Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-01-11 / 1. szám

MOZAIK

10

Akik az utcát választották

Jobb híján hangos jónapotozással, hallózással jelezzük érkezésünket a Dunaparton lévő' szivattyúháznál. Többszöri próbálkozás ellenére nem találjuk otthon az épület lakóit. Lakat, zár nem állja utunkat, nincs is mit őrizni, az épületben éppen csak az alváshoz szükséges matracok, rongyok férnek el. A tető alatti nyíláson nem csak fény szűrődik be, a hideg levegő süvít át a legfeljebb kétszer-kétméteres bódén. A „házigazdák” sehol. Ketten biztosan, de egyesek szerint hárman-négyen laknak itt. Pontosabban éjszakáznak, mert a nappalokat igyekeznek fűtött helyen tölteni. Kézenfekvőnek tűnik a néhány száz méterre fekvő buszpályaudvar. Hajnalban nyit a váró. Ez a hajléktalanoknak is eszébe jutott. A hideg beállta után rendre itt tanyáztak. S miután fürdőszoba nincs a Duna-parti lakban, itt bűzölögtek. Az utasok pedig kényszerűségből dacolva a mínuszokkal, inkább kívül várakoztak. - Minden nap itt vannak, sokszor már nyitástól - mondja a büfé egyik munkatársa. - Ide nem jönnek be, csak a váróterembe. Fekszenek a pádon, ott esznek, és sokszor

Hajléktalan a Szociális Törvény (1993/111) alapján:

Ellátási szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti.

Igazgatási szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki bejelentett lakcímmel nem rendelkezik, kivéve, ha bejelentett lakcíme a hajléktalanszállás.

A hajléktalan nem rendelkezik társas kapcsolatokkal, nincs kapcsolati tőkéje, mely átsegítené a problémákon. A kapcsolati tőke hiányában nehezebben jut munkához, nehezebben jut lakhatási lehetőséghez, nehezebben jut élelmiszerhez, ruhához, mindazokhoz a javakhoz, melyek a túléléshez szükségesek.

A hajléktalan nem rendelkezik a társadalom többsége által elfogadott érték- és normarendszerrel. Ennek hiányában nehézzé vagy lehetetlenné válik számára a társadalomba való beilleszkedés és a társadalom által biztosított források igénybevétele.

kötekednek - teszi hozzá. Szilveszter tájékán verekedés is volt, árulják el. Egymást verték, az utasokba is belekötöttek. Ezek voltak az utolsó cseppek, betelt a pohár, elküldték a hontalanokat a buszpályaudvarról. - Sajnálom őket, de a váróterem az utasoké - tájékoztatott Nemeskéri Zsolt. A Gemenc Volán területi igazgatója hozzáfűzte, a hideg idő beköszöntekor jelentek meg, s többnyire négyenöten voltak. Nem a buszpályaudvar az egyetlen, ahol fel-felbukkannak. Egy szintén otthontalan nő már hónapok óta rója a város utcáit, fel-felbukkan a művelődési házban, könyvtárban. Melegszik, használja a wc-t, mosdót. Hogy az éjszakát hol tölti, talán senki sem tudja. Vele nem egyszerű

kapcsolatot teremteni. Ezt már a hajléktalanszálló munkatársa árulta el. Jilling Gábor utcai szociális munkásként is dolgozik. Amikor a hajléktalanokról faggatjuk, visszaadja a labdát: tisztázzuk először, ki a hajléktalan. Vannak ugyanis azok, akik a szállón laknak, mások itt-ott meghúzzák magukat. A lakótelepen, pontosabban a Kurcsatov környékén tanyáznak néhányan, a dunakömlődi bakterházban is laknak páran, s olyanok is akadnak, akik Pakshoz tartozó tanyákban, Cseresznyésben, Pörösön élnek, vagy önhatalmúlag elfoglalva üres házakat, vagy mert befogadták őket. Egy ilyen, egyébként kilencfős család töltött az ünnepek előtt rövid időt a szállón. Miután Borsodból megérkeztek, Cseresznyésben

laktak néhány hónapig, csakhogy leégett a ház, s nem volt hova menniük. Mivel nem voltak paksi lakosok, sok mindent nem tehetett értük az önkormányzat. A szociális ellátási kötelezettség ugyanis a lakhely szerint illetékes önkormányzatot terheli.

(Folytatás a 11. oldalon)

Fotók: Kövi Gergő