Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-07-04 / 13. szám

Fotó: Molnár Gyula Paksi Hírnök 6 2008. július 4. Eletutakat ismertek el A paksi orvosról, Pongrácz Sándorról elnevezett kitüntetést Paks önkormányzata alapította az egészségügyben dolgozók számára. Idén szakmai tudása, emberi magatartása, az egészségügyben eltöltött életpályája alapján Dr. Vöröss Endre és Dr. Somay Gergely vehette át az elismerést, a város egészségügyi dolgozóinak rendezett ünnepség keretében. Negyvenhárom esztendeje kapta kézhez kitűnő orvosi diplomáját dr. Vöröss Endre. Öt évvel később sebész-szak­orvosi vizsgát tett, az 1976-os esztendő pedig már Pakson a rendelőintézetben találta, ahol az eltelt harminckét év alatt sok minden változott. A ren­delő akkor még a Rákóczi ut­cában működött és korszerű volt, meg tágas. Aztán az in­tézményt kinőtték, amortizá­lódott, s Vöröss Endre is köl­tözött az új, tágas épületbe. Három évvel ezelőttig egye­düli sebész szakorvosként lát­ta el a betegeket, ma már megoszlik a teher, és van ki­vel konzultálni. Dr. Vöröss Endre nem „gyüttment”, hanem mint mondta, gyütt és maradt, sőt maradni is akar. A város sok minden szépet és jót adott ne­ki, végignézte azt a pezsgést, amit az építkezés adott. Ren­geteg beteg volt, rengeteg em­beren kellett segíteni, mondja. Eleinte - nyolc éven át - mun­kásszállásról munkásszállásra mentek, majd végleg letele­pedtek, gyökeret eresztettek. Nemcsak a város, az orvos­­technika is rohamléptekben fejlődött, összegzi az orvos, akit szakmai elismerések és a betegek szeretete kísér végig pályáján. Amikor Paksra ke­rült, országos szinten ritkaság volt például az ultrahang, per­sze itt sero-volt, azóta az élet része lett, a műszeres techni­ka, a diagnosztikai módszerek nagyot fejlődtek. Ám - mint az orvos mondja - semmi sem képes pótolni azt a személyes kontaktust, ami a beteg és az orvos között kialakul. Dr. Vöröss Endre nem is tudja elképzelni, hogy valami mást is csinálhatna. Eltekint­ve a kisgyermekek szinte kö­telező álmodozásától, azaz, hogy pilóta és mozdonyveze­tő legyen, illetve a kicsit ko­molyabb vágytól, hogy a ka­tolikus papi hivatást válasz­­sza, mindig is orvos akart len­ni. - Szeretem a szakmámat, néha én is elkeseredem, de nem tudok mást elképzelni, ehhez értek, ezt szeretem - te­szi hozzá. A marosvásárhelyi egyetemtől Tasnádon, Dicsőszentmártonon keresztül vezetett dr. Somay Gergely útja lélegzetvételnyi pálfai szünet után Paksra. A marosvásárhelyi események után döntött úgy, hogy csalá­dostól az anyaországba települ. - Olyan vehemens támadás volt. Felfegyverkezett, alkohol­lal, uszítással feltüzelt tömegek özönlöttek faluról, akkor hatá­roztam el, hogy költözünk - idézi fel. Tolna megyére azért esett a választása, mert rokonai éltek Pálfán. Unokatestvére, az iskolaigazgató érdeklődött or­vos állás után, s mivel akkor is hiány volt, nem volt nehéz munkához jutni. Április 20-án érkeztek, május elsején már státuszban volt. A körzeti orvo­si munka a belgyógyászat után kicsit visszalépés volt, de köl­csönösen megismerték, meg­szerették egymást a betegekkel. — Lényegében ugyanazt tudtam végezni, talán kicsit merészeb­ben és többet tudtam vállalni, mint általában, de az eredmé­nyek igazoltak - fogalmaz. A családi orvosi szakvizsgát 1997-ben tette le, személyében csendes, a betegek iránt feltét­len tiszteletet mutató, humánus és türelmes orvost ismerhettek meg a paksiak. Büszke rá, hogy soha konfliktusa nem volt, han­gos szó a rendelőben nem esett, mindig sikerült megtalálnia a közös hangot a betegekkel, jó kapcsolatot kiaktkúania a saak­­rendelésekkel, kórházzal. Ápri­lis óta Somay doktor nem praktizál, betegségek sora tá­madta meg. Páciensei szeretete a betegágyig kísérte, gyönyörű szép leveleket kapott, majd mi­után hazajött, telefonhívá­sok so^a jelezte, hiányolják or­vosukat. Dr. Somay Gergely­nek is nágyon hiányzik a mun­ka. — Munkamániásnak tartot­tak, tétlenül nem tudok ülni, valamit mindig kell végeznem, de a rendelői munkát semmi nem pótolja - fogalmaz. Hiá­nyolja a napi hatvan-hetven beteggel való találkozást, ezért Somay doktor azt fontolgatja, amennyiben állapota javul, visszatér, s legalább helyettesí­tést vállal. Vida Tünde Tehetséges paksi fiatalok Idén is díjazzák a tehetséges paksi fiatalokat. Az elismerés feltétele a kimagasló eredmény és kiváló teljesítmény mellett a pályázati űrlap kitöltése, ame­lyet a www.paks. hu honlapról tölthetnek le a jelentkezők. 21 éve jelenteti meg pályázatát a „Tehetséges Paksi Fiatalo­kért” Alapítvány. A kiírás célja a kimagasló teljesítményt fel­mutató diákok és a velük fog­lalkozó felnőttek ösztönzése további sikerekre és eredmé­nyekre. Pályázni a tudomány, az anyanyelvi kultúra, a művé­szet, a tanulmányi munka és a sport területén elért sikerekkel lehet. Emellett tanulmányi ösztöndíjjal is segíti az alapít­vány azokat a felsőoktatásban tanuló diákokat, akik a követ­kező tanévben lesznek utolsó éves hallgatók és a tanulmányi átlaguk 4,5 felett van. Az in­tézmények kollektívája vagy az intézményvezetők javaslata alapján minden évben két te­hetséggondozással foglalkozó segítőt is díjaznak. (Folytatás a 7. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom