Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-06-12 / 12. szám
Paksi Hírnök 4 2009. június 26. Zsarnai Sándorné Sorozatunk utolsó részében a képviselő-testület egyetlen hölgy tagját, Zsarnai Sándornét ismerhetik meg, aki azt is megosztja az olvasókkal: miért tartaná fontosnak, hogy több nő legyen a döntéshozók között. Arról is mesél, milyen adósságai vannak a városnak a fiatalok felé, s miért szorgalmazná egy kamaszház kialakítását. Ittléte egyidős a várossá válással, ám a harminc évvel ezelőtti település 1979-ben még csöppet sem emlékeztetett városra. Nehéz elképzelni, hogy a ma zölden burjánzó lakótelepi központi parkban térdig érő sárban bukdácsoltak akkoriban, s amikor már nagyon megunták az erőművet építő munkások, pallókat meg téglákat raktak le ösvényként. Akkoriban ünnep alkalmával kiürült a lakótelep, a parkolók üresen tátongtak, mindenki igyekezett „hazafelé”. - Ma már ünnep alkalmával is lehet autót látni, nem ürül ki a lakótelep, egybeért, egybeforrt a város - vázolja, hogyan is vált otthonná a befogadó település. Paks pedig időközben tényleg város lett, s ma már a tenni akarás elmosta a régi határokat. Mindegy, ki honnét jött, ha a településért dolgozik. Zsarnai Sándorné, ahogy fogalmaz, nyüzsgős természet, szakszervezeti bizalmiként, közös képviselőként már kipróbálta magát, mikor az SZDSZ 2002-ben felkérte, hogy vállalja a helyhatósági választásokon a megmérettetést. Városvezetőként ugyanolyan lelkesedéssel vetette bele magát a panelprogramba, mint közös képviselőként. Elsők között zajlott lakóhelyén, a Kodály Zoltán utcában panelfelújítás.- Példát kellett mutatni, hogy megértsék, miért jó, ha beleraknak egy forintot, és az önkormányzat, valamint az állam mellé tesz még kettőt. Látták, milyen lett, kérdezgették, és szépen lassan máshol is beindult - meséli. Következő nagy előrelépés lehetne a panelprogram mellett, ha napkollektorokat állítanának fel a lakóközösségek, így megoldva a melegvízellátást. Erre vannak EU-s törekvések, s meglehet, egyszer megjelennek a társasházak tetején. Családi házas övezetben is akadt tennivaló egyéni képviselőként. Sikerült olyan utcát megcsináltatni, ahol még területi vita is hátráltatta a feladatot. A Neumann János utca lakói 15 évig gyűrhették a fentebb már szóvá tett sarat, mire tényleg utca lett belőle. A szomszédos Puskás Tivadarban pedig egy légvezeték keserítette az ottaniak életét, amit sikerült eltüntetni, földben van a kábel. A játszóterek - köztük a Kodály Zoltán utcai, ahol pár éve még összetört facsonkok voltak - igencsak megváltoztak az évek folyamán, s mára mindegyik megfelel az EU-s normáknak, de ami még ennél is fontosabb, játékok széles kavalkádja csábítja a kicsiket Paks-szerte. Nem csak a játszóterek színvonala és menynyisége példaértékű Pakson, hanem a karbantartása is. Az önkormányzatnak, közelebbről is a DC Dunakomnak köszönhetően mindenhol látszik: van gazdája, aki felügyeli és gondozza a játszótereket, hangsúlyozza Zsarnainé. Az ő ötlete nyomán került a kisvasút a központi parkba, ami további szerelvénnyel is bővült már. Nem mindig hálás feladat képviselőnek lenni. Mint mondja: nehezen élte meg az intézménybezárásokat. - Kell racionalizálni, nincs mese. Ezt tudomásul kell vennem a pénzügyi bizottság elnökeként is. Ám anyaként, nagymamaként megélni, hogy bezárunk egy bölcsődét, nagyon nehéz - ecseteli. - Sok esetben vitázom a képviselőkkel. Egy-egy intézménybezárásnál úgy reagálják le, hogy a felizgatott szülők hadjáratot indítanak. Pedig ők csupán a gyerekük érdekeit védik - mondja. Zsarnai Sándorné jelenleg egyedüli nőként dolgozik a testületben, s hiányolja nőtársait a többségi döntéshozók közül, akikkel adott esetben másként közelítenének meg egy-egy problémát. Mint mondja, listáról bejutott képviselőként meg kellett tanulnia, hogy a „körzete” Paks határáig nyúlik, és az óvárostól a panelprogramig sok olyan dolog van, amiért tenni kell. Ha valaki megkeresi, akkor viszont ugyanolyan vehemenciával veti bele magát a kérdés megoldásába, és ha kell, bizottsági ülés elé tárja a problémát. Az elmúlt időszakot illetően sok pozitívum van, de adósság is akad a város egészét illetően. - A tizenévesekkel nem igazán törődünk, ha nem diszkóba akarnak menni, nincs egy olyan hely, ahol beszélgetni tudnának, szórakozni, véleményt cserélni - emeli ki. Nem ifjúsági, inkább kamaszháznak nevezné, ahol felnőtt moderátor segítségével tölthetnék idejüket a fiatalok. Azért szorgalmazná létrehozását, hogy azok a gyerekek, akiket a mostani szülőgeneráció hozott ide, itt is maradjanak, és tovább építsék, amit ők elkezdtek. Hogy Paksra ne csak egy szép napokat megélt városként emlékezzenek, hanem jövője is legyen. Hogy közösségben tudjanak gondolkodni, akár a település jövőjéről, s ne veszítsék el gyökereiket, akkor sem, ha más iskolába kerülnek. Ettől eltekintve egy nagyon élhető kisváros Paks, sok-sok lehetőséggel - kérdés, tudjuk-e mindezt mi, akik itt élünk? - Sok esetben talán nem, mint képviselő néha én is így vagyok ezzel, és minden hibát észreveszek. Időnként azonban rákényszerítem magam arra, hogy vendégként járjam végig a várost. Akkor rácsodálkozom egy parkra, a körforgalomban a virágágyásra, egy új játszótérre, ahova el kell hozni az unokákat. Más városban járván még tavalyi szemetet is látni, és olyankor eszembe jut: ezt Pakson nem engednék meg. Mindenkit arra biztatnék, aki elégedetlen: néha menjen végig vendégként a saját városán, szívesen elkalauzolom. Dávid Ildikó A Félidőben sorozatot a TelePaks nyáron ismét műsorára tűzi, nyomon követhetik a tizennyolc adás ismétlését.
