Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-08-28 / 16. szám
2009. augusztus 28. 13 Paksi Hírnök A Villany utca végén van egy titokzatos épület. Bedeszkázott ablakai, romló állapota ellenére is felfedezhető a jobb napokat megélt ház egykori szépsége. Vagy csupán nekünk, paksiaknak jó látni még ebben az állapotában is a nyolcvanas évek elejéig működő népfürdőt? Amikor Braun Jánost és feleségét, Marika nénit, felkerestem Villany utcai otthonukban, s beszélgetni kezdtem velük a fürdőről, bizony ők is jó szívvel néztek a szemközti oldalra, Kati néni egykori munkahelyére.- Szerettem itt dolgozni - kezdi Kati néni bár sok gazdája volt az épületnek és így, nekem sok főnököm. Egyébként édesapám is itt dolgozott, fűtő volt. Én mindenes voltam: pénztáros, takarító és a törölközőket is én mostam. A fürdő hétfőn zárva volt, keddtől szombatig délután egy órától este kilenc óráig volt nyitva, vasárnap pedig reggel héttől déli tizenkét óráig.- Mennyibe került a fiirdés „annak idején”? És mennyi vizet lehetett ezért az összegért használni?- Az árak? Amikor ide kerültem, a hetvenes évek legelején, a zuhany három forint volt, a fürdés - tudja, azokban az öntöttvas kádakban - öt forint. Vizet pedig korlátlanul lehetett használni, de nem éltek vissza vele a paksiak.- Népszerű volt a Népfürdő? Minden társadalmi réteg felkereste? Vagy a jómódú emberek többször jártak fürdeni?- Sokan, nagyon sokan jártak ide. A fürdő szombatonként zsúfolásig megtelt, ilyenkor gyakran hosszabbitottuk meg a nyitva tartást. Jött ide mindenki, egész Paks idejárt: ki gyakrabban, ki ritkábban - azt nem mondhatom, hogy csupán a jómódú emberek használták. De akkoriban nem is voltak akkora társadalmi különbségek, mint manapság... Nyáron, a dunai fürdőzés és a nyári meleg biztositotta otthoni tisztálkodási lehetőségek miatt keveseb-Hol (/olt...) A népfürdő ben jártak, de a többi évszakban mindig kihasználták a fürdő melegét, komfortját a paksiak.- Hogyan melegítették a vizet? És a fűtés?- Egy hatalmas kazánban tüzeltünk, tíz hektós tartályban melegítettük a vizet, melyet a közeli artézi kútból „vettünk”, külön kazán biztosította a központi fűtést. A fürdőben hat zuhany volt és összesen nyolc kád. Az ajtókat tilos volt belülről bezárni, ha valaki rosszul lett volna a gőzben, melegben nem tudtunk volna segíteni rajta - de erre nem volt példa.- Mégis, ki járt legtöbbet a fürdőbe? Volte törzsvendég?- Hát, hajói emlékszem a Bán Péter bácsi gyakran jött hozzánk, no meg a Kápolnásné Erzsiké és a barátnője, a Nusi, aki fodrász volt - ők is gyakran megfordultak a fürdőben.- Nyújtottak, mai szóval élve, más szolgáltatást is a fürdésen kívül?- Más szolgáltatást? Nem. De mégis! Lábápolást lehetett még kérni...- És ki volt a pedikűrös?- Én. Azt is csináltam...- Meddig működött a fürdő? Emlékszik rá, Kati néni?- Ha jól emlékszem, egészen a nyolcvanas évek elejéig. Akkor aztán megsokasodtak a komfortos házak, így már nem volt szükség a Népfürdőre... Az utcaajtóban még sokáig beszélgettem János bácsival. Kati néni nem kísért ki, éppen meggyszószt főzött, rántott húst sütött. Azt mondták, „mi már csak így vagyunk”. Én meg elgondolkodtam: szeretnék majd egyszer én is „így lenni”. Behozni a tyúkoktól a tojást, összesöpömi az udvart, meggy szószt főzni, húst sütni, várni az unokákat... és tiszta szívvel, őszintén beszélgetni. Teli Edit Befejeződött a leletmentés Tengelicnél emelték ki az utolsó leleteket az M6-os autópálya építéséhez kapcsolódó ásatásokon. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) összesen másfél millió négyzetméternyi területet tárt fel 2008 márciusa óta. Utolsóként egy késő avar kori sírból emelték ki a leleteket. Virágos Gábor főigazgató kiemelte, hogy nagyon nagy kihívás volt a régészeti szakma számára, hiszen ekkora területen ilyen rövid idő alatt még nem végeztek ilyen munkát. Elmondta, hogy a szakszolgálat munkáját az ELTE és az MTA régészeti intézetei, a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve a megyei múzeumok - köztük a Tolna megyei is - segítették. Tengelicnél egy késő avar kori - VIII. századi - temetőt tártak fel a régészek. Összesen 377 sír került elő, de a temető ennél sokkal nagyobb, több mint ötezer négyzetméteren fekszik. Egyházi Dóra régész arról számolt be, hogy nagyon sok érdekes leletösszefüggést figyelhettek meg a régészek az autópálya építéshez kapcsolódó ásatások során. Kiemelte a Paks-Cseresznyés mellett feltárt középkori települést, valamint a Bátaszék térségében fellelt neolit települést és temetőt. Szűcs József, a kulturális szakszolgálat munkatársa lapunk kérdésére elmondta, hogy az előkerült leletek, ha arra igényt tartanak, a megyei múzeumok gyűjteményét gyarapítják, egyéb esetben pedig a szakszolgálathoz kerülnek. A Paks közelében - például Gyapánál és Cseresznyésnél - fellelt régészeti anyagot nem igényelte a megyei múzeum, így az a KÖSZ raktáraiba kerül. Tolna megyében 56 lelőhely volt, az előkerült anyag felét a Wosinsky Mór megyei múzeumban, felét pedig az örökségvédelmi szakszolgálatnál helyezik el. Vida Tünde Fotó: A Városi Múzeum gyűjteményéből
