Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-01-25 / 2. szám
MOZAIK 11 Kész kórust kapott a trombitás Tavaly karnagyváltás történt a Paksi Városi Vegyeskar élén. A harmincéves kórus vezetését Cseke Gábor vette át, aki öt éve kezdte pályáját itt Pakson. Nevét azonban már ismerhette a zeneértő közönség a trombita révén. ü \ SaöP1' I A zenetanár házaspár otthonába készülve az ember azt hihetné, hogy ott minden a muzsikáról szól. A Cseke házaspár lakásába lépve a választékos egyéni ízléstől vezérelt lakberendezési ötletek, és a falon függő gyönyörű alkotások terelik el a figyelmet a hangok világától. A legbecsesebb a barátok és neves művészek alkotásai között is a nagyapa néhány műve, és egy „kortárs” mű, rajta picinyke tenyér lenyomata - az alkotó kézjegye.- A nagypapám festő, és a szüleim sem képzett zenészek. Apám egy zenekarban játszott, megkérdezte gyerekkoromban, hogy akarok-e trombitálni. így kezdődött a zenei pályám. Minden iskolámat Pécsett végeztem, zenei általános iskolába jártam, majd a művészeti szakközépiskolát is elvégeztem. A váltás utána történt, mert nem trombita szakra mentem tovább a főiskolára, hanem az egyetemre ének-zenetanár-karvezetés szakra. A trombita szakot most végzem a főiskolán, ez a törvényi szabályozások miatt vált szükségessé - meséli az előzményeket a házigazda, majd kiderül, hogy felesége, Klára révén került Paksra, aki itt kapott lehetőséget a katolikus iskolában, így a katonaságból leszerelve utánajött, állás után nézett. Paksról semmit sem tudott azon kívül, hogy itt működik az atomerőmű. Mára nagyon megszerette ezt a várost.- Nem zsúfolt, nyugodt kis település. Igaz, a lehetőség is kevesebb egy magamfajta zenész számára. Habár nem illene panaszkodnom, mert decemberben rengeteg fellépésem volt, kettő éppen itt Pakson - büszkélkedik, majd sorolja az alkalmakat. Játszik a Szekszárd Junior Stars Big Band-ben és a Szekszárd All Stars-ban is, ahova hetente jár próbálni, és hétszer álltak decemberben színpadra. Egy alkalommal éppen itt Pakson. Ehhez jön még a művészeti iskolában működő fúvós kvartett, s a kórus, mely szintén szívügye. A Városi Vegyeskarral, melynek tavaly óta áll az élén, adventi koncert keretében és egy tolnai jótékonysági előadáson mutatkoztak be. - Nagyon nagy lehetőség! Szerintem a volt évfolyamtársaim közül nem soknak adatik meg, hogy kapnak egy kész kórust. Hogy a karnagy azt mennyire tudja a maga képére formálni, nagyban függ a betanult daraboktól. Én jazz beállítottságú vagyok Az is igaz, hogy jó néhány darabot megtartottam a régi repertoárból, mert a jókat kár lett volna kiselejtezni - összegzi a jövőt is sejtető kijelentéssel. Ezzel azonban még nincs vége a Cseke Gábor által nyújtott zenei repertoárnak, mert kiderül, hogy díjazott szerzeményeire legbüszkébb: a Magyar Jazz Szövetség által kiírt zeneszerző-versenyen kétszer indult, mindegyik alkalommal döntős volt. A jövőről szólva elárulja, hogy a kórussal lemezfelvételre is készülnek, és külföldi útra is, kórustalálkozó is lesz a közeljövőben. Családjuk is fontos változás előtt áll: második gyermekük érkezését várják.-s-A Cseke Klára vezette Sünizene foglalkozásokon népi játékok, népdalok, szólalnak meg. Játékos ritmusfejlesztéssel segítik a ^ bölcsődés és óvódás korú ' f gyerekeket, hogy közelebb IÜ jKfcJyö yjÁ kerüljenek a zene világához. 0 Sok-sok mondókát, dalt mu- M togatnak végig, sétálnak, játszanak, és közben előkerülnek a csörgő-zörgő ritmushangszerek is. A www.sunizene.hu honlap képekben is elbeszéli mindezt. Napjaink elgépiesedett világában, amikor az olvasás és az írás mindenki tudománya, sőt a számítógép elterjedésével a kézírás kimegy a divatból, üdítő látvány a művelődési központ nagykiállítójában megnyílt tárlat. Az összeállítás arról győz meg minket, hogy érték lehet a kézi írás, és napjainkban is művészi szintre fejleszthető a kalligráfia. Az alkotások a Budapesten élő Szalai Katalin keze nyomán születtek, aki több száz esztendeje élt elődeihez méltó módon köti össze az írásbeliséget a dekorativitással. Élvezettel időzik az iniciálék megalkotásán, a családfák míves rajzolatán, a címerek és oklevelek pompás harmóniába komponált megjelenítésén, parányi akvarellképeinek sajátos álomvilágán. Bál- az eredmény hasonlatos, a munka mégsem úgy folyik, mint régen. - Teljesen hétköznapi eszközeim vannak, talán csak a merített papír kivétel, meg a betűíró ecseteim, amelyek végét én alakítom ki. Egyébként víz alapú festékekkel dolgozom és tussal - meséli Katalin, akihez egyre többen fordulnak, hogy méltó módon jelenítse meg a családi címert vagy a családfát. Újabban önkormányzatok is felkérik a feladatra, hogy XXI. századi kódexíróként a település történetét örökítse meg. Dédelgetett terve, hogy létrehozza az ország legjelentősebb városainak históriájából álló kézzel írott könyvet. Fotó: Molnár Gyula (balra fent és jobbra lent), www.sunizene.hu (középen)
