Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-04-10 / 7. szám
Paksi Hírnök 18 2009. április 10. Günsz Gábor emlékkönyv Egy antikvár könyvkereskedéssel foglalkozó internetes portálon találtam meg az elsárgult füzetet, melyet a fenti címen Pakson adtak ki abból az alkalomból, hogy 1948 pünkösd vasárnapján ünnepi megemlékezés keretében leplezte le a paksi gettóból 1944-ben elhurcolt és mártírhalált halt polgári iskolai tanár emléktábláját az egykori tanítványaiból és kollégáiból alakult emlékbizottság. Székely Sándor igazgató bevezetőjében olvashatunk az egykori kolléga életpályájáról, megtudhatjuk, hogy az ünnepség nyitó szónoka az egykori tanítvány és kolléga, Ring Vince nyugdíjas polgári iskolai igazgató volt, de beszédet mondtak a helyi Nemzeti Bizottság és a politikai pártok képviselői is. Az emlékkönyvben, melyet minden résztvevő megkapott, olvasható Günsz Gábor 1935-ben, nyugdíjazása alkalmából elmondott búcsúbeszéde is, melyben elköszönt tanítványaitól és kollégáitól. Günsz Gábor Cecén született 1870 decemberében, 1895. november 13-án került a nagyszöllösi polgáriból Paksra a matematika és a természettudományok oktatására képesített tanárként a paksi polgári fiúiskola segéd-, majd 1987-től rendes (kinevezett) tanárának. Negyvenévi tanári szolgálat után a paksi polgáriból ment nyugdíjba 1935-ben. Halálának körülményeiről csak annyit tudunk, hogy a paksi gettó lakóinak bevagonírozása után már nem tért vissza a koncentrációs táborból. Sorsának felidézésével emlékezzünk a holokauszt magyar áldozatainak mártíromságára! Természetesen e terjedelmi keretek közt egy életmű minden fontos tényéről képtelenség beszámolni, csak két jellemző mozzanatára utalnék. Akkoriban általános szokás volt, hogy telente a különféle egyesületek, olvasókörök számára a polgári iskola tanárai is tartottak előadásokat, főként szaktárgyaik területéről vagy más, általánosabb, közérdeklődésre számot tartó témákból. Günsz Gábor előadásainak anyaga az iskola értesítőiben is megjelent, s az egyik, az 1910- ben megjelent „Arról, ami el van temetve” című, melyben beszámolt a Dunában alacsony vízállásnál látható egykori római erőd romjairól, a régészek figyelmét is felkeltette. Kőhegyi Mihály a paksi (imsósi) római erőd eredetét kutatva beszámolt Günsz Gábor előadásáról, az abban a „paksi romokról” leírt megfigyelésekről is. Az iskola és a tanulók számára fontos és emlékezetes kezdeményezése, majd elfoglaltsága volt a „csontgyűjtés” megszervezése. Akkor még a nagy vegyipari cégek az ipar számára nélkülözhetetlen enyvet az elhullott állatok csontjából nyerték. A gyerekek már otthon elkezdték a háztartási hulladékból a csontok kiválogatását, gyűjtését, majd bevitték az iskolába, és a tanár úr megszervezte, hogy a cég által küldött speciális zsákokba betöltsék, aztán hajón feladták a gyár címére, s a leadott csontokért cserébe értékes, izgalmas könyveket kaptak. Minél többet gyűjtöttek, annál több könyvet kaptak, s ily módon a legszegényebb gyerekek is, akiknek másképp könyvvásárlásra nem telt volna, szert tehettek saját kis könyvtárukra, ha elég ügyesek és kitartók voltak. Günsz Gábor emléktáblája ma is megtalálható az egykori polgári iskola, ma a Bezerédj iskola Deák Ferenc utcai épületében, az aula falán, emlékét a Holocaust Emlékközpontban az áldozatok névsora is őrzi, neve a 2. sor 13. oszlopának alján olvasható. Tudós tanárként, publikációi alapján nevét megtalálhatjuk Deák Gyula és Gulyás Pál lexikonjában is. Forrás: A Paksi M. Kir. Polgári Fiúiskola Értesítői (1895- 1935.; nyugdíjaztatásáról Veress Gábor igazgató: 1936.), Deák Gyula: Polgári iskolai író-tanárok élete és munkái Bp. 1942. Gulyás Pál: magyar írók élete és munkái (megindította id. Szinnyei József), 11. k.( Bp. 1992.). Kőhegyi Mihály Tímár Kálmán kalocsai tanár levele Paulovics Istvánhoz az imsósi erőd ügyében Pannóniái kutatások, Szekszárd, 1999. Kernné Magda Irén Tehetségesek, fiatalok / Makai Anett, Pukli Annabella, Galó Éva Az ESZI 13. osztályosai első helyezést értek el Siófokon, az országos protokollverseny döntőjében. A kiváló eredmény a téma sokrétűsége és egyedisége miatt is jelentős, de a mezőnyben az egyetlen műszaki középiskola képviseletében szereztek elsőbbséget a szakirányú iskolák csapatai előtt. Galó Éva, Makai Anett és Pukli Annabella, tanárnőjük Nagy Éva irányításával készült a kétnapos meg- u mérettetésre. A tanárnő el- £ mondta, hogy tanítványai nagy § szorgalommal, kedvvel, sza-» badidejüket nem kímélve, el- '7 szántan dolgoztak. A verseny-5 témaköreit ismerték és kaptak konkrét feladatokat a döntőre készülve, de akadt új kihívás is, amiben szintén remekül megállták a helyüket. A tanárnőtől megtudtuk továbbá, hogy az iskola ügyintéző titkár szakán a kilencedik évfolyamtól tanulnak viselkedéskultúrát, de csak érintik az alapokat. A lányok felosztották maguk között a témaköröket, így Évának a mindennapi viselkedés területenkénti felosztása jutott, valamint a történelmi szakszavak. Egy bizonyos, az etikettről írt szakkönyvet forgatott leginkább, nagyon jól érezte magát a döntőben, úgy érzi, mindent megtettek a sikerért, de az első helyről csak álmodni mertek. Éva idegen nyelvű titkári végzettséget szerez érettségijével, szívesen lenne idegenvezető vagy a szállodaipar részese. Annabella az üzleti élet, a tárgyalás, az ültetési rend, a díszvacsora stb. szabályaiból készült fel, több szakkönyvet is áttanulmányozva. Érettségi után a banki világban dolgozna. Anett témaköre a gasztronómia volt, a hagyományos ételek, egy adott ország specialitásainak készítése, tálalása, a mindenkori vendég tökéletes kiszolgálása, egészen a „mit illik adni ajándékba?” témakörig. A középiskola befejezése után szívesen dolgozna szociális munkásként. A lányok és a tanárnő joggal büszkék a sikerre, de hangsúlyozták, hogy az iskola, az osztálytársak, a rokonok és a város vállalkozóinak önzetlen segítsége jelentőén hozzájárult a sikerhez. bézsé
