Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-01-23 / 2. szám
2009. január 23. 7 Paksi Hírnök Addig kell ütni a vasat, amíg meleg Gáznyomás: nulla bar - kérdés, ez mekkora nyomást gyakorol a döntéshozókra, az új atomerőművi blokkokat illetően. 2009. január 6-a történelmi helyzetet teremtett a hazai földgázszállítás történetében, hiszen arra még nem volt példa, hogy teljesen elapadjon az Ukrajna felől érkező orosz földgáz. Szabó Benjámint, az atomerőmű építés egykori kormánybiztosát kérdeztük gázról, új atomerőműről, energiapolitikáról. „Képben van”, hiszen az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület égisze alatt működő Senior Energetikusok Klubját vezeti tavaly óta, előadásokat szervez és tart, és ha kérdezik, elmondja véleményét.- Nem izgul a lakásfiÁtése miatt?- Néhány éve áttértem villanyfűtésre. Előtte sokszor volt probléma a gáznyomással, a gáz fűtőértékével, ezért váltottam villanyra. Igaz, én kedvezményes áron jutok hozzá.- Jöhetnek a szomszédok melegedni, bár reméljük, erre nem kerül sor. Az orosz-ukrán gázvita - meglehet, nem véglegesen — nyugvópontra jutott. Kérdés, hosszútávon mi oldódik meg ezzel?- Nagy baj van a gázzal. Sokan azt hiszik, ha elkészül az új vezeték, az majd megment minket. A Nabucco se megváltás, hiszen ennek a vezetéknek a legnagyobb potenciális töltője Irán - s azt hiszem, ezzel a biztonságos ellátásra vonatkozóan mindent elmondtam.- Ha már történelmi pillanatot emlegetünk, részese lehetett másiknak is. 1973: olajválság. Hetven százalékkal emelkedett a világpiaci ár, az NSZK-ban a fűtőolaj ára hatszorosára nőtt - olvasható Atomkorkép című könyvében. Mi a garancia, hogy nem járunk így a gázzal?- Itt, Európában ki vagyunk szolgáltatva a Közel-Keletnek és Oroszországnak, ahol koncentrálódik a gáz, s én úgy vélem, a készletek alapján a gázellátás 2030-ig látható biztosítottnak. Ezt az energiaforrást a villamosenergia-termelésből ki kell váltani. Aggódom, hiszen nagy erőműépités nem zajlott az elmúlt évtizedekben. Ahogy a világban, úgy nálunk is az atomerőműépítés elkerülhetetlen. Az urán nem tesz kiszolgáltatottá, hiszen több helyről is beszerezhető, és az sem elhanyagolható szempont, hogy két évre elegendő fűtőanyag egy szobányi helyen tárolható - nem kellenek hatalmas gázmezők.- A tavaly elfogadott energiapolitikai koncepcióban az országgyűlés ugyan megbízta a kormányt az új atomerőművi kapacitásra vonatkozó döntés-előkészítő munkával, csak éppen időpontot nem rendeltek hozzá. A jelenlegi helyzet meggyorsíthatja?- Addig kell ütni a vasat, amíg meleg, parlament elé kell vinni az ügyet. Téved, aki azt gondolja, tűr halasztást. Ha idén nem döntenek, annak 10-15 év múlva iszszuk meg a levét, mikor energiagondok lépnek fel, mert az atomerőmű-építési kapacitásokat már előttünk lekötötték, vagy a közeljövőben lekötik. A kormány most égetőbb dolgokra koncentrál, van teendője épp elég a válsággal is, de én - örök optimista - hiszek abban, hogy még ebben az évben határoz az országgyűlés.- A jelenlegi gazdasági válság befolyásolhatja az atomerőmű-építéseket?- Nem. Inkább olyan szegmensekre hat majd, ami luxuscikknek számít. Ilyen az autó, a híradástechnika stb., ám az élelmiszeriparban, alapvető funkciók ellátásában nem lehet visszaesés. Ha a kormány meghirdetné, hogy atomerőművet akar építeni, lennének cégek, akik beszállnának a finanszírozásba.- No és kinek kéne ütni azt a bizonyos vasat?- Egy szakember élete során három ciklust él meg: 30 éves koráig felkészül, 30-65 között aktív, 65 felett pedig átadja a terepet. A szakmát megvívni az aktív korszakban lehet - mi ezt abban az időben megtettük. Nem csak akkor, mikor újraindult Pakson a félbehagyott építkezés, de akkor is, mikor a már elkészült blokkot akarták leállítani. Ma azt hiányolom, hogy egy nagyon jól felkészült és élete teljében lévő korosztály nem tudja áttörni a politikát szakmai érvekkel. Bennünk még nem volt egzisztenciális félelem, hiszen én is úgy voltam vele, ha nem leszek igazgató, majd megélek mérnökként. Ma nagyobb a tét, féltik a munkahelyüket. A politika pedig nem tudott olyan szintre fejlődni, hogy emblémáktól függetlenül meg tudjanak állapodni néhány olyan fő témakörben, amiben nem rivalizálnak. A másik probléma: ma Magyarországon nincs olyan intézmény, amely távlati fejlesztési terveket dolgozna ki az energetikában. Valaha az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az ERŐTERVNEK egy külön részlege, az Energiagazdálkodási Intézet a legjobb végzősöket csábította magához, akik járták a világot és azt vizsgálták, hogy a világban és itthon, mi a jövő útja. Ma nincs, aki megmondaná: húsz év múlva hány százalékos részesedése kell legyen a villamosenergia-termelésben például az atomerőműveknek. Mindemellett olyan széles körű fórum sincs, ahol az átlagemberek tájékozódhatnának minderről. A paksiak sokat tettek ebben, de országosan ki foglalkozik azzal, hogy a felnövekvő fiatalság értse majd: a megújuló energiának is helye van, de nem oldja meg a problémát. Nemrégiben nekem szegezte a kérdést egy rokonom: miért nem építünk szélerőműveket, mikor a szél ingyen van. Vajon hányán teszik fel ugyanezt a kérdést, nem tudva, hogy ha szélerőművet építünk, mellette ugyanolyan teljesítményű, állandóan igénybe vehető erőművet kell épiteni mert a szélfüjás esetlegessége miatt a szélerőművet mint kapacitást nem lehet figyelembe venni.- Mit ajánl annak, aki építkezés előtt áll — ö hogyan tervezze a jövőt fűtés szempontjából, ha elfogy a gáz, á fát nem szívesen tüzelné el, szénnel sem szennyezné környezetét, és kedvezményes árammal sem fűthet?- Mellbevágó kérdés - nem tudok rá válaszolni. Már csak ezért is kellenének az említett fórumok, hogy legyen kinek feltenni ezeket a kérdéseket. Dávid Ildikó
