Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-06-20 / 12. szám
Fotó: Szaffenouer Ferenc Paksi Hírnök 10 2008. június 20. Törődni a múlttal a jövőért Váradyné Péterfi Zsuzsanna Szekszárdon él, de már jó néhány éve annak, hogy Pakshoz köti munkája: a régész muzeológust harmadszor bízta meg a képviselő-testület a Városi Múzeum vezetésével. Nem teljesen pontos azonban a bemutatás. Valóban szekszárdi lakos, de ma már paksinak is érzi magát, és itt is így tartják számon. szettudományi szempontból, látványos és egyedi módon. Természetesen nem feledkezhetünk meg a Paksi Képtárról sem, amely szervezetileg szintén a múzeumhoz tartozik, és kiállításai, programjai szintén vonzerőt jelentenek. Az igazgatónő elképzelése szerint ezen a három Tíz éve egy, akkor még éppen csak létrejött múzeum igazgatói állást pályázott meg. Mint mondja, a feladat vonzotta ide, az a kihívás, hogy lehetősége lesz létrehozni, felépíteni valami újat. Akkor elsődleges tennivalónak a négyéves múzeum városi megismertetését tekintette. Olyan programokat és kiállításokat valósítottak meg, melyek a paksi lakosok számára érdekesek és vonzóak voltak. A második periódusban a szakmai ismertség, elismertség megteremtése került előtérbe. Ennek a célnak az eléréséről minden egyébnél többet mond két szakmai díj, amit az intézménynek ítéltek: 2003-ban a Magyar Nemzeti Múzeum különdíja a helyi közéletben betöltött kiemelkedő szerepéért, két éve pedig Poroszlai Ildikó Emlékérem a többéves kiemelkedő múzeumi munkáért. Tavaly Váradynét a megyei közgyűlés Tolna megye tudományos életében végzett munkájáért „Tolna Megye Kiváló Közalkalmazottja” díjban részesítette. Maradt feladat azonban a következő ciklusra is: a tíz év alatt végzett munka folytatása és kiteljesítése. A városi és szakmai ismertség után el kell érni, hogy távolabbról is érkezzenek látogatók a múzeumba. Ehhez nagy segítségükre lesz a Lussonium fejlesztése, melynek most adták át északi erődfal és kaputorony rekonstrukcióját. Ha elkészül a Deák-ház épülete (amelyre pályázatot nyújtottak be, ennek eredménye ősszel várható), tízszeresére növekszik majd a múzeumi kiállítóterület, és itt teljesen új, tematikus kiállítás kaphat helyet. Ez a Duna komplex szerepét mutatná be a település, a gazdaság, a társadalom fejlődésében, történelmi és terméponton a múzeum hatékonyan tud kapcsolódni a város turisztikai életéhez, sőt képes lesz ösztönözni is azt. A városban zajló építkezések miatt szükségessé vált leletmentő ásatások váratlanul érték a múzeumot, de ahogy dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna elmondta, sikerült minden feladatot elvégezni. A talált leletek - mintegy 160 zsákban - egyelőre raktárban várják, hogy megkezdődjön a feldolgozásuk. Első lépésként mindent meg kell tisztítani, le kell mosni, majd a restaurálás és a leltározás következik. Ez utóbbiakat csak régészek végezhetik, vagyis az igazgatónő és kollégája, dr. K. Németh András. Minden megőrzésre érdemes darabra nyilvántartási szám kerül, leltárkönyvbe feljegyeznek minden fontos adatot (mikor és hol találták, pontos leírása, mérete, anyaga, előkerülési körülménye stb.), majd nyilvántartási karton és fénykép is készül, ezt követően pedig tárolódobozokba kerülnek. Csak ezután kezdődhet a teljes anyag feldolgozása, egy kiállítás megtervezése, esetleg tudományos munkák készítése. A most talált leletekből legkorábban ez év végén vagy jövő év elején lehet kiállítás. A későbbiekben az anyag egy része biztosan a Deák-házba kerül. A nyárra ezen a munkán kívül még ásatásokat is terveznek Gyapán és Lussoniumban. A munka és a magánélet öszszeegyeztethető, feleli mosolyogva arra a kérdésre, hogyan jut ideje ennyi feladat mellett az otthoniakra. Öttagú családban él, férjével, két főiskolás gyermekével és édesanyjával. Szerinte a stabil család, a kiegyensúlyozottság olyan lelki erőt ad, ami nem csak az otthoni, hanem a szakmai munkát is megkönnyíti. Amit még fontosnak tart elmondani munkája kapcsán, hogy az eredményekhez kellett a mindenkori önkormányzat múzeumfenntartó akarata és segítsége, valamint egy olyan lelkes és megbízható csapat, ahol mindenki egyfelé húz. Bár minden új iránt nyitott és érdeklődő, azt vallja: senkinek nem szabad elfelejteni, hogy a múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni! Komáromi János- Szülei normális szakmát szántak neki, hetedíziglen jogászcsaládból származik. Ő azonban tízéves kora óta régész szeretett volna lenni - nyilatkozta pár éve dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna újságunk hasábjain. Az írásból kiderül: férjével karöltve részt vettek a Városi Múzeum létrehozásában. Születésétől látta az intézményt, nagyon ragaszkodik hozzá, a sajátjának érzi, minden szögletét ismeri. Aki kíváncsi a múzeumigazgató portréjára, az megtalálja internetes archívumunkban, a 2005. május 20-i lapszámban.
