Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-08-22 / 16. szám
2008. augusztus 22. 15 Paksi Hírnök Aki nem hagy fel az álmaival Nem hallani róla már évek óta, csendesen él Csámpa környéki tanyáján. Pedig van miről mesélnie. Valaha fejébe vette: Írországig evez el kenujával. Megtette, 101 napot töltött féltérden, 3500 kilométert hagyva a háta mögött. Az utolsó napon már a következő úti célt tervezte. Jó néhány évvel később Dakarból Brazília felé vette az irányt, ám nem az Atlanti-óceán állta útját. Erőnek, hitnek nem volt híján: ugyan leforrázta a kezét, mégsem emiatt fordult vissza: helyzetjelző műszerei mondták fel sorra a szolgálatot. A Rejtő Jenő Afrikáját idéző viszontagságokat mégsem hiábavalóként élte meg - túl az ötvenes évein sem hisz a véletlenekben. A fekete kontinensről visszatérve még láthatta élve kórházban lévő édesapját - ennek így kellett történnie. A következő elérhetetlennek tűnő cél a lisszaboni világkiállítás volt, természetesen a hét és fél méter hosszú, felpakolva 600 kilogrammot nyomó kenujával. Szerbiában háborús viszonyok állták útját, de nem adta fel: észak felé visszaevezve, más útvonalon érte el végül az expo színhelyét. Ne gondoljanak sima útra, volt, hogy két napig feküdt ájultan egy francia csatorna partján, de megcsinálta. Ezt követően sem dőlt hátra: újra az óceánnal álmodott. Öt éve a TelePaks képernyőjén faggattam terveiről, s a miértekről. Kíváncsi voltam, most mi jár Török István fejében? A Csámpa utáni mellékút előbb kétsávos, majd egy autónyi útra szűkül. Mi van, ha szembe jön valaki, tűnődöm magamban, miközben a betonon zötykölődöm. Aggodalmam - mint az később kiderül- hiábavalónak bizonyult, nem nagy forgalmat bonyolít ez az útszakasz. Pontosabban vendéglátóm egy kezén meg tudja számolni, ki az, aki erre vetődött az évek folyamán. Nyugodt környék. Nagy hóban előfordult, hogy két hétig nem volt kapcsolatuk a külvilággal. Török István néhány éve még Cseresznyésben lakott családjával, de mint mondja, túl nagy lett a forgalom, inkább csendesebb vizekre evezett. Ne higygyék, hogy emberkerülő, csupán szeret magában lenni, világtól távol élni. Öt kutya siet üdvözlésemre portáján, követi őket maga a házigazda is. Szemem sarkából látom A KENUT, amit még Fa Nándor épített, s mellette néhány kisebbet is - meghúzódnak a fák árnyékában. A ház melletti gödör, egy leendő tó helye.- Hiányzik a víz fodrozódása- sóhajt fel vendéglátóm, miközben befele kalauzol. Vágyik a víz mellé, olyan helyre, ahol este hajóba ülhet, s ha kedve tartja, evezhet egy jót. A végleges otthon azonban még várat magára. Jelenleg itt kell, hogy boldoguljon, hiszen kisebbik fia, Aurél még néhány évig általános iskolás. Egyébként kenuzik, de nem édesapja biztatására, saját elhatározásából. — Nem akarom a saját álmaimat ráerőltetni - mondja Török István, aki egy bakonyi kis faluból származik, Pesthez versenykenus múltja köti, s már kisgyerekként a Velencei tavon gumicsónakázva is az óceánra képzelte magát. Paksra felesége, Márti révén került, s már jó néhány éve itt boldogul. Jelenleg nem könnyen: munkanélküliként. István sok mindennel foglalkozott már életében, számára az újrakezdés az élet természetes velejárója. Legutóbbi terve, a fűrészüzem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, most ismét váltani kényszerül. Mindig van kiút a gödörből, amikor az ember nem is várná, megjön a segítség, vallja. Nem az a kétségbeesős fajta, bármilyen megpróbáltatásról mosolyogva, csillogó szemmel képes beszélni. Pedig az élet most nem bánik vele kesztyűs kézzel. Egy kullancscsípés következtében Lyme-kór gyötri, s mint kiderült, szívproblémákkal is küzd - ma már nem fut le húsz kilométert, ha gondol egyet. Az élet átírta az álmokat, s ezekkel kell megtanulnia együtt élni. Az égiekre bízta magát, s elfogadja, amit kiró rá egy nála bölcsebb mindenség. Ne gondolják azonban, hogy minden álomnak vége szakadt. - Jelenleg rendezni kell soraimat, újra megtalálni a boldogulás útját, de hiszem, hogy még belefér a hátralévő időmbe egy hajóút, csak már más körülmények között - avat be terveibe. Ha majd az égiek is úgy akarják, egy nagy hajón, többedmagával még egyszer útra kel, hogy ne csak álmaiban érezze az óceán illatát. Miért? István, aki tagja a hozzá hasonlókat tömörítő Megszállottak Klubjának is, a klub honlapján így vall erről: „Amit csinálok, az maga a vágy egy teljesebb életért. Vágy a gyermekkori álmaink megvalósításáért - hogy ne legyenek korlátáink. Merjük végigcsinálni, amit elvállaltunk, merészen, mindaddig, amíg el nem végeztük.” Beszélgetésünket követően, néhány nap múlva a polgármesteri hivatal mellett sétálva két kocsányos tölgyre lettem figyelmes. Egy néhány évvel ezelőtti Föld napján ültette őket Török István, akkor, amikor Cseresznyésben 7777 facsemetét ültetett, hogy „összekösse az égieket a földiekkel”. Mert az álmok és tervek arra valók, hogy valóra váltsuk őket. Dávid Ildikó
