Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-06-06 / 11. szám
Fotó: Molnár Gyula 2008. június 6. 19 Paksi Hírnök UJ UTAKON LÁSZLÓ BOLDIZSÁR „Sziasztok! Én most elmegyek Pestre, és híres ember leszek.” így búcsúzott kamasz évei végén László Boldizsár a paksi zeneiskola zenekarától. Sokan csak mosolyogtak a lelkesedésén, hitetlenkedtek, de ma már tudjuk: megcsinálta. Immár húsz éve volt az első alkalom, hogy fellépéséért honoráriumot kapott. Kecskeméti színház, Gór Nagy Mária színi tanoda, West Side Story, Tony, majd 15 évvel ezelőtt megalapította a Cotton Club Singers névre hallgató csapatot. Sokáig az üzlet foglalkoztatta, épp ezért évekig túlvállalta magát. Mint mondja, úgy érezte, felelősséggel tartozik az együttes tagjaiért, akiket „megszelídített”. Reggel korán kelt, legalább nyolc óra menedzseri munka következett, majd az esti fellépések. Ez pedig nem tett jót a hangjának. No meg a cigaretta sem, melytől többször próbált megszabadulni. Végül tavaly szeptemberben végleg sikerült. Boldizsár két éve visszavett a tempóból. Szavait idézve: megélni akar és nem belehalni a munkába. A zenekart ma már menedzser segíti, külön sajtosuk is van. Úgy érzi, hogy bár alapító tag és sokáig a vállán vitte az együttest, mára nincs meg benne az a lendület, ami az elején volt. Tudja, hogy néha túl sok a színpadon, kevesebb viszont nem tud lenni, ezért önálló karriert akar építeni. Útja a klasszikus zene felé indul. Mint mondja, sokat gondolkodott azon, hogy sikeres együttesek vajon miért oszlanak fel a csúcson? Nos, ezért, mert belső igénye van lépni, nem akar belefásulni. Szeretné átadni az együttest egy olyan fiatalnak, akinek ez a csapat a vágyálma. Már van is utód jelölt. Természetesen továbbra is a zenekar hátterében marad, néha talán fel is lép majd, de mire betölti a negyedik ikszet, már új László Boldizsárként akar bemutatkozni. Erre meg is van a lehetősége. Két éve dolgozik jelenlegi énektanárával. Stockholmba járt ki hozzá, de nemsokára Budapesten folytatják a közös munkát. Beszélgetésünk napján épp a Hofi Mánia című műsorral lép fel a paksi közönség előtt, majd irány Stuttgart, ahol Hamari Júlia ad 4-5 napos énekleckét Boldizsárnak. És ami a magánembert illeti, színpad és szmoking helyett görkori. Legalábbis februártól novemberig biztos, mert Budapesten a zajos és forgalmas VI. kerületben ez a leggyorsabb közlekedési eszköz, és még az állóképességet is javítja, ügyintézéshez pedig tökéletes, csupán egy váltócipőt kell betenni a hátizsákba. Boldizsár 15 éve nős. Felesége a hátországa. 12 éves Dorina lánya pedig tiszta apja. O az utánpótlás, aki maga választotta a nyüzsgős művészéletet. Gitározik, zenét szerez, rockbandát alapított a barátnőivel, akikkel apa próbatermében gyakorolnak. Ugyanakkor a Magnificat kórussal járja a világot, levezetésként pedig színjátszó körbe jár. A család nemrégiben Csákváron vásárolt nyaralót, a közös pihenést most a Fejér megyei település jelenti. Horváth Margit Tehetségesek, fiatalok Dudás Dávid Kisgyermekként is kedvenc kirándulóhelye volt a Duna-part, érdeklődése a természet, a víz iránt hamar kiderült. Dudás Dávid háromévesen kapta első igazi horgászbotját, azóta eltelt hét év, és komoly horgász-felszerelésének alapja ma már 12 bot, melyeket felnőtt pecások is joggal irigyelhetnek. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola negyedikes tanulója tagja az iskola horgász szakkörének, melynek vezetője Henc János tanár úr, aki szerint a kisfiú génjeiben van a horgászat, az összetett sport minden részletével együtt. Ismeri a halfajtákat, a kifogásukhoz szükséges technikákat, a „beetetéstől a fárasztásig”. Dávid kedveli a sporthorgászatot, a kifogott hal visszadobásával azért jut a sikerélményből. Ha pedig a haltartó szákba kerül a hal, szívesen fogyasztja a kedvenc (paksi) halászlét, csakis pontyból. A Duna az első számú horgászhelye, de számos hazai horgásztónál is járt már, néhány ezek közül: Sárbogárd, Dömsöd, Abaliget, Akasztó, Sükösd, Ozora, Bikács, Györköny, valamint a Balatonon és a Velencei-tónál is fogott már halat, eddigi legnagyobb fogása egy tízkilós ponty. Csak a legszélsőségesebb időjárás az ellenfél, és éjszaka is gyakran ült már a vízparton a kis horgász. A közelmúltban Fadd-Domboriban rendezték a II. Suli-Kupa Horgászversenyt, ahol két diák, egy szülő, egy pedagógus összetételben kellett versenyezni. Dávid, a nyolcadik osztályos Makó Dániel édesapjával, és Henc tanár úr alkotta a csapatot, a harmadik helyen végeztek, egy dekagrammal lemaradva a második helyről. Dávid kitűnő tanuló, különösen szereti a magyart és a környezetismeret tantárgyakat. Szorgalmas, terhelhető kisdiák, s a horgászsporthoz szükséges fegyelem, türelem, nyugalom és sokoldalúság az élet több területén is segítheti majd. -bézsé-
