Paksi Hírnök, 2009 (18. évfolyam, 1-24. szám)
2009-03-20 / 6. szám
Paksi Hírnök 4 2009. március 20. Mezősi Árpád Négy nagyszülője, ha ma élne, négy ország állampolgára lenne, akkor mindenki magyar volt - eleveníti fel a nem mindennapi felmenőket Mezősi Árpád. A munkalehetőség azonban mindenkit Pestre húzott, ebből ered a közös családfa. Beszélgetőtársamnak már nagyapja és édesapja is tanító volt - innét a pálya iránti indíttatás, a vidéki élet pedig vérükben volt. így kötöttek ki Németkéren, majd az akkori szóhasználattal élve: népgazdasági érdekből Paksra költöztek. Ez annyit takar, hogy a 71-ben nagyközséggé vált település, amelyet akkor vontak össze Dunakömlőddel, már nagyobb apparátust igényelt, így édesanyjára (egykori országos első helyezett gépíróra) itt volt szükség. Mezősi Árpád azóta is ugyanabban a házban él, csak a környék változott - nem is kicsit, ugyanis akkoriban a Kishegyi út 4. mögött még nem házak sorjáztak, hanem szőlő és kukorica. Az állandóság nem csak a lakhelyét illetően érvényesül, a kaposvári tanítóképző elvégzése óta, 1975-től a Deák, vagy ha úgy tetszik: a 3-as iskola tanítója. Nagyot fordult azóta a világ, nem csak otthonát, munkahelyét is más környezet veszi körül. Az iskola is annyit változott, mint bármi más. A gyerekek másképp viselkednek, hiszen más a minta, amit látnak otthon, az utcán, a tévében, sorolja. Amit hiányol az oktatásban, az állandóság, az egységes tanterv, amely alapján mindenhol, mindenkinek ugyanazt megtanítják, s nem teljesen eltérő módszerekkel kísérleteznek. A másik problémának azt látja, hogy eltűntek a pályáról a férfiak, s az általuk adott minta bizony hiányzik a gyerekeknek. Ha több lenne a férfi az iskolában, más lenne a fegyelem, s ez meglátszana a mindennapi életben is, osztja meg tapasztalatait pályája kapcsán. Az úttörőszövetség, mely a városban a nevéhez fűződik, ugyancsak az állandóságot jelenti életében, és sok-sok rendezvényt, a táboroktól a túrákon át a tanulmányi versenyekig. Itt a résztvevők 90 százaléka nem úttörő, pártállástól függetlenül jönnek programjaikra, melyek bárki számára nyitottak, meséli. Kézdivásárhellyel valaha ő vette fel a kapcsolatot az úttörőszövetség égisze alatt, a romániai fordulat után, meglehetősen kalandos úton. Ebből bontakozott ki az a máig tartó és egyre inkább kibővülő kapcsolat, amelyre aztán a testvérvárosi pecsét is rákerült. S még mindig az ifjúságnál maradva: Mezősi Árpád régóta szorgalmazza a fiatalok számára egy közösségi ház kialakítását, mert mint mondja: kell egy hely, ahova a gyerek bemehet, ami nem szórakozóhely, és nem is az iskola. Az önkormányzat tervei szerint a Kereszt utcai volt óvoda épületében lehetne olyan klubot kialakítani, ahol délutánonként felzárkóztató foglalkoztatások, sportprogramok várnák a gyerekeket. Mivel a közösség mindig is érdekelte, s voltak ötletei, javaslatai, 2002-ben úgy döntött: az MSZP színeiben indul a helyhatósági választásokon. Mint az egyik legsikeresebb időszakra emlékszik vissza az előző ciklusra. - Állóháborúval indult és állóbékévé szelídült. Látványos fejlődés indult a városban, rengeteg utca készült el ebben az időben, az ötös körzetben négy útfelújítás is zajlott - eleveníti fel. E mellett megvalósult a csapadékvíz-elvezetés a Kishegyi út tetején, járdák készültek és padokat helyeztek ki több helyütt, sorolja. 2006-ban annyi változott, hogy nem egyéni, hanem listáról bejutott képviselőként került be a testületbe, ám a lakók ugyanúgy felkeresik problémáikkal. - Ma is megnyerem az értelmes célokhoz a képviselőket. Ami a város érdekét szolgálja, ahhoz van támogatás, frakciótól függetlenül - osztja meg, hogyan boldogul kisebbségben. Cél maradt bőven, például van még utca, ami megérett a felújításra. A másik a Kishegyi út, ahol sokan nem a 40-es tábla szerint közlekednek. A száguldozok kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy ugyan - ahogy már javasolta - ebben a ciklusban egy sebességmérőt üzembe helyeztek az úton, ám ezt sokan arra használják, hogy kipróbálják, mit tud az autó. Talán egy fényképező a készülék mellett segíthetne a helyzeten... A város egészét nézve, az elmúlt két évből az utcafelújítások folytatását emelte ki pozitívumként, amit viszont hiányol: az iskolák, óvodák felújítása, megfelelő karbantartása. A csökkenő gyermeklétszám miatti intézkedések kapcsán az MSZP-SZDSZ frakciója mindig hangot adott ellenvéleményének, nem értettek egyet az intézménybezárással, karcsúsítással. Mezősi Árpád a paksi intézményeket megtartaná, és inkább kis, családias iskolákat működtetne. A képviselő jelenleg az ifjúsági, sport- és esélyegyenlőségi bizottság elnöke, mely számos városi programot támogat pályázat útján, s még valamit: a Pakson letelepedni szándékozó fiatalok első lakáshoz jutását. Példaértékű, ami a városban van, hiszen máshol összességében támogatják úgy a civileket, mint amelyre Pakson egy-egy bizottság által lehetőség van, mondja. Visszatérve a fiatalok letelepedésére: ez olyan téma, amit sokak szorgalmaznak, ennek egyik eszköze az előbb említett támogatás. A legfontosabb azonban, hogy a fiatalok előre tervezzenek. - Aki Pakson akar maradni, annak figyelnie kell arra, hogy kire lesz itt szükség. Ez igaz minden településre, hiszen a fővárost kivéve nincs olyan hely* ahol minden hivatást űző kaphat állást - jelzi. A jövővel kapcsolatosan, ha valaki azt mondja 75-ben, hogy ilyen lesz ez a város, senki nem hitte volna, s hogy milyennek szeretné majdan látni, azt így foglalja össze: Paks maradjon élhető kisváros, a nagyváros minden előnyével. Dávid Ildikó Dr. Potoczky Ivánt ismerhetik meg március 30-án, a TelePaks híradó után.
