Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-06-12 / 12. szám
2009. június 26. 15 Paksi Hírnök Ugyan talárt öltött, de lelkében maradt a falusi élet: a föld, s az állatok szeretete. Dr. Vincze Zoltán a Domborival szemközt lévő Fajszon nőtt fel, nyaranta betegeskedő édesanyja helyett besegített - egyedüli férfiként - az uborkaföldön. A vége-hossza nincs sorok megedzették és kitartásra nevelték, ez az, amit hiányol a mai gyerekekből. A falusi lét vagy végleg eltaszít, és soha többé nem akar valaki ilyennel foglalkozni, vagy pedig az ember vérében marad. Megnyugvást hoz, és valami olyan belső békét, amit csak akkor érez az ember, ha a kétkezi munka jóleső jutalma árad szét benne. Hogy miért lett mégis jogász? Esze ágában sem volt. Mezőgazdasági vonalon akart továbbtanulni a szarvasi főiskolán, ám hiába volt jó sakkozó, a matek mégsem ment, ez utóbbi pedig elengedhetetlen lett volna a vágyott szakmában. Tanár nem akart lenni, így hát a jogi pályát választotta. Abban az időszakban végzett, amikor még csak a „nagy” egyetemek oktattak jogászokat - most szinte minden egyetemen van már ilyen. 1983-ban hirdetett először ítéletet, Dombóváron kezdte a pályát. Ahogy a szakmában nevezik, „kétkezes” bíró volt, büntető és polgári ügyekkel is foglalkozott. Paksra 1985-ben került elnöknek, és azóta is betölti e tisztséget a városi bíróságon. Akkor az élet úgy hozta, hogy büntetőre szakosodott. Mint mondja: mindegyiknek van előnye és hátránya is. Utóbbi ez esetben, hogy mégiscsak életekről dönt. - Van ami álmatlan éjszakát okoz? - szegezem neki a kérdést. - Mindig - szól a válasz, ami azért sejtetni engedi, hogy büntetéseket kiszabni sokszor nem könnyű dolog. A türelmes elnök Tekintélyt parancsol a 102 éves építmény: mindössze két olyan bírósági épület van a megyében, ami megtartotta eredeti funkcióját. Bent épp nincs nagy jövés-menés, csendesek a tárgyalótermek, az elnöki irodába belépve a talár a fogason lóg. Meleg ilyenkor, mutat a fekete ruhadarabra viselője, de mint később kiderül: nem csak ez izzasztja meg a tárgyalóteremben. íme ízelítőül egy kis statisztika: 1990-ben közel 1500 ügy adott munkát a döntnököknek Pakson, míg 2008-ban több mint 3000 - a bíró meg ugyanannyi. A polgári perek - amiről egyből a válások jutnak eszünkbe - nem emelkedtek számottevően, inkább a büntetőügyek száma. Mielőtt nagyon megrémülnénk a veszedelmes viszonyoktól, fontos megemlíteni, hogy ez elsősorban annak tudható be, hogy lényegesen több minden tartozik a bíróság hatáskörébe, mint annak idején. Sokkal több szabálysértési ügy kerül ide, például közlekedési, ami ugyan nem bonyolult, de időrabló, avat be a kulisszatitkokba. Paks a nyugalom szigete, erősít meg vélekedésemben az elnök, nincsenek „durva dolgok”. Ami sok munkát ad: ittas vezetés, vagyon elleni bűncselekmények. Egyébként egy nemrégiben napvilágot látott elemzés szerint Pakson a büntetőügyek száz százalékát egy éven belül lezátják. - Tolna megyére jellemző ez az adat - hárítja el a dicséretet Vincze Zoltán. Vannak az eseteket illetően aránytalanságok, hiszen nem ugyanaz egy 40 vádlottas ügy vagy egy ittas járművezetés. Ami számára éppen több fejtörést okoz, az két utazó bűnöző, akiket paksi rendőrök füleltek le, és 36 betörést vallottak be országszerte. Rablássorozat fegyverrel (amit ugyancsak több helyszínen követtek el), a németkéri házrongálás (a Bedő tanyaiak által vásárolt ingatlanról van szó - a szerk.), Greenpeace aktivisták, akiket garázdasággal, és az erőmű területére történő szabálytalan behatolással vádoltak meg, s nemzetközi szervezetként nagy port kavart az ügy - elevenít fel néhányat az érdekességek közül. S még valami, ami mostanság lehet érdekes, mikor a gazdasági válság nyomán megroggyantak a pénzintézetek: több éve történt, hogy sok gyanús hitelt vettek fel Pakson, amit jelzett is az ügyészség a bankfelügyelet felé. Autót vásároltak hitelre „messziről jött emberek”, aztán eltűntek a kocsival és a hitelt nem törlesztették. Sok esetben a hitelfelvevő kapott egy fröccsöt a tranzakció fejében, aztán vádlottként tért vissza. (Kérdés, hogy a banknak miért nem volt gyanús egy mondjuk nyíregyházi hitelkérelem Pakson?) Van, akit sajnál, tudom meg tőle. Mikor olyasvalaki felett kell ítélkeznie, akinek a körülményei olyanok, hogy nem igazán van legális útja a pénzszerzésre. A társadalom cinikus ilyen szempontból, hiszen büntet, de nem nyújt más lehetőséget. A legrosszabb látni a kilátástalanságot, tárja fel a hátteret. Vincze Zoltán 26 éve bíró, mint mondja, a stílusa nem változott, csak rutinosabb és gyorsabb lett egy kicsit. Nem az az asztalveregetős típus, pedig van olyan, hogy haragosok találkoznak a tárgyalóteremben, és sistereg a levegő. - Kezelni kell a helyzetet, és türelmesnek lenni - ez a vesszőparipája. Igyekszik meghallgatni a feleket akkor is, ha belülről már ő is forrong. - Otthon is ilyen? - kérdezem, mire gondolkodás nélkül rávágja: nem. Persze erről pedagógus felesége tudna többet mesélni. .. Otthon mintagazdaság várja (meg három, jelenleg továbbtanuló gyermeke). Munka után két-három órát tölt a kertben, a fentebb már említett jóleső nyugalom miatt, s ha egyszer majd végleg véget ér a munka, farmot szeretne élettérként. Addig azonban tárgyal még néhány ügyben. S, hogy szokott-e találkozni „ügyfeleivel”? Kisváros, válaszolja erre, s megemlít egy történetet. Egy boltban futott össze olyasvalakivel, aki a vádlottak padján ült egykoron. A fiú megkérdezte: nem vinné-e haza a ládáit, mivel úgyis egyfelé laknak... Annyira azért mégsem lehet szőrösszívű... Dávid Ildikó
