Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-01-25 / 2. szám
14 MOZAIK Híres paksiak, paksi hírességek Németh Mihály Egy település mindennapjainak kulturális életében, a kulturált életmód igényének kialakításában, lehetőségeinek megteremtésében nélkülözhetetlen egy feladatát nem puszta pénzkereseti lehetőségnek, hanem hivatásnak, életprogramnak tekintő' személy fáradságot nem ismerő munkája. Az idősebb paksiak, vagy azok, akik ismerik városunk művelődéstörténetét, pontosan tudják, hogy Németh Mihály egész élete erről szólt, ezt bizonyította. Nem volt országos hírű, iskolát teremtő pedagógus, hanem fáradhatatlan munkása annak, hogy egy település fiataljaiban felébressze a tudás, a művelődés vágyát, s személyes példájával igazolja ennek lehetőségét. Az pedig, hogy ezt a gyerekek értékként, követendő példaként értelmezik, örömmel s reménnyel tölthet el bennünket. Németh Mihály Pakson született 1886-ban. A paksi polgári iskola elvégzése után a bajai tanítóképzőben kapta meg oklevelét 1906- ban, s még ebben az évben állást kapott a paksi községi elemi iskola segédtanítójaként, majd tanítóként, illetve 1939-től 1946-ig az elemi iskola igazgatójaként dolgozott 1948-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. Főállása mellett még folyamatosan tanított az ipari tanuló iskolában mértani, rajzot és államismeretet, és 1913- 1917 között óraadóként éneket a polgári fiúiskolában is. Évtizedeken át könyvtárosa volt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa által 1913-ban Hsz én városom ÚJVÁRI DÁVID Egy olyan időszakban nőttem fel, amikor rengeteg lehetősége volt a gyerekeknek. ’80-ban, mikor ideköltöztünk, az általánosban rengeteg szakkör működött, csomó sportág között választhattunk. Akkor alakult a Tűzvirág gyerekegyüttese is. Én is belekaptam mindenbe, a tánc csak gimnazistaként kezdett komolyan foglalkoztatni. Később büszke, lázadó tinédzserként megfordult a fejemben, hogy Budapesten próbálok szerencsét, de a Tűzvirágban eltöltött évek miatt egyre jobban kötődtem Pakshoz. Paks fiatal város. Ennek ellenére rengeteg dolgot fel tudunk mutatni. A sport terén a cselgáncsot, a sakkot, a kosárlabdát, a kajak-kenut és még sorolhatnám. A kulturális élet is rendkívül pezsgő. A zeneiskolások, a táncosok, az irodalmárok, a festők, mindmind messze viszik a város hírét. Számtalan példaértékű ember él itt, akiket lehet követni. Itt van például Kovács Anti, Kozmann Gyuri. És a sor folytatható... adományozott könyvtárnak, mely Paksi Népkönyvtár néven működött a Kereszt utcában, s minden vasárnap délután kölcsönzési időt tartott. Mint kiváló hegedűs és tenorista alapító tagja volt az 1908-ban megalakult Paksi Zenetársaságnak, úgyszintén az ebből alakult Paksi Ének- és Zeneegyesületnek, hegedűtanárként rendszeresen vállalt magántanítványokat is. 1919-ben alakult meg Pakson a Hangya Szövetkezet, Kovács Sebestyén Endre elnökletével, melynek alakulásától 1931-ig Németh Mihály látta el az ügyvezető-igazgató feladatkörét. Tisztségviselője volt a paksi pedagógusok szakszervezetének, vezetett borászati szaktanfolyamokat, tanított az ismétGUTAIISTVÁNNÉ Paks a szülővárosom. Ennek ellenére felnőttként ismertem csak meg igazán. Talán azért, mert 18 éves koromban elkerültem, és csak 30 évesen, a visszatérésemkor kezdtem tudatosan foglalkozni azzal, ami körülvesz. A Duna szerves része volt az életünknek. Ott történt a lőiskolában, s nyugdíjasként 1955-től 1957-ig az I. sz. Általános Iskola napközi otthonában is dolgozott. Kevés olyan paksi lakost lehetett találni, aki az ő hosszú, köztiszteletnek örvendő, tevékeny élete során nem került volna vele személyes kapcsolatba. Németh Mihály 1966. április 16-án halt meg, sírja a Kálvária temetőben található. Fia, dr. Németh Imre, Paks monográfusa folytatta apja munkásságát, várostörténeti publikációinak sorozata mára a helytörténettel foglalkozók számára nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen forrás. Irodalom: Dr. Németh Imre-Somogyi György-Dr.Koch József: Paks nagyközség monográfiája, A paksi Deák Ferenc Általános Iskola jubileumi évkönyve 1875-2000, 13.o. Paksi Hírnök, 1993. március 24. Dr. Németh Imre: Emlékezzünk régiekről, 8-9.0. Kernné Magda Irén mosás, a tisztálkodás, a hajmosás. Nagymosáskor egész napra leköltöztünk a partjára, ami kicsit ünnepi is volt, mert levittük az ételt is magunkkal. A régi Paks nagyon szép volt. Ellentétben a mai állapotokkal a Duna-part megközelíthető volt. Gimnáziumba menet a Tavasz utcától végig a fák árnyékában lehetett gyalogolni. Ma a városházától a Jézus Szíve templomig egyetlen fa sincs a főutcán. Ez amúgy is a város legrondább utcája, ha pályázatot írtak volna ki, hogy hova kerüljenek a legrondább épületek, akkor sem lehetett volna jobban megtervezni. Ha a gyerekkori hangulatot nem is, de az árnyat adó fákat még szeretném nyugdíjasként megélni itt, Pakson. dínó Fotók: TelePaks Városi Televízió
