Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)

2008-05-23 / 10. szám

Fotó: Molnár Gyula 2008. május 23. 19 Paksi Hírnök HEGYET MÁSZIK, GYÓGYÍT, KUTAT A halk szavú lány szobájának egyik falán hegycsúcsokról készült fotók, melyeken ő guggol a szédítő mélységgel maga alatt, a másik falon afrikai szimbólumok. A pol­con pedig egy koponya... E relikviák szin­te mindent elmondanak Halász Melinda eddigi életéről.- Régi álmom volt kipróbálni a hegymászást. Egyszer láttam egy filmet egy expedícióról, és az fogott meg. Amikor elkezd­tem az orvosi egyetemet, akkor találtam egy hirdetést, hogy Pesten nyílt egy falmászó­terem, oda mentem először próbálkozni. Utána elvégeztem több hegymászáshoz kapcsoló­dó tanfolyamot. Legemlékezetesebb hegyi kalandja Melindának Kínában volt; 7000 méter feletti hegycsúcs meghódítását tervezte hat tár­sával, három hetet töltöttek he­gyi táborokban, akklimatizá­­lódtak. A csúcs meghódítása közben, egymagában érte a rossz idő, nem mehetett to­vább, több mint egy hetet töl­tött a sátorban. Hogy mit csi­nált? Várt... írogatott, elkezdte olvasni a gyógyszerek haszná­lati útmutatóját, havat olvasz­tott a teához... A magasabb csúcsok további meghódítása egyelőre csak álom marad számára, munka­helyéről nem mehet többhetes szabadságra, hogy vágyait ki­élhesse. Maradnak az Alpok, itt a közelben... A hegy óriások legyőzése helyett most az or­vostudomány határait szeretné kijjebb tolni:- Tavaly végeztem el Pécsett az orvostudományi egyetemet, most PhD ösztöndijasként im­munológiai kutatást végzek, egy fehérje jelátviteli folyama­tait vizsgálom. Ennek a fehér­jének szerepe van a terhesség­ben, és bizonyos daganatok fejlődésében és kialakulásában is. Az a funkciója, hogy maszkként elrejti a babát vagy a daganatot a szervezet véde­kező rendszere elől. Melinda világéletében kutató szeretett volna lenni; míg gye­rekként az Amazonas állatvilá­gának megsegítéséről álmodo­zott, nyolcadik osztályos korá­ban már tudta: orvosként kutat majd. A gimnáziumban indult egy nemzetközi pályázaton, ennek révén egy hónapot töltött Izrael­ben, ahol egy növény leveléből egy öregedésért felelős gént klónozhatott. Miután visszajött, felajánlották számára, hogy bármelyik kuta­tóintézetbe elmehet tanulmá­nyozni az ott folyó munkát. A pécsi egyetem mikrobiológiai és immunitástani intézetében az immunológiai laborra esett a választása. Elsőéves korától ott kutatgathatott, most pedig már ott is dolgozik.- Nagy szívfájdalmam volt, hogy betegekkel nem találkoz­hatok, mert nem gyógyító pá­lyát választok. Az egyetem alatt voltam Afrikában, és na­gyon tetszett az a hozzáállás, hogy önkéntes alapon elmen­nek orvosok olyan országokba, ahol szükség van rájuk. Egy hónapig Szudánban voltam, ahol olyan helyekre lá­togattunk, ahova egy évben ha egyszer kerül orvos vagy ápo­lónő. És ez így nagyon nehéz lehet. Ha mégis valami okból átváltok a klinikai orvosi pá­lyára, akkor szeretnék vissza­menni Afrikába. Ott még in­kább rájöttem arra, hogy mi az, ami valójában fontos. A pénz és az anyagi dolgok semmit sem érnek. Az emberek azokon az eldugott helyeken nem is használnak pénzt, a család, az összetartás az elsődleges. Ha valakinek valami baja van, az egész nagy család bemegy a kórházba, összeadják, amijük van, és úgy próbálnak gyógy­szerhez, infúzióhoz jutni, hi­szen mindent a családtagoknak kell beszerezniük. Ők ott na­gyon boldogan élnek, nem hiá­nyolnak semmit abból, ami itt Európában mindenkinek ter­mészetes. Melinda nagy álma felfedez­ni valamit, amivel hasznára válhat az emberiségnek - vagy éppen kifejleszteni egy gyógy­szert, amely a rendszeresen el­vetélő nőknek vagy a dagana­tos betegeknek segítene. A fiatal doktornőnek két lány­testvére van, pedagógusok. Édesapja, Halász Lajos már nyugdíjas, többször volt az év rendőre; édesanyja a riport ide­jén is dolgozik. Valamennyien, minden esetben támogatták el­képzeléseit, utazásait, hegy­csúcshódító vagy az orvosi hi­vatáshoz kapcsolódó terveit.- Ha a családom nem áll mel­lettem, nem lennék az, aki va­gyok. Bátorítottak, anyagilag is támogattak. Amikor kitalál­tam, hogy elmegyek Afrikába, úgy, hogy sem én, sem ők nem tudták, hova megyek, elenged­tek. Az összes döntést rám bíz­ták, és hittek bennem. Szorosan ragaszkodnak a Ha­lász család tagjai egymáshoz, ezt jelzi Melinda egyik anek­dotája is. Kínában azt álmodta, hogy valami szomorú dolog történt itthon. Annyira meg­ijedt, hogy fogta magát, lement a hegyről, keresett egy moto­rost, aki bevitte a faluba... Egy napig utazott, hogy telefonál­hasson. Szerencsére minden rendben volt itthon... Sólya

Next

/
Oldalképek
Tartalom