Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-03-20 / 6. szám
Paksi Hírnök 12 2009. március 20. Hoqy Volt.") A vizafogás A képen szereplő férfiak, balról jobbra: Kovács Tibor, Sipos Ferenc, Nyitrai Ferenc, Heizler István. Egyszerűen nem tudok úgy írni ebben a sorozatban, hogy ne fogalmazzak meg valami egészen személyes tapasztalást és valami különös, a hétköznapi életben már-már fellelhetetlen érzést a beszélgetőtársaimról. Nem csupán a tűnőben lévő időről, hanem a jelen időben élő tűnődőről, aki még emlékszik és jól emlékszik: nem rohan, nem kapkod. Mosolyog. Türelmesen beszél, megvárja, amíg befejezem a kérdéseimet. Akinek mindig akad dolga. Nem tudja, mi az a depresszió és pánikbetegség, mert úgy nőtt fel, hogy mindig volt feladata. A legkevésbé saját magával tudott foglalkozni, hiszen a napi teendők minden idejét lekötötték, mégis, amikor találkozunk, soha nem találom ki, mennyi idős: olyan sima és tiszta minden vonása. Nézem a fegyelmezett, derűs arcot, hallgatom a történetet és próbálom ellesni az önfegyelmet, mellyel éli az életét... Sipos Manci néni nyolcvankét éves lesz áprilisban. Az ő férje is ott volt 1957-ben, amikor a 135 kilogramm súlyú és 272 cm hosszú vizát fogták a Duna paksi szakaszán. Az egykori Halászati TSz halászai a Duna Dunaföldvártól a biskói révig határolt szakaszán halásztak. A várostól távól eső területekről nem jártak haza a halászok, a parton épített halásztanyán töltötték az éjszakát. A halásztanya szerényen berendezett szálláshely volt, ahol csupán alvásra és a vacsora, a halászlé elkészítésére volt lehetőség. A halászok maguk gyúrták a tésztát, maguk főzték az aznap kifogott halból a halászlét... A 100 évesnél is öregebb szakácskönyvek halpaprikás halászosan címmel emlegetik a halászlét. Herman Ottó szerint, aki a téma tekintélyes szakértője volt, sok kecsege, elég ponty és kevés harcsa kívánkozik bele. Ezekből a halakból fogták a legtöbbet a Duna paksi szakaszán. S hogy miért készült és készül ma is a halászléhez tészta? Ez a hagyomány, illetve szokás eredetileg a vízimolnároktól származik. Tudniillik, a vízimolnárok a fizetésen felül egy tányér étellel is el kellett, hogy lássák az alkalmazottakat, a fiatal, jó étvágyú molnárlegényeket. Adott volt a hal, adott volt a liszt. A legegyszerűbb az volt, ha a hallevesbe, a halászlébe gyúrt tésztát is főztek... A paksi halászok télen-nyáron dolgoztak. Amikor télen beállt a Duna, léktől lékig húzták a hálót, úgy fogták a halakat. A Csónak utca végén állt egy épület, a Szanaszét, ott tartották a munkájukhoz szükséges eszközöket: hálókat, evezőket, szerszámokat. A hatalmas hálókat a földbe állított két magas oszlopon, a teríts fán szárították. A harmincas évek végén a halászok maguk húzták fel a hatalmas halászcsónakokat a Dunán a megfelelő halászó helyre, későbbjelentek meg az úgynevezett farmotoros csónakok, melyek megkönnyítették a halászok közlekedését. Az 1957-ben kifogott vizának nagy híre volt a városban. A fogva tartott, hatalmas halat megcsodálhatta a város lakossága, óvodás és iskolás csoportok sétáltak a Duna-partra, hogy közelről lássák a paksi vizát. Az óriási halat azután Budapestre szállították, bőrét preparálták, múzeumba helyezték. Húsából az egyik budapesti Paksi Halászcsárdában halászlét főztek. Teli Edit Harmonikafesztivál Március 28-án egy napra a harmonikásoké a város, illetve a művelődési központ szinházterme. Reggel 9 órától kezdődik a verseny, melyre az ország különböző pontjairól közel húszán jelentkeztek. 13 órától szakmai, de nyilvános harmonika mesterkurzust tart az egyik sztárvendég, Alexander Poeluev. 16.30- kor kezdődik a gálaműsor, amelyen fellép a beregszászi művészeti iskola harmonikaegyüttese, a soroksári harmonika-zenekar, Horváth István és Móger Péter harmonikaművész, és a Pro Artis művészeti iskola harmonikásai. Magyarország közkedvelt művésze, Weszely Ernő is sztárvendégként lép színpadra. Különös csemegének ígérkezik, hogy a gálaműsor végén a fesztivál valamennyi fellépője közös produkciót ad elő. A rendezvény fővédnöke Hajdú János polgármester, főbb támogatók Paks Város Önkormányzata, a Paksi Atomerőmű Zrt., a Pro Artis Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és számos paksi vállalkozó állt a fesztivál mellé. Minden érdeklődőt szeretettel vár az „Ifjú Harmonikásokért Alapítvány” paksi vezetője, a fesztivál rendezője Papp Olga harmonikatanár, növendékei és a szervező szülők. Jegyek kaphatók az ismert paksi jegyirodákban.-bézsé-Mese-játék Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola, ahol gondoltak egyet... így is kezdhetnénk a történetet, ám akkor mese lenne, lapunk azonban valós históriáról ad hírt. Tíz éve annak, hogy a Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium a pécsi egyházmegye területén működő általános iskoláknak ősszel meseversenyt hirdet, amelyet aztán tavasszal rendeznek. A felkészülés alatt a megadott mesék tartalmát kell megismerniük a gyerekeknek, tudni például, kik a szereplőik, milyen helyszíneken játszódnak. Idén a 150 éve született Benedek Elek meséiből válogattak a szervezők és a megméretés a harmadik osztályosoknak szólt. A háromfős csapatok a szélrózsa minden irányából jöttek szerencsét próbálni, Paks minden általános iskolájából, Szekszárdról, Pécsről, Tolnáról, Simontomyáról, Dunaföldvárról, Tamásiból, Szedresből és Madocsáról. Mind a tizenkét hármas ismeretekkel alaposan megrakott tarisznyával érkezett, végül a harmadik helyen a pécsi Szent Mór Katolikus Iskola csapata végzett, második a tamási Würts Ádám Általános Iskola, első pedig a paksi Bezerédj Általános Iskola hármasa lett. De ami a győzelemnél is fontosabb, hogy a szervezők szándékának megfelelően közelebb kerültek a gyerekek a mesék világához, játszva tapasztalhatták meg, hogy olvasni jó. -gyöngy-
