Paksi Hírnök, 2007 (16. évfolyam, 1-24. szám)

2007-01-12 / 1. szám

MOZAIK 9 Jaj a malacnak! Az ünnep közeledtével gondoltak egyet Biritón, és karácsonyi összejöve­telt tartottak, disznóvá­gással egybekötve. Az öt­letgazda Farkasfalvi Jó­zsef, a külső' városrészek településrészi önkor­mányzatának képviselője a legfőbb hozzávalóról is gondoskodott, egy 150 ki­logrammos disznó képé­ben, mely a madocsai Madagro Kft. felajánlásá­ban meg is érkezett. A vá­gás annak rendje-módja szerint történt, majd a tor következett. A hús egy része a fa­gyasztóládában végezte, ebbők később grillhús lesz. Az ünnepi találkozón a kisebb gyerekeknek és a nyugdíjasoknak ajándék­­csomaggal is kedvesked­tek, a gyerekek pedig mű­sort adtak. A mintegy het­­venfős sokadalomnak a zenét sem kellett hiányol­nia, erről Szekeres Attila gondoskodott, aki Szed­resből érkezett az össze­jövetelre. Vendégeket is hívtak a helyiek, például a környező puszták népét, no meg a részönkormány­zatok képviselőit. Min­denki eljött, mondja Farkasfalvi képviselő, csak a polgármestert hiá­nyolták. No de félre bú, csak né­hányat kellett aludnia a társaságnak és máris újra benépesült a közösségi ház, ugyanis szilveszteri batyusbálra gyülekeztek kicsik és nagyok. Itt aztán már tervezgethették is a következő karácsonyi disznóvágást, ugyanis a részönkormányzat támo­gatásával megtartott kö­zösségi programból ha­gyományt szeretnének te­remteni.-gyöngy-Különleges munkát kapott az elmúlt év végén a BATU Kft. Az építőiparban érde­kelt cégnek ezúttal hidat kellett építenie a tengelici Hotel Orchideában, ahol a többi beruházásnak, így a szálloda- és fürdőépítésnek is ők voltak a generálkivite­lezői. Ezúttal azonban nem más vállalkozókkal, hanem fafaragó művészekkel dol­goztak együtt. A tölgyfahíd a szálloda parkjában áll, az ott járók a Gyöngyvirág­szigetre sétálhatnak át raj­ta. A szálloda egyik tulajdo­nosa, Dömény Zoltán el­mondta, későbbre tervez­ték, hogy a hetvenes évek­ben épült hidat kicserélik. Egy vihar azonban több fát kidöntött néhány héttel ka­rácsony előtt, egyet éppen a hídra. így hát elővették a kész terveket, s a BATU Kft. ügyvezetője, Balogh József kezébe nyomták, hogy az ünnepekre építsék meg. Az összehangolt mun­ka eredményeként elké­szült egy masszív tölgyfa híd, melyre hat ország fafa­ragói készítettek szobrokat. A Hotel Orchidea minden évben otthont ad egy fafa­ragó tábornak, melyben magyarországi és szomszé­dos országbeli alkotók dol­goznak. A parkban számos alkotásuk, köztük egy nász­kapu árulkodik az itt töltött dolgos napokról. Az új híd­ra, melyet Boldogság hídjá­nak neveztek el, a környék­ben honos, főként védett ál­latokról készült szobrok ke­rültek. Ezek is, a híd is ge­­menci tölgyfából készült nyolc hét, azaz rekordidő alatt.-vt-Egy paksi krónikás Paksi krónikás műve jelent meg nemrégiben Weller csa­ládfa 1834-2004 címmel. Var­ga Sándorné Weller Eszter még kisgyerekként gondol­kozott el azon, hogy család, a sok rokon hogyan fonódik össze egy nagy famíliává. A kíváncsi kislány ceruzát ra­gadott és elkezdte összeírni a családtagokat. Sok lapot írt tele, de nem jutott a végé­re. Aztán az évek teltek, fele­ség, családanya lett. S ami­kor egyik kislánya tízévesen megkérte, meséljen a roko­nokról, mert szeretné össze­írni azokat, meglepetten ta­lálkozott saját gyermeki én­jével. És akkor - közel 50 év elteltével - elkezdte a gyűj­tést, a kutatást. Felkereste a családtagokat, a legidősebb rokonokat, akik szívesen me­séltek. Esztert sokan segí­tették idő- és munkaigényes munkájában. Telefonköny­veket böngészett, külföldön élő rokonokkal vette fel a kapcsolatot, kereste a törté­neteket, gyűjtötte a fotókat. A dédszülők, nagyszülők és szülők korából volt a legne­hezebb fényképeket találni, Felkereste Sólyom Károly Weller családfa 1834-2004 paksi evangélikus esperest, s a györkönyi evangélikus lelkésznőt is. A szerző ősi paksi család büszke tagja, munkájával sa­ját gyermekkorát elevenítet­te fel, amikor nem csak a ro­konok tartottak össze, ha­nem a város valamennyi la­kója. A hét nemzedéket bemutató könyv három részből áll, az elsőben nevek, évszámok, családok felsorolva, a szer­kesztéskor helyet hagyva a következő nemzedéknek, így bővíthetik, frissíthetik a családfát. A második rész­ben félszáz történetet olvas­hatunk, családi vonatkozású­­akat és olyanokat, amelyek a ma élő paksiak számára is is­mertek lehetnek. A harma­dik részben mesélő képek adnak hírt régi pillanatokról, emlékekről. bzs Fotó: Vida Tünde Tölgyfából faragott boldogság

Next

/
Oldalképek
Tartalom