Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-09-19 / 18. szám
2008. szeptember 19. 19 Paksi Hírnök Genetikailag zenész Hanolné Ági néni kisebbik lánya gyógytornásznak készült - szentül hitte, hogy az is lesz. Ám anyai ágon az iskolaigazgató nagypapa és a kiválóan zongorázó házitanító nagymama kezei alatt szinte törvényszerűen vált zenepedagógussá, nemcsak gyermekük, hanem unokájuk is: Tóthné Hanoi Franciska. Nővérével együtt zenei közegben nőtt fel, a Paksi Zeneiskolában tanult, ahol édesanyja is dolgozott az 1974-es indulástól egészen nyugdíjig. A zongora lett a választott hangszere, ám az 1985-ös év fordulatot hozott, amikor is az akkori úttörőzenekar versenyre készült, és gyorsan ütősre volt szükség. Ekkor került be a zenekarba, triangulumon, háromszögön kellett játszania, ami könnyedén sikerült. Ezután következett a kisdob és nagydob, az iskolai ünnepélyek rendszeres résztvevője lett a ki- és bevonulásokon. A hangszer egyedisége annyira megfogta, hogy a zongora mellett ütőtanszakra is felvételizett a pécsi Művészeti Szakközépiskolába, ahol végül két évig tanult egyedüli ütésként - ennyire ritka volt a szak. Ekkor már csak álom maradt a gyógytornász pálya. Végül középiskolai zenei tanulmányait a debreceni Kodály Zoltán Szakközépiskolában fejezte be. Korán lett önálló, fiatalon került el a szülővárosból, ami nem volt könnyű. Debrecen után következett Miskolc, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola.- Kezdtem elölről mindent az új helyen, itt főiskolásként már kerestem is, így eltartottam magam. A miskolci szimfonikus zenekar és a színház gyakran foglalkoztatott főiskolásokat előadásonként. Ez volt az igazi tanulás a számunkra, a szakmát itt sajátítottuk el, s igaz, hogy pénzt kerestünk, de kimerítő és fárasztó volt - meséli Franciska. Ennek köszönheti viszont, hogy fesztiválok, versenyek alkalmával bejárta Európát. Miskolcnak pedig diplomája mellett férjét, aki kürt szakon tanult ugyanitt. Itt születtek iker fiaik, a most iskolássá váló Marci és Bence, ezért hazaköltöztek, ahol azóta már mindketten a Pro Artis művészeti iskola tanárai. Tóthné Hanoi Franciska az ütőtanszak tanáraként létrehozta a társas zene alapjait, ami a szolfézs tanmenetre épül, a játékosság, a ritmus a legfontosabb, megkönnyítheti a zenetanulást, a kicsi növendékek észrevétlenül sajátíthatják el az alapokat, s kedvet kaphatnak a majdani hangszertanuláshoz. Első ütései az ötödik tanévet kezdték meg, együttesük négy tagjával rendszeresen fellépnek iskolai, városi rendezvényeken, országos versenyeken, fesztiválokon. Egy tavalyi Miskolcon rendezett ütés és dobos fesztiválon nagy tetszést arattak műsorukkal, különösen a hétköznapi tárgyakkal (kosárlabda, seprű) bemutatott ritmusjátékukkal. - A most kezdett tanévben szeretném kibővíteni az együttest, 6-8-10 főre, már a 2010-es miskolci fesztiválra készülve. A gyerekanyag adott, és várhatóan a hangszerállomány is bővül - osztja meg terveit. Valószínű utánpótlás is lesz, hiszen a legfiatalabb korosztálylyal is keresi kapcsolatot.- Nagyon kedvelem az óvodás korosztályú gyerekeket, minden évben kijárok óvodákba zeneovit „játszani”. Fogékonyak, őszinték, nyitottak, velük a legeredményesebb dolgozni, közel hozni őket a zenéhez, a zeneiskolához. Ezzel a céllal zajlott két bemutató hangverseny a város valamennyi óvodása részére, egyik télen, másik tavasszal. Örülök, ha sikerült célt érnem ezzel a munkámmal - mondja. Az elmúlt tanév végén több kollégájával együtt felvételiztették a nagycsoportos óvodásokat, több napon, több órán keresztül. A gyerekek felszabadultan játszottak, szüleik inkább izgultak. Közel hatvan elsős kisdiák lett a művészeti iskola új növendéke, kiselőképzősök a szolfézs tanszakon. A tanítás, a bemutatók, felvételik kidolgozása, lebonyolítása mellett jutott energiája egy nagysikerű koncertre is, amit a közönség nagy szeretettel fogadott. Albinoni Adaggióját előadni marimbán nem szokványos, a hallgatóságnak maradandó élményt szerzett. - Különösen szeretek dallamhangszereken játszani, marimbán és vibrafonon, de ezen az esten dobszólót is hallhattak, mindez nem egyedül az én érdemem, két régi miskolci zenekari kollégámat hívtam segítségül, a sikerben nagy részük van. Örömmel veszek részt régi növendékként és jelenlegi tanárként is azon a hangversenysorozaton, melyeket az iskola 35. évfordulójára rendezünk. Októberben tanári hangverseny keretében kollégáimmal együtt lépek fel — meséli. Az elmúlt tanév sok munkával, eredménnyel, fáradtsággal telt. Elismerésként a tanévzárón „Az év tanára” kitüntetést vehette át Hartmann József igazgatótól. A zsúfolásig megtelt színházteremben nem is volt szinpadközelben, teljesen váratlanul érte, mikor szólították. Mint mondja, az elismerés nagyon jólesett, sikerélményre mindenkinek szüksége van, így lehet továbbra is lelkiismeretesen végezni a munkát. Béda Zsuzsa Fotó: Szaffenauer Ferenc
