Paksi Hírnök munkatársának, hogy annak idején, amikor Zoli fiúk nősült, előbb fel sem tűnt senkinek, hogy néhány nap híján lesz 25 éve, hogy a szülők egybe keltek. A gyerekek viszont fejben tartották, s ragaszkodtak ahhoz, hogy megünnepeljék. Együtt. A csámpai kettős jubileum, mint ahogyan az egy tisztességes lakodalomban lenni szokott, hajnalig tartó mulatozással ért véget. Vida Tünde
