Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-09-19 / 18. szám
2008. szeptember 19. 9 Paksi Hírnök A város védjegye lehet: a siller Majd’ hatvanféle siller, a város legfinomabb pogácsája, és sillerhez illő étkek várták azokat, akik kilátogattak szeptember második hétvégéjén a Sárgödör térre, ahol a Szüreti Nap és az I. Siller Fesztivál rendezvényei népesítették be a teret. sült taijája sillermártással bizonyult a legjobbnak. S ha már az étkeknél tartunk: a szüreti nap szervezője, a Paksi Közművelődési Kht. felhívására tizenkilenc pogácsa szállt versenybe a „Város legfinomabb Ezen a napon feltárulnak a présházajtók, és kiderül: mit rejt a pince mélye. Például sillert, ami leginkább az egyszerű emberek borához hasonlít, tudom meg Leber Ferenctől, a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesületének elnökétől, akik azt tűzték zászlajukra, hogy visszaállítják a siller mára feledésbe merült hírnevét. (A háború előtt Pesten negyven kocsma volt, ami kizárólag paksi sillert mért.) A bor névrokona csupán a német költőnek, sokkal inkább eredeztethető a német schillern szóból, neve a csillogásra utal, ez pedig a színére. Hiszen a siller átmenet a rozé és a vörösbor között, sokféle szőlőből készül, s frissen az igazi - bár jó esetben a tavalyelőttinek már híre-hamva nincs ilyenkor. Fehérhúsok, rostonsültek kitűnő kísérője, s a főzőversenyre benevezők fantáziája szabott csak határt, hogy még mi mindené. Tizennyolc bográcsban Totyogtak a sillerhez illő fogások, amelyek közül aztán a Reform Főzőklub pogácsája” címért, amit aztán Varga Rozália nyert el, a „nagymama krumplispogácsájával”. Volt mit kóstolni a borkorcsolyához, ugyanis a siller fesztiválra 58 minta érkezett, ennek fele vidéki borászoktól, akik Villánytól Egerig képviseltették magukat a paksi rendezvényen. Jó évjárat volt, mondja Polgár Zoltán, a Sárgödör tériek borbírója, aki szerint a napsütésen és a kellő mennyiségű csapadékon túl rengeteg víz kell a jó sillerhez - ez utóbbi az eszközök tisztántartásához. Neves borszakértők foglaltak helyet a bíráló bizottságban, melynek elnöke Módos Ernő, a szekszárdi borlovagrend nagymestere volt. Öt arany minősítés született, köztük két paksi, Kungl Zsolt és Fritz Antal siliere vívta ki a szakmai elismerést, míg a legjobbnak Takler Ferenc szekszárdi borász sillerét ítélte a zsűri. A kóstoló közönség az anonim szavazáson a hazai ízekre voksolt, ugyanis itt a paksiakat díjazták. A szüreti nap színpadán folyt a műsor, a poharakban csillogott a siller, a jókedv mindkettőnek betudható volt. Nem kizárt, hogy a város eseménye rövidesen védjeggyé válik, ugyanis a présháztulajdonosok egyesülete szeretné levédetni a Siller Fesztivált, ami azt is jelentené: Paks és a siller neve ismét egybeforrt, -dávid-Jó bor az, ami ízlik Ha étteremben érett vörösbort kérünk, és gyöngyözik a pára a poháron, nyugodtan küldjük vissza „melegíteni”, ugyanis nem megfelelő hőfokon szervírozták - a kulturált borfogyasztás rejtelmeibe vezette be a Hölgyszalon vendégeit két sommelier: Juhász Sándor, az ASE ügyvezetője és dr. Szabó József egykori országgyűlési képviselő. Egy este erejéig átengedték a hölgyeknek az urak a Prelátus borpincéjét, ahova az Erted-Ertünk Baráti Társaság elnöke, Seregély Erzsébet invitálta klubtársait és az érdeklődőket. A két fent nevezett sommelier nem módosított pályát, ám mindketten elvégezték azt a tanfolyamot, amely e megnevezésre jogosítja őket, s elmondásuk szerint azóta másképpen veszik kezükbe a poharat. Ezen tudásukat osztották meg az est résztvevőivel, akik a borospalack nyitásától kezdve a különféle poharak fontosságáig lépésről lépésre sajátíthatták el a kulturált borfogyasztást. Megtudhatták például, hogy az olaszrizling nevével ellentétben Franciaországból származik, s azt is, ha valaki tavalyelőtti rozét kínál, nem a legjobbat akarja nekünk. Szekszárdi és hazai, Sárgödör téri borokat kínált fel a két borpincér a fehértől a rozén át a testes vörösig, melyek Szabó József pincéjéből származtak (aki nem sajnált „beáldozni” egy 25 éves tokaji aszút sem). Kiderült az is: a borok ára nem mindig tükrözi a minőséget, az ország egyik, ha nem a legjobb rozéját például néhány száz forintért mérik. A lényeget egyébként igen találóan fogalmazta meg Juhász Sándor, aki arra a kérdésre, hogy milyen árkategóriánál kezdődik a minőségi bor, így válaszolt: - Jó bor, ami ízlik. A Hölgyszalon (amely nyitott az érdeklődők számára) következő foglalkozásán Korózs Lajos államtitkár nyugdíjasokat érintő témaköröket taglal majd. Dávid Ildikó Fotó: Szoffenauer Ferenc
