Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-04-24 / 8. szám
2009. április 24. 15 Paksi Hírnök Mindig is az erőműbe készült Pakson, a Duna közvetlen szomszédságában nőtt fel Cziczer János. Az elsők között volt, aki Budapestre az erősáramú szakközépiskolába jelentkezett azzal az eltökélt szándékkal, hogy az épülő atomerőműbe megy dolgozni. Ide egyébként először 1977 nyarán, az első termelési gyakorlaton tette be a lábát. A Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után pályakezdő villamosmérnökként itt kezdődött pályafutása. Úgy emlékszik, hogy nagy elméleti tudás birtokában érkeztek, amihez természetesen nem társult praktikus tudás. Miután a „csavarhúzós” mérnöki poszttól az igazgatói székig sorra vette a ranglétra fokait, ez utóbbira is szert tett. Mint mondja, az elmúlt több mint húsz év egyik legszebb időszaka volt, amikor védelmes mérnökként dolgozott. Nagy volt a felelősség, könnyen becsúszhatott a hiba, amiért nem vették fejét senkinek, de segített a pontosságra, precízségre és átgondoltságra „nevelésben”. A csernobili események után végrehajtott biztonságnövelő intézkedések bevezetésében végzett munkájára mint szakmai pályafutása fontos feladatára emlékszik. Mérföldkő volt, amikor technológiai vezetőnek nevezték ki, hiszen ettől fogva már nemcsak műszaki problémák megoldása várt rá, emberekkel is kellett foglalkoznia. Mint mondja, ez sem okozott gondot, mindig sikerült közös hangot találnia mindenkivel beosztástól függetlenül. Egyébként is azt vallja, hogy egy pozíciónak nem szabad megváltoztatnia az embert. A pozíciók esetében szép soijában jöttek is. Osztályvezető lett, majd a villamos- és irányítástechnika, illetve a villamos üzemviteli osztály élén eltöltött évek után, 2004- ben megérkezett a felkérés a főosztályvezetői feladatra. Erre nemcsak pontosan emlékszik, A legfontosabbnak és a jó teljesítés garanciájának tartja a nyugodt munkahelyi légkört a közelmúltban kinevezett üzemviteli igazgató, bár ő maga temperamentumos ember. Cziczer János munka után többnyire sportol. A mozgás, mint mondja, segít abban, hogy a szellemi fáradságot fizikaival egészítse ki. még fotót is őriz róla. Éppen Svájcban volt egy 400 kilovoltos megszakító gyári átvételén, amikor az akkori üzemviteli igazgató, Kovács József felkérte - ezt a beszélgetést örökítette meg a kép. Néhány órányi gondolkodási idő után igent mondott, miként most is, amikor Hamvas István műszaki vezérigazgató-helyettes felajánlotta, hogy folytassa munkáját üzemviteli igazgatóként. Az igen mögött az elmúlt bő két évtized áll, mondja. Szerinte, hasznos volt, hogy lépésről lépésre ment végig a ranglétrán, nem voltak kitérők, nagy ugrások, mindig volt rálátása a következő feladatra. Hosszú évek óta Süli János „nyomában” halad, akivel sok tekintetben hasonlóan gondolkodnak, azonos elveket vallanak. Ez azzal is jár - árulja el -, hogy kinevezése nem hoz gyökeres változásokat. Mint mondja, nagyon régóta dolgoznak együtt, s ugyan a habitusukban van különbség, irányváltásra a munkában nincs szükség. János nagyon fontos eredménynek tartja, hogy a főosztályon, amelyet több mint öt éven át vezetett, nagyon jó, nyugodt légkört sikerült kialakítania. Szerinte ez a garancia arra, hogy a feladatukra, azaz a villamosenergia-termelésre tudjanak koncentrálni. Összeszűkült gyomorral, a változásoktól való félelemben ugyanis nem lehet teljesíteni. Szükség van az állandóságra, szögezi le. Nagyon fontos, mondja, hogy az atomerőmű egészében nyugodt munkalégkör uralkodjon, s a fiatalokban - merthogy az utóbbi időben a nyugdíjazások miatt nagy volt a fluktuáció - is tudják erősíteni az elhivatottságot. Az igazgatói kinevezés azt jelenti, hogy ma már három főosztály, megannyi osztály és összesen nyolcszáz ember dolgozik János irányítása alatt. Megsokasodtak az egyéb, „protokolláris” teendők, amelyeknél véleménye szerint meg kell találni az arany középutat, azaz tudni kell néha nemet is mondani. E nélkül nem jutna idő a családra, ahol - mint mondja - már eddig is sok hárult feleségére. A sport is háttérbe szorulna, ami viszont gyerekkora óta fontos életében. Munka után úszik, szaunázik, fut az ASE pályán, kerékpározik, egy éve a tenisz is felkerült a palettára, és ismét felfedezte régi középiskolai szerelmét, a síelést, aminek családi, baráti körben hódol. Nem lett hűtlen a gyerekkori szerelemhez sem, van egy ladikja, amit néha vízre tesz a Dunán, vagy előveszi a pecabotját. Igaz, azzal nem a folyópartra ül ki, hanem az atomerőmű horgásztavaihoz. Vida Tünde Pakson, 1 a Barátság utca 3. szám alatti Üzletházban DBI (a lakótelep központjában) üzlethelyiségek bérelhetők. 176 m2-es üzlethelyiség + 49 m2-es raktár; 71 m2-es üzlethelyiség, 66 m2-es üzlethelyiség, 32 m2-es üzlethelyiség Részletes felvilágosítás: 30/557-3645
