Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-03-07 / 5. szám
MOZAIK 9 Kasza Istvánná Főállású paksi nagymamaként aposztrofálta minap egy baranyai lap Kasza Istvánnét. Irénke néni gyémántdiplomáját vette át, s találkozott régi, tanítóképzős évfolyamtársaival. A főállású nagymama szerep mára nem teljesen igaz, az unokák kirepültek, egyetemre, gimnáziumba járnak, a nagymama ajtaján ritkán kopogtatnak. Fél évszázada Kasza Istvánnénak valószínűleg gyakran feltehették volna a „hogyan tudja összeegyeztetni a karriert a családdal” kérdést. Gyes, gyed nem volt, bölcsőde viszont szerencsére igen, így hát ingázott az általa vezetett iskola és a közeli bölcsőde között, hogy néhány hónapos csecsemőjét megszoptathassa. Annak, hogy itt is, ott is meg tudjon felelni, a családon belüli munkamegosztás volt a titka. - Nagyon összeszoktunk a férjemmel, mindent közösen csináltunk - idézi fel. Keményen dolgozott, de az, hogy igazi tyúkanyóként össze tudja-e tartani a családot, egy percig sem volt kérdés. Amikor kellett, a családot helyezte előtérbe. így tett akkor is, amikor Kaposvárról Paksra költözött, hogy lányát segítse munkájában. - Orvos szerettem volna lenni, de olyan hivatást kellett választanom, ahol a lehető leghamarabb keresek - mesélte. Végül lánya lett orvos, ő pedig segítette, merthogy megfelelő családi háttér és összefogás nélkül ez nem megy.- A nőnek az első kötelessége magába szívni a szeretetet, amit később tovább tud adni. Ma elkényeztetettek a gyerekek, nincs bennünk tartalék erő, amitől erre képesek lennének - fogalmaz. Szerinte a kulcsszó a család, s bizony nem mindegy, hogy valaki hol nő fel, milyen mintát kap. Sajnos megváltozott a világ, mondja Kasza Istvánná miközben felidézi, hogyan állták végig az utat szomszédasszonyával az egyik diákokat szállító buszjáraton. A régi időket illetően kellemes tapasztalatai vannak Irénke néninek. Többnyire férfiak között dolgozott, mindig kellő tiszteletet kapott, nem kellett duplán bizonyítania, csak azért, mert nő. Az egyenjogúságot illetően úgy gondolja, vannak csak papíron létező elemei, mint például az egyenlő fizetés. - Ez a valóságban nem egyszer úgy van, hogy a női fizetés kétszer annyi munkáért kevesebb - vélekedik. Lenkeyné Teleki Mária Lelkész, lelkészfeleség és négy gyermek édesanyja. Ezekben a szerepekben éli mindennapjait Lenkeyné Teleki Mária, aki úgy látja, válságban van a női lét. A férfi és a nő nagy egysége felbomlott, a világ egyre inkább vetélytársakká formálja őket, pedig egymás mellé vannak rendelve. Azt kellene inkább sugallni a nőknek, hogy el tudják fogadni a teremtettségból fakadó küldetésüket, azt hogy elsősorban segítőtársak a férfiak mellett, és nem feltétlenül nekik kell a világ színpadán főszereplőnek lenniük. Természetesen lehet egy nő határozott és sikeres, de rá kell lelni az egyensúlyra a különböző szerepek között, és megőrizni azt a munkában, családban. Ez számára is okozott már nehéz helyzeteket, például amikor lelkész lett, majd amikor lelkészfeleség, később anya, de mint mondja, ez nem baj, hiszen vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember nehézséggel találja szembe magát. Ilyenkor számára mindig Isten a legfőbb iránytű, egy olyan segítőtárs, aki mindig ott van az ember mellett. Mária számára a nőiesség Istentől való ajándék, és az minden szerep, amely a nőknek adatott. így az az anyaság is, amiben női mivoltát egész mélységében át tudja élni az ember. Úgy látja, a férfiak tisztelik és elfogadják a nőket, ami egyébként elengedhetetlen, hiszen ők is csak akkor teljesedhetnek ki a két nem egységében, ha megvan ez az elfogadás. Istentől kapott hivatásáról elmondta, hogy hazánkban körülbelül huszonöt éve vannak felszentelt lelkésznők. Ma is vannak olyan vidékek, ahol még nem fogadják el a női lelkészt, nem így a paksi gyülekezetben, ahol szeretet övezi a Lenkey családot. A nőkről folytatott beszélgetésben kikerülhetetlen téma a küllem. Mária erre mosolyogva csak annyit felelt, hogy szerinte nem ez az elsődleges, de természetesen az ő számára is fontos, ez a nők lényéből fakad. Mária úgy véli, az igazán fontos, hogy megtaláljuk a teljességet az életben. A munka, a házasság, a gyermekek mind igen fontosak és meghatározóak az ember életében, de a teljes boldogságot ő keresztényként Istenben találja meg, aki a múlandó dolgokon túl örök. Farkas Piroska Ha egy rendőri ellenőrzés során találkoznak egy kedvesen szigorú, szakmájában elhivatott ifjú rendőrlánnyal, előfordulhat, hogy Farkas Piroska igazoltatja önöket, aki a Paksi Rendőrkapitányságon dolgozik járőrként. Véleménye szerint általában nehezebb dolga van a nőknek, mint a férfinak, úgy érzi, többet kell tenniük azért, hogy a különböző szerepekben elvártaknak megfeleljenek, legyen az munka vagy család. Bár inkább férfias foglalkozásként emlegetik a rendőri munkát, Piroska jó néhány nőtársához hasonlóan mégis ezt választotta hivatásául, amire már gyermekkorától készült. Azután hogy az első felvételije nem sikerült, csak erősödött benne az elhatározás, hogy tűzön-vízen át megvalósítja álmát. A mindennapi munka során érzi, hogy férfi kollégái rá jobban vigyáznak. (Folytatás a 10. oldalon) Fotók: Molnár Gyula (fent), Szaffenauer Ferenc (lent)
