Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-06-12 / 12. szám
Paksi Hírnök 14 2009. június 12. Negyven éve az olvasókért Bézi Sándorné nem könyvtárosnak készült, hiszen történelem-orosz szakra jelentkezett. Ma mégis a Pákolitz István Városi Könyvtár rangidős dolgozója: negyven éve tevékenykedik a könyvek között, s munkáját rajongásig szereti. Mint mondja: tanárként valószínűleg pályatévesztettnek érezte volna magát. Az ünnepi könyvhét alkalmából kérdeztük könyvekről, olvasókról.- Kezdettől fogva itt, Pakson dolgoztam. Végigjártam a könyvtár minden területét, módszertani könyvtárosként kezdtem, mentünk vidékre, hiszen akkor járási könyvtár voltunk; így segítettünk a kollegáknak. Utána felkerültem a felnőtt olvasószolgálatba, majd gyermekkönyvtáros lettem, s 1977 óta feldolgozó könyvtáros vagyok. Ez azt jelenti, hogy a teljes állományalakítás, beszerzés, leltározás hozzám tartozik. Legközelebb a szívemhez ez a munka áll. Az olvasókkal is megmaradt a kapcsolat, mert hétvégenként én is be vagyok osztva és kedd délutánonként a gyermekkönyvtárban tevékenykedem. De annál szebb nincs, mikor megérkezik a megrendelt csomag, az ember kibontja, és ott a sok gyönyörű új könyv.-Az olvasók száma hosszú ideig évről évre gyarapodott, de mostanra csökkent, bár nem olyan mértékben, hogy az aggasztó lenne. Nagyon sok az egyetemista, főiskolás, hiszen a nagy egyetemi könyvtárakban nem mindig jutnak a könyvekhez. A gyermekolvasók száma is csökkent, rendezvényekkel, versenyekkel igyekszünk népszerűsíteni a könyvtárat, az olvasást. A felnőtt olvasószolgálatosok is igyekeznek mindig valamit kitalálni, hogy olvasókat szerezzenek, most éppen a „Veszíts el egy könyvet” akcióval. A könyvtárközi kölcsönzés lehetősége is ezt a célt szolgálja. Most kezdődött a 80. Ünnepi Könyvhét, amit évek óta megünnepelünk, s hagyományteremtő céllal itt a könyvtár mellett könyvárusítást tartunk.- Most nagy feladatunk van, felvállaltuk a kistérségi tékák koordinálását, így 11 könyvtár tartozik hozzánk, ezek teljes könyvbeszerzése, leltározása, manuális munkák is, minderre ketten vagyunk a kolléganőmmel. Nagy előrelépést jelent majd, hogy a kistérségi könyvtárak adatait is, ha jól sikerül az ehhez szükséges program tesztelése, számítógépre visszük úgy, mint a városi könyvtárét. Nyolcvanezer körüli a paksi könyvtár állománya, ebbe más adathordozók is (bekötött folyóiratok, DVD- és diafilmek) beletartoznak. A legkeresettebb a főiskolásoknak, egyetemistáknak szánt szakirodalom. Kérdésemre, hogy olvas-e otthon, Bézi Sándorné elmosolyodik. Persze, mondja. Két gyermeke van, a lánya nyelvtanár, a fia közgazdász, egyikük sem él Pakson. Három unokája született, szinte minden hétvégén találkoznak. Több baráti társasággal is összejár szabadidejében. — A férjem szervezte az Örökifjak Táncegyüttest. Nagyon sok helyen, külföldön is felléptünk. Sajnos a féljem meghalt, a tánccsoport megszűnt, de a baráti társaság megmaradt, minden hónapban találkozunk, beszélgetünk, kirándulunk, jól érezzük magunkat. A könyvtári kollégákkal is nagyon jó a kapcsolat, nyolcán dolgozunk itt, szinte valamennyien több évtizede, s még szórakozni, kirándulni is közösen járunk. Nagyon büszke arra, hogy ő lett az első, aki negyvenéves munkaviszonyát ünnepelheti a könyvtárban. Öt éve ő kapta a Paks Város Kultúrájáért kitüntetést, előtte való évben pedig a megyei könyvtártól az Illyés Gyula Emlékplakettel ismerték el könyvtárosi munkáját.- Két évvel ezelőtt már elmehettem volna nyugdíjba, de mivel úgy alakult az életem, hogy egyedül maradtam, a gyermekeim nem itt laknak, társasházban élek, és nagyon szeretem, amit csinálok, így nem maradtam otthon. Amíg az egészségem engedi, dolgozni szeretnék. Sólya Emma Megtalálták az egykori Akalacsot Római kori légiós tábort és egy középkori településmaradványt is találtak Cseresznyéspusztánál, az Mó-os autópálya nyomvonalán végzett megelőző feltárási munkálatok során. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) régészei a Pakstól körülbelül öt kilométerre lévő lelőhelyen egy középkori település központját találták meg, tájékoztatott Szűcs József, a KÖSZ kommunikációs referense. A települést K. Németh András kutatásai alapján az egykori Akalaccsal azonosították. Előkerült a patkóíves szentélyzáródású, egyhajós templom, a temető, valamint több gazdasági és lakóépület is. Dávid Áron régész összefoglalója szerint a temetőben több mint ötszáz nyugat-keleti tájolású és kettő észak-déli tájolású csontvázas sírt tártak fel, amelyekből több gyermek és fiatal emberi csontváz került elő. Több sírban találtak Zsigmondkori ezüstpénzt a csontvázak mellett, illetve lemezes- és rugós pártát, pártaövet, bronz és vas övcsatot. A templom, valamint a temető északkeleti oldalától mintegy 20 méterre egy téglaégető és egy mészégető kemencére bukkantak. Kiemelkedő jelentőségű egy több mint 2400 ezüst bécsi dénárból álló kincslelet. III. Béla rézpénzétől elkezdve I. Ferdinánd ezüstjéig többféle pénzt találtak. A lelőhely gazdagságát mutatja, hogy a korabeli élet szinte minden szegmensével kapcsolatban került elő tárgy, a számszeríjhoz való nyílhegytől a birkanyíró ollóig. A középkori rétegek alatt egy római kori katonai létesítmény került elő, amely viszonylag rövid életű, alkalmi táborként, esetleg ideiglenes vámállomásként azonosítható Kovács Loránd régész feltételezése szerint. Ettől északra egy római kori bennszülött település helyezkedett el, itt földbe mélyített épületek, valamint cölöpszerkezetes házak nyomai kerültek elő. Előbbiek az 1-2. századra, utóbbiak a 2-3. századra keltezhetők, bár itt igen kevés leletanyag ad ehhez támpontot. Valószínűsíthető, hogy a katonai tábor létesítésekor a bennszülött telepet megszüntették, esetleg távolabb költöztették, majd a tábor felszámolása után a település újra kiterjedt a tábor északi határáig, összegzik a szolgálat munkatársai. Vida Tünde Fotó: Szaffenauer Ferenc
