Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-08-01 / 15. szám
2008. augusztus 1. 9 Paksi Hírnök Tamás unja már a csavargást Itthon dzsúdózott, a junior Eb ötödik helyéig jutott, és ott volt „Atom Anti” Barcelonáján, Hangyási László oldalán Krausz Tamás. Az elmúlt csaknem húsz évben kisebb-nagyobb hazai megszakításokkal megjárta Németországot, a Dominikai Köztársaságot, Angliát, Spanyolországot, szeptember óta pedig egy észak-írországi kisvárosban él hétéves kislányával és élettársával.- Délutánonként a Tescóban vagyok mindenes, de inkább a parkoló rendjére vigyázok, jövök-megyek... Hetente néhány éjszaka pedig a város egyetlen, táncos lányokat foglalkoztató szórakozóhelyén ügyelek a nyugalomra - meséli. Mióta Pakson abbahagyta a sportot, kisebb kihagyásokkal, de különböző módokon „kínozza magát”, mint mondja, képtelen „csak úgy” edzegetni. Ennek jegyében - mivel felkérték rá - épp pénzdíjas ketrecharcra készül... Jelenlegi lakhelyéről így vélekedik Tamás:- Az írek leginkább abban különböznek tőlünk, magyaroktól, hogy már-már zavaróan udvariasak, ha rálépek valamelyikük lábára, ő kér bocsánatot, még mielőtt kinyitnám a szám; itt nincs olyan zsúfolt forgalmi helyzet, hogy ne engednének be maguk elé. Másrészt mostanra kezd elfogyni a külföldiekkel szembeni toleranciájuk, kezdetbeli rácsodálkozásuk. Ez érthető: túl sokan lettünk, miattunk csökkennek a bérek, amelyek még mindig Írországban a legmagasabbak az unió országai közül. Nem tanuljuk a nyelvüket, és általában nem próbálunk beilleszkedni. Hogy miért? Szerintem egyszerűen a család, az ismerősök hiánya miatt. Úgy ítélem meg, külföldre nem a biztos egzisztenciájúak jönnek, az egyszerűbb ember pedig nem olyan könnyen illeszkedik be. Egy szabolcsi faluból elég nagy lehet az ugrás, de sok más, személyes oka is lehet. Egy biztos: a nyelvtudás hiánya perdöntő a beilleszkedési nehézségekben. Egyébként is egyre többen mennek el első generációsok. Úgy érzem: megszokni még csak-csak lehet az idegen országot, de megszeretni nem. Nem ismerek olyan külföldit, aki ne években vagy euróbán számolná az itt eltöltendő idejét. Én sok helyen éltem, a nyelvvel is elboldogulok, nem is vagyok túl honvágyas tipus, de még nem volt idő, hogy otthon érezzem magam. (Kivéve a mámoros perceket, amikor a Republicra, LGT-re csápolunk.) A honvágy azonban csak-csak feltűnik Tamás érzelmei között, és, mint mondja, a korral erősödik is. Hiányoznak barátai, szülei - szerencsére szüleivel napi kapcsolatban áll. Januárra tervezi, hogy hazalátogat. Kezdi már unni a csavargást, még néhány év Spanyolország talán belefér...- Sok-sok tervünk van, némelyik olyan titkos, hogy még én sem tudok róla. Spanyolországba azért vágyunk, mert gyönyörű, nyugodt hely, élettársammal mindketten jól beszéljük a nyelvet, barátok várnak kint. Na, és persze kárpótolnunk kell magunkat a sok ír esőért. Sólya Emma Egy híján fair Kezemben az egyik áruház prospektusával nézem az árakat: sertéslapocka 859 Ft, kávé 599 Ft, kenyér 119 Ft - és még sorolhatnám. Kevés kivételtől eltekintve minden ár kilencesre végződik, úgy, ahogy a többi üzletlánc katalógusában is. Tudom, hogy ez így van már nagyon régóta, s azt is tudom, hogy ezzel a mi érzékeinket akarják kicsit elaltatni, hiszen nem 1000, „csak” 999 forint. Már megszoktam, és ezért nem tűnt fel eddig, hogy egy ideje tulajdonképpen valótlanságot közölnek velem, hiszen hogyan fogom kifizetni a pénztárnál azt a húst, kávét, kenyeret vagy bármi mást? Nem adhatok 859 forintot, mert már nem használhatom fizetésre az 1 és 2 forintos érméket. Természetesen kerekíteni fognak, az említett esetekben felfelé. Nem nagy összeg - mondhatják, de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy nem annyit fizetek, mint amennyiért a szórólapokon hirdetik a terméket, vagy amennyi az árcédulán áll. A hatályos jogszabályok szerint az árakat nem kell kerekíteni, csak a végösszeget, ebből a szempontból tehát rendben van a dolog. De azért mégis... Becsapásnak érzem, hogy még most is olyan árakkal csábítanak vásárlásra, amilyenekért biztosan nem vehetem meg azt a terméket és ettől azért rossz érzésem van - egy híján fair. Komáromi János Faltöro betörő Nagy értékű kárt okozó betörésről adott hírt a rendőrség: másfélmillióval rövidítettek meg egy paksi vállalkozót azok a tolvajok, akik számára még a fal sem jelentett akadályt. Egyszerűen lyukat vágtak a raktár falára és kipakolták. A károsult a Bakacsi gumiszerviz. Az eset nem a telephelyükön, hanem a volt konzervgyár területén lévő raktárukban történt. Itt a téli gumikat tárolják, így nem ellenőrizték nap mint nap. A bűncselekményt a tulajdonos fia fedezte fel, s tett bejelentést a paksi kapitányságon. A kárt előzetesen kétmillióra becsülték, majd másfél millió forintban jelölték meg, tájékoztatott Péger János. A rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője elmondta, körülbelül 150 különböző gumiabroncsot vittek el. A tettes vagy tettesek befeszítették az ajtót, de a falat is megbontották, hogy azon át vihessék ki a gumiabroncsokat. Miután körülbelül két hete nem járt senki a raktárnál, a betörés pontos időpontját még nem ismeri a rendőrség, és még azt sem tudják, hogy egy alkalommal jártak-e ott a tolvajok és vitték el a temérdek gumit, vagy módszeresen dézsmálták a raktár készletét. Vida Tünde
