Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-10-03 / 19. szám
2008. október 3. 11 Paksi Hírnök Amerikából jöttem... Haholt Adél nevéről sokaknak egy régi paksi szépségverseny juthat az eszébe, ahonnan a koronával távozott az akkor még középiskolás, filigrán, szőke lány. Ma már főiskolára jár, kétgyermekes családanya, aki megjárta Amerikát.- Barátommal, aki ma már a féljem, 1999-ben mentünk ki, mégpedig azért, mert akkor én elhatároztam: ha nem vesznek fel a külkereskedelmi főiskolára, nem akarok menni máshová továbbtanulni, hiszen miért elégedjek meg olyasmivel, ami nem az, amire vágyom? A párom kérdezett rá: mi lenne, ha kimennénk Amerikába? Mindketten kaptunk is rögtön vízumot. Neki már volt munkahelye is, ahová mehetett, én meg nem féltem attól, hogy nem tudok majd elhelyezkedni. Érettségi után a nyarat még itthon töltöttük és szeptemberben elutaztunk. New Jersey kertvárosában kezdték újvilági életüket, egy erősen elhanyagolt szálláson, mint általában azok, akiknek saját erejükből kell boldogulniuk. Adél újsághirdetés útján keresett munkát, egy hét után meg is találta, egy családnál helyezkedett el bébiszitterként. Az apuka a princetoni egyetemen volt professzor, a klónozásról írt könyvet, amellyel kínai turnéra utazott. Adélnak segített volna elhelyezkedni más családnál, de a lány ekkor már úgy gondolta: más munkát is kipróbál.- A barátnőm egy olasz pizzériás csapattal dolgozott, beálltam közéjük, pizzafutár lettem. Nagyon szerettem ezt, nagyon jól kerestem vele, reggel 10-től este 9-ig dolgoztam. Épp fiatal lánynak való munka volt, hiszen szabad voltam, emberek között, embereket ismerhettem meg, jó hangulatú helyen dolgoztam. Aztán elhívtak egy étterembe, egyfajta hostessmunka volt, ami azt jelentette, hogy én vezettem az asztalokhoz az embereket. Sok-sok állomás után aztán sikerült a szakmámban elhelyezkednem - az ESZI- ben menedzserasszisztensként végeztem -, egy irodában öt évet dolgoztam. Innen mentem szülni is, Vivien lányom még Amerikában született. Két hónapos korában jöttünk haza.- Mikor bébiszitterként neveltem három gyermeket kint, akkor eldöntöttem: ezt nem szeretném végigcsinálni a saját gyerekemmel. Azt a kultúrát, a környezetet, azokat a szokásokat nem éreztem magaménak, Amerikában nem tudtam volna olyan élményeket, tapasztalatokat megosztani a gyermekeimmel, amiket átéltem gyermekkoromban. A legrosszabb, hogy az anyáknak hat hét után vissza kell menniük dolgozni. Ahhoz, hogy egy anya otthon tudjon maradni a gyermekével, igen jó egzisztencia kell, hiszen semmiféle állami támogatást nem kapnak. Nem lehet így biztosítani azt az erős családi összetartást, ami itt, Magyarországon megvan. Elhatároztuk, hogy hazajövünk. Adél úgy látja: az Amerikában élő magyarok legalább hetven százaléka minden évben azt mondja, hogy a következő évben hazautazik... Aztán ez tolódik addig, amíg nem történik egy komoly esemény - mint náluk a kislányuk születése -, amikor aztán eldöntik: megveszik a repülőjegyet, és irány Magyarország, nincs visszaút.- Összepakoltuk az életünket, és újra megpróbáltuk itthon. Sikerült. Azt azonban nem mondom, hogy nem mennék vissza, ha nagyobbak lesznek a gyerekek, és úgy alakul az életünk, hiszen jól éreztük ott magunkat, sokat utaztunk, sokat láttunk. Számtalan barátunk, ismerősünk él kint, nem lenne olyan nehéz újra kezdeni. Csak a család hiányzott... Sólya Emma Derékba tört fák az út mentén Az arra járók felháborodása mellett kezdődött meg az útszéli árok mélyítése Paks és Cece között. A Magyar Közút Kht. állami finanszírozású program keretében végzi a vízelvezető rendbe tételét. A munkával alvállalkozókat bíztak meg. Az első szakaszon az árok mélyítése közben a munkagép letarolta az árok mentén buijánzó növényeket. A bokrokat megtépázta, a fák ágait letörte, sőt akadt olyan is, amelyet derékba tört. Lakossági jelzésre helyszíni ellenőrzést tartott a Magyar Közút Kht. paksi üzemmérnökségének vezetője. Wiedemann Mihály elmondta, az árok rehabilitációját kifogástalan minőségben végezte az alvállalkozó, de az út menti növényekkel kíméletlenül bánt, amit azonnal szóvá is tett. Fellépése eredménynyel járt, az utazók láthatják, nagyobb odafigyeléssel végzi a munkát a Célgép Kft. A munka Wiedemann Mihály tájékoztatása szerint jövő hónap végéig tart. A szakember hozzátette, nemcsak az utak, hanem azok szegélyeinek karbantartása is feladataik közé tartozik. Az útszéli növények esetében az elvárás, hogy ne akadályozza a közlekedést, ezért lehetőségeikhez mérten rendszeresen gyérítik, irtják a belógó ágakat. Vida Tünde
