Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-06-20 / 12. szám
Fotó: Komáromi János 2008. június 20. 17 Paksi Hírnök UTAZZON HOZZÁNK! Nagy dorogi „kalapozás ” Nagydorog felé autózva egy közismert, Deák Ferencnek tulajdonított anekdota járt a fejemben. E szerint a parlamenti ülésteremből távoztában az egyik képviselő véletlenül Deák kalapját vitte magával. Amikor rájött a cserére, szabadkozva tért vissza: „Elnézést, de úgy látszik, körül-belül egyforma a fejünk.” Mire Deák megjegyezte: „Körül igen, de belül nem!” Érthető, hogy éppen ez a történet ugrott be, hiszen a nagydorogi Kalap és sipka múzeumba (Kossuth u. 51.) tartottam, hogy megnézzem az egyedülálló kiállítást. A tárlat gerincét Stockinger Artúr magángyűjteménye adja, aki 1974-től haláláig, húsz éven keresztül volt a nagyközség plébánosa. Vonzódása a különböző fejfedőkhöz ismert volt a helybéliek előtt. Annál is inkább, mert nem csak gyűjtötte és tárolta, de hordta is a fejrevalókat. Hagyatéka, kívánságának megfelelően, 1995 óta mindenki számára megtekinthető. Az anyag gondozását a Riedel család, szakemberek segítségével végzi. A bőséges gyűjtemény már közel 150 darabból áll és - gyakran éppen a látogatók adományaival - folyamatosan gyarapodik. Az egyik gyereksapkát például a kínai útjáról hazaérkező paksi harmonikás együttes ajándékozta a múzeumnak. Nem csak sipkák és kalapok, hanem egy tucatnyi jellegzetes öltözék is megtekinthető a magyar cifraszűrtől a skótok szoknyás férfi viseletéig. Jött, látott, elment Vártuk, vártuk, és meg is jött, de azzal a lendülettel és kecsességgel továbbállt vagy inkább repült a gólya. Sokan telefonáltak szerkesztőségünkbe, hogy nézzünk utána, hová lett a madár, és miért hagyta üresen a fészket a polgármesteri hivatallal szemben. A fehér gólya jelenlegi magyarországi állománya harmada a múlt század közepén fészkelő párok számának, a populáció a '70-es évekre erősen megfogyatkozott. Mára a statisztikák országos szinten javulnak, Pakson viszont egyre kevesebb gólya fészkel. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján összesen négy lakott fészket regisztrálnak a városban. Ez a szám már igen csak elévült, hiszen tudomásunk szerint, csupán egy fészekben, a Tolnai és Kölesdi út elágazásánál levő villanyoszlopon található gólya. Kovács László, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóságának tolnai tájegység vezetője elmondta: ezzel nincs mit tenni. A gólya saját maga választja meg az élőhelyét. Több tényező is hozzájárulhatott elköltözésükhöz, ebből az egyik legfontosabb az emberi tényező. Egyre nagyobb a forgalom, házak épülnek a fészkek mellett, és a madarak inkább továbbállnak nyugodtabb költőhelyet keresve. Hozzátette azt is, ha idén a gólya nem a szokott fészekben költ, a jövőben attól még viszszatérhet. Természetesen az emberi zavarás mellett előfordulhatnak más tényezők is, de a városra főként ez a jellemző. A fészkek áttelepítése nem megoldás, volt már rá több próbálkozás, de ezek többsége nem járt sikerrel. A múzeumba lépve kicsit újra gyereknek éreztem magam. Akkoriban ha a fejemre tettem egy-egy sapkát vagy kalapot, rögtön átváltoztam. Vadnyugati cowboy, alföldi csikós vagy éppen katona lettem. Itt a számtalan fejrevaló között ismét megkísértett az érzés: fel kellene próbálni a különböző darabokat, biztosan megint hatna a varázslat. A fejemre ugyan nem tehettem egyiket sem, de gondolatban mégis kirándultam a segítségükkel. A különböző süveg, kucsma, pörge vagy szalmakalap alatt bejártam Európát, és voltam angol úr, német vadász, olasz énekes, lapp férfi. De mentem messzebb is: sétáltam tubetejkában, fezben Ázsia és Afrika legkülönfélébb országaiban, voltam kínai katona, dolgoztam a rizsföldeken, állatokat tereltem Kirgíziában, Mongóliában, Amerikában. Érdekes, hogy egy-egy fejrevaló mennyi mindenről képes mesélni. A kalapok és sapkák nem csak az időjárás viszontagságaitól védték viselőjüket, de a rontástól is óvhatták, a rangját, foglalkozását, nemzetiségét is jelezhették. Hozzám hasonlóan bárki remek utazásokat tehet Nagydorogról: fejben, a fejfedők segítségével. De sose feledjük, hogy ami igazán fontos, az a kalap, a sapka alatt van! Ahogy a régiek bölcsen mondták: van, aki öt aranyat érő kalapot visel, pedig a feje egy hatost sem ér. Komáromi János A gólya Európa-szerte veszélyeztetett faj, nálunk 1901 óta védett, jelenleg fokozottan, pénzben kifejezett értéke 100 ezer forint. Zavarása a természetvédelmi törvény szerint szigorúan tilos, a zöld hatóság azonban nem minden esetben tud eljárni, nem állíthatja le a forgalom és a zaj növekedését. Polgár Tamás Fotó: Molnár Gyula