Paksi Hírnök, 2008 (17. évfolyam, 1-24. szám)
2008-04-18 / 8. szám
Paksi Hírnök 10 2008. április 18. Kedvező kilátások a Sánchegyen Ez idő tájt a borversenyekre figyelünk, ám a szőlőültetvényeken javában folynak a munkák. Hirczi Ferenc 28 ezer tőke metszésén van túl, most következnek a talajmunkák. Több levegőt kap, több napfény éri, és jobban elosztanak a fürtök, avat be az emyős művelés rejtelmeibe a szőlősgazda héthektáros birtokán. Pazar - nagyjából ennyivel jellemezhetnénk a terület adottságait, ahonnét a paksi Duna-kanyarra van nem akármilyen kilátás. Hirczi Ferenc is lát benne fantáziát, terveiben szerepel egy borturisták fogadására is alkalmas épület kialakítása. Az őstermelővé avanzsált, műszaki főiskolai végzettséggel rendelkező férfi dolgozott az erőműben, volt vállalkozó, de őt bizony mindig is jelenlegi fő foglalatossága érdekelte. Szülei a kor divatjának megfelelően reál pályára irányították, ő azonban visszatért a gyökerekhez. Az ezredforduló óta foglalkozik komolyabban szőlőtermeléssel, és mint mondja: van jövője a borkészítésnek. Jelenleg ugyan jobbára a szőlőt adja el, de Villányba jár borászati technikumba, és szeretne nem csak az alapanyaggal, hanem a kész nedűvel is piacra lépni. Tagja a Sárgödörtéri Présháztulajdonosok Egyesületének, melytől azt várja, hogy összefogja a borászokat, akik így egymástól is tanulhatnak. Az egyesület célul tűzte ki a paksi siller mára megkopott hírnevének visszaállítását. Valaha szép számmal akadtak pesti vendéglők is, amelyek e vidék borát kínálták vendégeiknek. A vendégeket most ide kellene csalni, programokkal, nyitva tartó présházakkal, no meg persze jó borral. Nem könnyű ez manapság, mikor nagyáruházak polcain néhány száz forintért a világ bármely tájáról származó borokat találni. - Az embereket rá kellene szoktatni a magyar dolgokra - véli Hirczi Ferenc, aki bízik ennek sikerében, hiszen még egy-két hektár szőlőt szeretne telepíteni. A Sárgödör téri borversenyen az ezüstéremig jutott, de benevez a városi megmérettes tésre is. Hogy milyen sikerrel, g ez lapzártánk után kiderül, I mint ahogy az is: kinek a pro$ duktuma nyeri el a Város Bora címet. Dávid Ildikó Közel 120 minta érkezett a Sárgödör téri borversenyre. Vörös, fehér, óbor és rozé kategóriákban is született arany érem, a siller esetében idén az ezüstminősítés volt a legjobb. Élmény volt! Harmonika fesztivál. A harmadik. Kiváló művészeket hallhattam. Fiatalokat és felnőtteket, sztárokat, sztárjelölteket és persze kezdőket is. Megcsodáltam a vak zenész Weszely Ernő játékát, jókedvét, és remek hangulatban táncolhattam a bálon. De a fesztivál ennél sokkal többet is adott. Reményt. Alexander Poeluev koncertjén. A fiatal művész Oroszországból érkezett, már a fogadtatása is szívet melengető volt. Azután játszani kezdett - komolyzenét. Egymás után következtek a klasszikus és az egészen modern szerzők darabjai. Közben szinte táncolt, mozgásával is követte a dallam hullámzását, a muzsikába szőtt érzelmeket. Kicsi félelem volt bennem. Úgy éreztem, hallva az előző fellépők által aratott tapsok mennyiségét, hogy a közönség Remény harmonikára nagy része leginkább az ismert, népszerű dallamok kedvelőiből állt. Most azonban komolyzene szólt. Ahogy az első blokk véget ért, és a művész felállva meghajolt, gondolatban elnézést kértem a nézőktől. Hiszen óriási tapsvihar zúgott a csarnokban - és ez még többször megismétlődött. Poeluev koncertje jóval több mint egy órán keresztül tartott. Amikor játszott, csend volt a nézőtéren, amikor befejezte, taps és siker. Ez az élmény nekem igazi reményt adott. Sokat beszélünk, hallunk az emberek, a nemzetek közötti ellentétről, meg arról, hogy eltűnnek az értékek, hogy nem becsüljük meg az igazán szépet. Nos, ezen az estén nem ezt tapasztaltam. A tökéletes technikai tudás, és különösen a szívvel, lélekkel előadott művek sorra sikert arattak. Teljesen függetlenül attól, hogy honnan érkezett az előadó, hogy komolyzenét játszott, hogy furcsa, helyenként kicsit groteszk mozgással kísérte a muzsikát. Semmi nem számított, csak az, hogy a zene szeretete „lejött” a színpadról és megérintette a hallgatóságot. Akkor, ott éreztem a reményt. A kultúra és egymás megbecsülése, szeretete ott van bennünk, és elő lehet csalogatni. A zenei élményen túl ezt a reményt is köszönöm a fesztiválnak és a fiatal orosz művésznek. Komáromi János A harmonikafesztivál képei az interneten: www.paksihirnok.hu Jótékonysági est Felújítják a tornatermet és megújul az alsó tagozat játszóudvara abból a mintegy 300 ezer forintból, amely a Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium jótékonysági estjén gyűlt össze. A két és fél órás műsor alatt szinte minden osztály színpadra lépett, prózai, zenés, táncos produkciókkal a VMK zsúfolásig telt színháztermében. A jótékonysági estet kilencedik alkalommal rendezték meg, bevételét mindig olyan dolgokra fordították, mellyel komfortosabbá tudták tenni a gyerekek iskolai életét, tudtuk meg Stallenbergerné Madarász Veronikától, az intézmény igazgatójától.-dávid-
